Mesebeli csodaszarvasokkal vannak tele a magyar erdők

Bár különböző népek mitológiájában is megjelenik a csodaszarvas, a magyar mondavilágban kiemelt helyet foglal el. A mitikus lény leggyakrabban a megújulás, az örök élet, és a csillagos ég szimbóluma, a keresztény kultúrkör Krisztus-jelképe. A történet szerint a szarvas vezette el vadászat közben a honfoglaló testvérpárt, Hunort és Magort az új, letelepedésre alkalmas területre. A csodaszarvas-rege eredetét tekintve ismeretlen, a történet a Bibliából ismert bábeli zűrzavar után indul. Gyökereit Anonymus Gesta Hungaroruma, részletesebb leírását Kézai Simon azonos című krónikája hordozza. És bár ezeken kívül több szöveg is foglalkozik a totemisztikus állattal, a monda leghíresebb irodalmi feldolgozása mindenkinek derenghet középiskolás tanulmányaiból: ez Arany János, Rege a csodaszarvasról című költeménye.

Kevés forrás szól az agancsai között a Holdat tartó állat színéről, ritkán azonban fehérnek ábrázolják. A fehérség ráadásul nem mesebeli elem, Magyarország erdeiben igenis élnek ilyen színű szarvasok. Sőt, a magyar mondakör jellegzetes állatfigurája nemcsak fehér, hanem fekete változatban is előfordul hazánkban.

Nem csoda, hogy még mindig különleges, szakrális erőt tulajdonítunk a megszokottól eltérő színű szarvasoknak. Ezekhez az állatokhoz babonák is fűződnek, de erről később ejtünk szót. A színkavalkádban a Tamási Erdészet erdészetvezetője, Palánki Gábor segít eligazodni. „Magyarországon három szarvasfajt tartunk számon; az őzt, a gímszarvast és a dámszarvast. Az őzbak a legkisebb, élő testtömege 25-30 kiló, a dámbika 100 kiló körüli, a gímbika pedig akár három mázsát is nyomhat. A fehér szín mind a három fajnál előfordul, de az őznél és a gímszarvasnál rendkívül ritka jelenség. Ennél a két állatnál a fehér színt teljes vagy részletes albinizmus, más szóval pigmenthiány okozza. Ez egy genetikai rendellenesség, amely nem túl előnyös a túlélés szempontjából, így igen ritka az állatvilágban” – avat be a szakember.  

Persze amikor felbukkan egy-egy albínó őz vagy szarvas a magyar erdőkben, azonnal rivaldafénybe kerülnek. Különleges külsejükkel címlapra kívánkoznak, és valósággal elrabolják a magyar szíveket. A három szarvasfaj közül azonban van egy, amelynél teljesen más a helyzet szín-fronton. A dámoknak ugyanis három színváltozata van. Van a mindenki által ismert, rőt alapon pettyes barna színű, van egy fekete, illetve egy fehér színű változata is. Ahogy Palánki Gábor mondja, a „feketeség” a leopárdféléknél is megfigyelhető, a fekete párduc a dámszarvashoz hasonlatosan, egy eltérő mintázatú egyed. Előfordulásuk is gyakoribb, mint az albínó őznél és gímnél, a dámok esetében minden 20-40 egyedre esik egy fekete, és minden 200-500 egyedre egy fehér. Nem lehet meghatározni, hogy mikor és hol születik egy különleges színű példány, „ez olyan, mint a lottó” – mondja az erdész.

Az őzek és a gímszarvasok néhány alföldi régió kivételével mindenhol megtalálhatóak az országban. A dám is intenzíven terjeszkedik, az egykori telepítéseknek köszönhetően folyamatosan nő az egyedszámuk. Palánki szerint a 10-15 évvel ezelőtti helyzethez képest a dámok nagyon intenzív területfoglalásban vannak. Mondanunk sem kell, oltári szerencse kell hozzá, hogy civilként egy fekete, vagy egy fehér egyedbe fussunk bele. Legnagyobb esélyünk barcogáskor van, amikor a párzás jegyében az állatok kevésbé óvatosak. Ilyenkor az erdőlátogatási korlátozások figyelembevételével leskelődhetünk az erdőszéleken.