Ehető természet: mi kerül a kamrapolcra a Budapest környéki erdőkből?

Mielőtt óriási bevásárlószatyrokkal felszerelkezve indulnánk útnak, fontos leszögezni: a természetet nem szabad kirabolni! Csak úgy szedjünk bármilyen termést, hogy maradjon is belőle, és különösen figyeljünk arra, hogy gyűjtés közben ne tegyük tönkre a növényt! Legyünk tekintettel az egyes növények gyakoriságára is: onnan igazán etikus gyűjteni, ahol van termés bőven. Szigorú alapvetés, hogy csak olyan növényeket, terméseket együnk meg, amelyeket teljes biztonsággal felismerünk! Szerencsére ma már többféle mobilapplikáció is segít abban, hogy beazonosítsuk a növényeket, ám ennek ellenére nem árt az elővigyázatosság – például gombát csakis bevizsgálás után szabad fogyasztani! Végül pedig azt is szem előtt kell tartanunk, hogy védett területen nem szabad semmit sem leszedni engedély nélkül, ha azonban nem védett, állami tulajdonú erdőn-mezőn járunk, naponta, fejenként maximum két kilónyi termést vihetünk haza.

Persze a sok szabály mellett nem árt azt sem tudni, hogy mit hol keressünk!

Bár elsőre nem ez tűnik a legjobb falatnak, megéri kipróbálni: a csalán friss leveleit tavasszal, virágzás előtt – kesztyűben – takarítsuk be, ősszel pedig a gyökerét gyűjtsük! A zsenge leveleket és hajtásvégeket otthon főzelékként, levesként fogyaszthatjuk, vagy leforrázva finom tea lehet belőlük, a gyökeréből tinktúra készülhet, mely például a hajhullást is megállíthatja. A csalán a város környékén is sok helyen terem, szereti a nedvesebb területeket, de akácosokban is jól érzi magát. A Pilis vagy a Visegrádi-hegység lábainál elterülő falvak környékét ajánljuk csalánszedésre!

Ha nyáron indulunk, időzítsük úgy a kirándulást, hogy a fehér akác is virágozzon (ez általában júniusban következik be)! A mámorító illat mellett jutalmunk a virágból készíthető szörp vagy a palacsintatésztában kisütött mézédes bundás akácdesszert lehet. Sőt, akár már menet közben is – szó szerint – kiszívhatjuk a virág éltető nedűjét: a szirmok szétnyitásával a bibét rágcsálva lehet részünk benne. Akácerdőbe botlani nem nehéz Magyarországon: ez a gyorsan terjedő faj szereti a homokos, szárazabb talajt, úgyhogy gyakran él utak mellett vagy lombos erdők szélén. Sokszor a műveléssel felhagyott domboldalakon telepszik meg, így nem meglepő, hogy a Buda környéki települések szélén szinte mindenhol utunkba akad.

Annál inkább szükség van az éles szemre akkor, amikor szamócára fáj az ember foga! Mert hiába tudjuk, hogy a nyáron termő, apró, piros gyümölcsök is leginkább az erdők szélén, erdei réteken és az utak mentén szeretik kelletni magukat, észrevenni bizony nem mindig könnyű őket. Ha viszont észrevettük, biztos nem csak két tövet találunk: többnyire egész szamócamezőkre lehet bukkanni! A szamócázás akár önálló kirándulási programként is megjárja: gyerekekkel is nagyon jó szórakozás, főleg, ha nem cél, hogy aznap döntsük meg a távolsági rekordunkat. Ugyanis a szamócaevést egyszerűen nem lehet abbahagyni! Ha eltökéltek vagyunk, persze szedhetünk kosárba-dobozba is ebből a zamatos gyümölcsből, de előre szólunk: a tőről éppen leszedett szamóca íze verhetetlen. S hogy hol keressük a megfelelő gyümölcsöst? Aki ismer jó szamócást, tudja, nem jó elárulni a titkos termőhelyeket, ezért csak annyit mondunk: ahol kakukkfű illatát érezni, ott nagy valószínűséggel szamócára is bukkanunk; napsütötte rétek szélén, földutak mentén, rendszerint a déli domboldalakon keresgéljünk!

Egyes feltételezések szerint Zsámbék a bodzáról kapta a nevét: tényleg rengeteg terem a vidéken, így nem csoda, ha még egy fesztivál is kerekedett az utóbbi években a téma köré itt. A bodza szedése az akáchoz hasonló sikerrel kecsegtet: szörpre, bundás bodzára valót is könnyű errefelé begyűjteni, keresgélni sem igazán kell, megterem szinte bárhol. A bodza Etyek környékén olyannyira gyakori, hogy nemcsak szörp lesz belőle, hanem finom pálinka is – ha erre vágyunk, akkor azt érdemes a profikra bízni.

A nyár végének, ősz elejének ajándéka az útszéli szeder, amelyet ugyan a tüskék miatt nem könnyű leszedni, ám otthagyni még nehezebb. A szeder tele van antioxidánsokkal, de ami még jobb: a friss gyümölcs nagyon finom! Ha már a kezünk és a nyelvünk is fekete a sok szedertől, pakoljuk tele a dobozainkat bátran – ha nem tudjuk azonnal feldolgozni otthon, egy fémtálcára téve lefagyaszthatjuk a szemeket, gurulós szeder lesz belőle később is, ami gyümölcslevesbe, süteményekbe is nagyon jól jön! A szeder szintén az útmenti, napos, félárnyékos helyeket kedveli. Az Etyeki-dombság túraútvonalai mentén például rengeteg van belőle. Ha pedig kenyérre kenhető változatot szeretnénk, forduljunk Herceghalomban egy igazi gyümölcsszakértőhöz, ahol az erdők-mezők-kertek minden finomsága üvegbe töltve kapható.