Kedvenc nyári frissítőnk, a szörp története

Nehéz elképzelni a forró nyarakat a hideg szörpök nélkül. Néhány jégkocka, rubinvörös szirup, jól behűtött szóda és máris élvezhetjük az évszak kedvenc frissítőjét. Mindenkinek van emléke a fülledt konyhában dolgozó nagymamáról, aki a forró gőzben készíti elő az üvegeket, hogy aztán megtöltse azokat a nyár jóságával. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy szörp szavunk és maga az ital is csak a 19. század találmánya. A gyógyszeripar már sokkal korábban készített szirupokat, hogy elfedjék a keserű ízeket. Az egyszerű cukoroldatok mellett hamarosan megjelentek az ízesített szirupok is, amik az 1800-as években átlépték a patikák kapuit, és élvezeti termékként egyre népszerűbbé váltak. A korszak híres nyelvújítóját azonban bosszantotta, hogy az egyre divatosabb italnak nincsen saját neve. Így Bugát Pál nyelvész gondolt egy merészet, és a szörpöl igénkből megalkotta az addig ismeretlen szörp kifejezést. A szó eleinte csak a gyümölccsel ízesített szirupra vonatkozott, később már annak higított változatára is alkalmazni kezdték ezt a nevet.

Mi magyarok a világ azon kevés népei közé tartozunk, akiknél a szörp alapélelmiszer. Legyen szó a legvadabb színű bolti változatokról, nagymamánk nosztalgikus receptjeiről vagy a termelői szörpökről, képtelenség lemondani róluk. A legtöbb országban az ízletes koncentrátumokat sütemények édesítésére és koktélok ízesítésére használják. Ha tudnák, hogy miről maradnak le! Idehaza szinte alig találni háztartást, ahol ne lenne egy-két palack ízletes szörp a hűtőben vagy a kamrában. Talán minden idők legnagyobb kedvence a málnaszörp, de az utóbbi időben nagyot ugrottunk ezen a téren is, és sikerült igazán szabadjára engedni a fantáziánkat. Felsorolni is nehéz azokat a gyümölcsöket és aromás növényeket, amikből a kedvenc nyári frissítőnk készül, nem beszélve az alapanyagok meghökkentő, mégis izgalmas kombinálásáról. Sőt! A fröccsöknek és jegeskávéknak is nagy gellert adnak az ízletes szirupok. Illatos rózsa, pikáns levendula, frissítő citromfű… Képtelenség felsorolni, mi mindenből készülhet ez a tökéletes frissítő.

Az 1900-as évek elejétől több konzervgyár is létesült Magyarországon, amik többek között savanyú uborkát és káposztát, gyümölcslevet és szörpöt állítottak elő. A valódi fellendülés és az üdítőitalok nagyüzemi gyártása csak a második világháború után vette kezdetét. Így talán nem túlzás azt állítani, hogy a szörp a régi idők itala. Mai napig is kitart, töretlen népszerűségét annak is köszönheti, hogy hazánkban sokféle és kiváló minőségű gyümölcs terem, amiknek az egyik tartósítási formája a szörpkészítés. A szörp kifejezéshez mára rengeteg emlék és élmény kapcsolódik. A ’70-80-as években a hazai üdítőital-választék sokkal szegényesebb volt a mostanihoz képest. A nagy világmárkák megjelenése előtt olyan hazai gyártók termékeit élvezhettük, mint az Ági, a Piroska, a Pölöskei vagy a Szobi Szörp. Bár mindegyik magyar márka, sok változáson esett át az elmúlt évtizedekben, próbálnak lépést tartani a 21. századdal, ízükben mégis van valami soha nem múló nosztalgia. A szörp ma már sokkal több, mint egy szomjoltó frissítő, maga a retro életérzés.

A szörpök ráadásul az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kaptak a gasztronómiában. Valódi sikertörténetek állnak egy-egy palack mögött. Évről évre megrendezik a nemzetközi szörpversenyt is, ahol lelkes manufaktúrák mérettethetik meg magukat, és válhatnak egy ország kedvencévé. Akad köztük olyan családi műhely, ami mára kivívta a nemzetközi piac elismerését is. Egy biztos, választékban nincs hiány.

Az ízélmény mellett a gyártók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az egészségre és a természetességre. Mégis van, ami nem változik. A szörpkészítés mesterei esküsznek arra, amire nagymamáink is: a valódi gyümölcsre, a mesterséges anyagok és tartósítószerek mellőzésére, valamint a vastag plédek között dunsztolódó palackokra.