Magyarország rejtőzködő, de csodaszép zsinagógaépületei

Miről is lesz szó pontosan?

Reformkor és boldog békeidők zsinagógaépítése

Budapest rejtett kincse: a Cserkesz utcai zsinagóga

Vidéki nagy túlélők: Pécs és Hódmezővásárhely

Barokk örökség Tokaj-Hegyalján: Mád zsinagógája

A reformkor, illetve az 1867-es kiegyezéstől az első világháború kitöréséig tartó boldog békeidők idején gyönyörű zsinagógákkal telt meg az ország, de egy részük a vészkorszakban, illetve a kommunista hatalomátvételt követő évtizedekben nyomtalanul eltűnt, vagy felismerhetetlenül átalakult.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a harmincas évek végén létező több mint hatszáz imahely között ne lennének igazi nagy túlélők, amelyek továbbra is vagy eredeti céljukat szolgálják, vagy kulturális központként, iskolaként, illetve egy másik vallásnak helyet adva nyitják meg kapuikat a betérők előtt. Most ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat. Az ország felfedezése közben mindenképp érdemes ezeket meglátogatni.

A fővárosban igazi meglepetés a Dreher sörgyár közelében lévő, 1911-re elkészült Cserkesz utcai Mindenki Temploma, ami jelenleg egy neoprotestáns gyülekezet otthona, és amelyet a városnegyed szecessziós arcát megrajzoló Schöntheil Richárd (1874-1944) tervezett. A huszonkét méter átmérőjű épület kupoláján Medgyaszay István épületeivel rokonítható épületkerámiákat láthatunk. Bár belső díszeinek jó része sajnos nem maradt fenn, az egykori zsinagógatérben járva, vagy akár csak az épületet körbesétálva ma is könnyen átérezhetjük a szépségét.

A helyi zsidó közösség által épp hatvan évvel ezelőtt, 1966-ban elhagyott imaházat előbb a Mezőgazdasági Múzeum, majd a Nikex Külkereskedelmi Vállalat, végül pedig a Magyar Televízió használta, mielőtt sorsára hagyták volna. A felújítást a rendszerváltáskor feltűnő új gazda, a Sion Gyülekezet végezte el 1989-1991 között. Ők ma is itt gyűlnek össze, az egykor népkonyhának és iskolának otthont adó szárnyat pedig egy alapítvány foglalta el.

Ennél közel fél évszázaddal korábban, 1868-1869-ben épült Pécs egyetlen zsinagógája (Fürdő utca 1.), amelynek romantikus terveit a Pesti Vigadót is jegyző Feszl Frigyes, illetve két gyakori alkotótársa, Kauser Lipót, valamint Gerster Károly közösen készítették. Az év néhány napján ma is működő épület a maga nemében a Dunántúl legnagyobbja, ez pedig a magyar zsinagógaépítészet legtermékenyebb alkotójának, Baumhorn Lipótnak köszönhető, aki 1905-ben bővítette azt.

A hagymakupola formájú díszével, órát rejtő timpanonjával, valamint a belső tér ornamentális díszeivel egységes képet adó épület képernyőn át is körbejárható, az igazi élményt azonban a személyes látogatás adja. Erről a Pécsi Zsidó Hitközség elérhetőségein lehet egyeztetni.

A hódmezővásárhelyi zsidók egykori imaházának is hasonló a története. Az 1857-re, Busch Miklós szentesi építőmester tervei nyomán elkészült zsinagóga (Szent István tér 2.) is átesett egy, az arculatát teljesen megváltoztató átépítésen, melyet a dél-alföldi szecesszió egyik vezéralakja, Müller Miksa irányított 1905 és 1908 között, a munkák a belsőt azonban alig érintették. Ekkor került a helyére a szecesszió és a neogótika találkozásából „fogant” rózsaablak, ami ma is a főhomlokzat legszebb éke.

Az épület 1984-ben a város tulajdonába került, és mostanra több lépcsőben megújult, de az egykori berendezés, így a kézzel faragott padok, a frigyszekrény, illetve a gyönyörű karzat is megmaradt. Az idén április 1-től újra látogatható zsinagóga mellett ma is áll a volt izraelita népiskola, amelyben kiállítást találunk.

Ha a városban ezek után még tennénk egy sétát, akkor ideje lesz ebédre, vagy egy jó vacsorára is gondolni. Ehhez ajánljuk a Bagolyvár Club Éttermet (Kaszap utca 27.), ahol a házias ízekre, illetve a különlegességekre vágyók egyaránt megtalálhatják a számításukat.

Ha az északkeleti országrészbe, Tokaj-Hegyaljára, vagy éppen Egerbe utazunk, akkor érdemes tenni egy kitérőt Mád felé, ahol a borkereskedő, illetve bortermelő családok közös összefogásából jött létre a vidéki Magyarország egyik legszebb barokk zsidó épületegyüttese. Az 1795-ben elkészült imaházhoz messze földön híres talmudiskola is tartozott. 

Az antiszemitizmus Mádot egészen a második világháború kitöréséig nem érintette, így a katolikusok, protestánsok, illetve zsidók teljes békében éltek együtt. A helyzetet a deportálások és a holokauszt változtatták meg. A háború után az épület gazdátlanul maradt, és évtizedek alatt az összeomlás szélére került. Végül 2003-2005 közt sikerült megmenteni, míg a rabbiház és az iskola épületét 2016-ra sikerült helyreállítani. A munka minőségét számos díjjal ismerték el. A copf és barokk jegyeket mutató homlokzat mögött gyönyörű belső terek, egy míves női karzat, illetve gazdagon festett falak rejtőznek. Ezeket a műemléki falkutatások eredményeként sikerrel restaurálták, a mai kép tehát megegyezik azzal, amit valaha az itt imádkozók láthattak.

A környéken járva a borvidék legjobb italait is érdemes megkóstolni, vagy épp megállni egy ebédre az Oroszlános Borvendéglőnél (Tállya, Rákóczi u. 23.). Az autentikus olasz ízekre vágyóknak az ország egyik legjobbjaként emlegetett Anyukám Mondta (Encs, Petőfi Sándor út 57.) is kitűnő választás lehet.

Magyarország különböző vidékein utazva persze szép számmal találunk még szép, karbantartott, vagy épp elhagyatott imaházakat. Ezeket is érdemes meglátogatni, hiszen így még teljesebb képet kapunk arról a világról, amely szüleink, nagyszüleink, vagy épp dédszüleink korában létezett.

Szereted a hasonlóan izgalmas történeteket, időutazó felfedezéseket és titkos helyeket? Akkor érdemes szervezett városi sétákon felfedezned az országot! Például az Imagine programjain – ők több mint 15 éve szerveznek országszerte városi sétákat, exkluzív épületbejárásokat, gasztrotúrákat és csapatépítőket.