Utazás a Paradicsomba – Interjú Dr. Herczeg Ágnessel, a Magyar Kertörökség Alapítvány elnökével

A statisztikák alapján a Covid-járvány idején az eleve jelentős kertturizmus volumene a duplájára bővült világszerte, hiszen a korlátozások idején a kulturális programok a zárt terekből kivonultak a természetbe, és ahogyan a történelem során megannyiszor, az emberek újra felfedezték maguknak a természetet. Ráadásul a kertet a legtöbben szeretik, sokan tudnak hozzá kapcsolódni, hiszen benne van egy ősképünk: a Paradicsom, a kert archetípusa. Ezért úgy viszonyulunk hozzá, hogy vágyunk ebbe a békés, befogadó, teremtett világba. Mindez találkozott a korízléssel is, amelyben az utazók ma már elsősorban élményeket szeretnének gyűjteni felfedezéseik során. Egy harmonikus táj, a tavaszi kikeletben virágba borult fasorok, egy szökőkút vagy a patak csobogása, a rekkenő hőségben árnyat adó hatalmas fa, az őszi színekben tobzódó, vagy éppen a tél nesztelenségébe bújó kert   jelentős turisztikai vonzerővé vált mára.    A történeti kertek egyben kulturális központokként is működtek, vonzerőt jelentenek azok a történelmi események, művészeti tevékenységek, neves vendégek, alkotók, amelyek egy-egy helyszínt ma is vonzóvá tesznek. A kertturizmus előnye, hogy a kertek minden évszakban újabb élményt mutatnak, így a visszatérő és egész évszakos turizmusnak is kedvez.

A Magyar Turisztikai Ügynökséggel közösen pár évvel ezelőtt készítettünk egy nemzetközi kutatást arra vonatkozóan, hogy külföldön milyen a történeti értékű kertek turisztikai hasznosítása, milyen az örökségvédelemben elfoglalt szerepük, és hogyan alakult ki a kertturizmusuk. Ezután megnéztük a hazai helyzetet, és azt tapasztaltuk, hogy kínálati és keresleti oldalról is látens módon van jelen a kertturizmus. Eddig is sokan látogattak történeti kerteket, például kastély- és botanikus kerteket, csak nem biztos, hogy tudatosan tették ezt. Az egyes helyszíneket pedig érdemes hálózatba szervezni, hiszen, ha a térségi élményláncok szerves részévé tesszük a kertörökséget, akkor sokszorosára bővülhet a tudatos kertturisták száma, ez pedig hozzájárulhat a tartózkodási idő meghosszabbításához, vagyis a vendégéjszakák számának növeléséhez. Éppen ezért idén elkezdtük kidolgozni, hogyan, milyen kritériumok alapján és milyen fenntarthatósági modellek segítségével szervezhetők hálózatba a hazai történeti és történeti értékű kertek. A hálózatosodásnál a turisztikai szakemberekkel együttműködve az is feladatunk, hogy összekapcsoljuk az adott térség kínálati elemeit és tematikus élményláncokba fűzzük, aminek a kertörökség is szerves része tud lenni.

Hazánkban csaknem kétezer történeti, illetve történeti értékű kertet tartanak számon, ezek közül 400 nemzetközi vagy országos szempontból is kiemelt fontosságú. Mindet lehetetlenség lenne felsorolni, néhány példát említenék csupán: a magyar kertörökség fontos része például a visegrádi Királyi Palota és a hozzá tartozó kert, hiszen a magyar kertművészet történetében a Zsigmond és Mátyás király korabeli időszak az, amely európai szintű kertművészeti alkotásokat hozott létre. Természetesen így volt ez a Budavári Palotában is, de a történelem viharaiban az a kert sajnos nem maradt fenn. De van több száz, jelentős vidéki történeti angolkertünk is, ilyen például a szabadkígyósi Wenckheim-kastély vagy a dégi Festetics-kastély. A legnagyobb barokk kertegyüttesünk pedig Eszterházán az Esterházy-kastély kertje, és erről bizony kevesen tudják, hogy az Esterházy Fényes Miklós által létrehozott „magyar Verszália” nemcsak nevében, hanem méretében is vetekedett a névadójával, hiszen Európa második legnagyobb barokk kertjéről beszélünk. Továbbá vannak nyilvánvalóan jelentős egyházi és kolostor-kertjeink is, gondoljunk csak például Pannonhalmára vagy Tihanyra – a szerzetesi létnek mindig is alapvetése volt a kertek művelése.

A magyar kertturizmus iránt egyre élénkebb az érdeklődés a külföldi országokból is, amely részint köszönhető annak a fenntartói szemléletváltásnak is, amelynek eredményeként egyre több kulturális program várja az érdeklődőket a kertörökségi helyszíneken. Jó példa erre a Fehérvárcsurgó: a Károlyi-kastély kertjében két évtizede megrendezett Európai Dísznövény és Kertművészeti Napok szép számmal vonz külföldi turistákat is. Alapítványunk célja az is, hogy nemzetközi pozíciót kapjon a magyar kertörökség és beintegrálódjunk a nemzetközi szervezetekbe. Az Európai Tanács Kulturális útjai hálózat része a European Route Of Historic Gardens tagjaként magyar kerteket kapcsoltunk be a történeti kertek nemzetközi hálózatába. Elsőként Eszterháza barokk kertegyüttese kapott felvételt, majd a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély és a Gödöllői Királyi Kastély kertjei is bekerültek a körbe. Óriási sikernek tartom, hogy Európa körülbelül negyven ilyen kertje között már három magyar is van, és azon leszünk a jövőben, hogy ez a szám bővüljön. Fontos megemlíteni, hogy a magyar kertörökséghez szervesen hozzátartoznak a határon túli kertek is. Örvendetes tény, hogy a hazaihoz hasonlóan mind több, a történelmi Magyarország területén lévő kert újul meg. Azok számára, akik a tájat kultúraként fogják fel, végtelen lehetőséget nyújtanak a Kárpát-medence kertjei az élményszerzésre.