Helyszín címkék:
Egy reményteli íz és illat nyomában: a kürtőskalács különös története
Uzonyi Nóra
Kürtő és kalács: legyen neve kürtőskalács
Lényegében épp ennyire egyszerű volt a névadás: a székely-magyar-erdélyi édességet hajdanában elsősorban ünnepi alkalmakkor készítették el. Az általunk is jól ismert elnevezés a 20. század közepe óta létezik, és persze nem véletlen, hiszen a kalács formája kísértetiesen hasonlít a régi tűzhelyek kürtőjére.
Kevesen tudják, hogy a kürtőskalács, még ha nem is ezen a néven, már jóval korábban is létezett, csak ekkoriban a dorongfánk, a botratekercs, illetve a botfánk névvel illették.
A világ (vélhetően) első kürtőskalácsa
Meglepően sokat kell visszamenni időben ahhoz, hogy kiderítsük, hol és mikor készült a világ első kürtőskalácsa. A helyszín érdekes módon nem Magyarország, Székelyföld vagy Erdély, hanem a németországi Heidelberg, a dátum pedig 1450 P(plusz-mínusz néhány év). Az a finomság, amit ekkor sütöttek, voltaképp egy egyszerű kelt tészta volt, amelyet akkurátusan felcsavartak egy sütődorongra, megkenték a külsejét tojássárgájával, majd megsütötték.
Kicsivel később, a 16. században, az alap receptúra háromféle változattal menetelt tovább a desszertek palettáján.
Az első az általunk ma is ismert klasszikus kürtőskalács volt, amely a környező régiókban szakolcai trdelnik néven, illetve a cseh-morva térségben trdlo, trdelnice és trdelnik néven vált ismertté. A második verzió folyékony tésztából készült, a harmadik pedig, bár szintén tűz fölött sült, egy összefüggő tésztalap volt, amelyet valószínűleg egy kicsit macerásabb lehetett elfogyasztani.
A kürtőskalács evolúciója: az első recepttől az ízflancokig
A világ első, hivatalos kürtőskalács receptje 1784-re datálható, a kötényt pedig gróf zabolai Mikes Mária szakácskönyvében találjuk meg. Ez a kürtőskalács azonban még nem a ma ismert édes verzió volt. A cukortalanság állapota nem tartott sokáig, alig 11 évvel később, 1795-ben megtörtént az áttörés, vagyis a sütés utáni édesítés.
A következő jelentősebb receptúra változásra 1876-ig kellett várni, amikor is a 19. században etalonnak számító Rézi néni szakácskönyve szerint az elkészült kürtőskalácsra már karamellizált cukormáz is került. Ez az a réteg, aminek azt a szolid, ám annál örömtelibb kis roppanósságot köszönhetjük, amikor beleharapunk a foszlós tésztába. A kürtőskalács evolúciójának következő akkordja pedig az volt, amikor a még forró, külső cukorborítást utólag bebugyolálták darált dióval, mandulával vagy épp vaníliás cukorral. Manapság már egyes helyeken a belsejét, azaz a kürtőt is megtöltik, akár gyümölcsökkel, fagylalttal, pudinggal, s hogy mivel szórják meg, annak is csak a képzelet szabhat határt: a liofilzált málnadarabkától kezdve a kesudión át rengeteg variációt kínálnak a kürtőskalács-sütők, akikkel gyakran fesztiválokon is találkozhatunk országszerte – és nem is csak a hideg hónapokban.
Most pedig, hogy ezen a ponton vélhetően mindenki megkívánt egy kürtőskalácsot, eláruljuk, hogy a világ jelenlegi leghosszabb kürtőskalácsát Erdélyben sütötték, 30 kg liszt felhasználásával: 16.7 méteres lett!
