A rózsa neve, avagy a Luby-kastély kalandos története

A kastélyt Luby Géza építtette 1878-79-ben, hogy 16 éves menyasszonyával, Okolicsányi Margittal méltó körülmények közt tervezhessék életüket. A Luby család felvidéki származású volt, de később Szatmár vármegyében, ezen belül is Nagyarban volt a família birtokainak központja. A család története fordulatos: birtokaikat hol zálogba adták, hol visszaszerezték. Egy dolog azonban biztos: az értékteremtés és az értékőrzés nagyon fontos szerepet játszott az életükben: a családban szinte kötelező volt a közéleti szerepvállalás és a kultúrához való erős kapcsolódás. Házukban többször megfordult a közelben lakó Kölcsey Ferenc, barátságot ápoltak Herman Ottóval és Petőfi Sándorral is. Petőfi fája – és a hely, ahol a legenda szerint a költő Tisza-menti sétáit tette, tíz perces gyaloglással elérhető. Nagyarban több épület őrzi a Luby család egykori jelenlétét, az újjáépített kastély közülük a legszebb – és ez látogatható.

Sorsa a szokásos, magyar kastélysors: a család elhagyta egykori lakhelyét, birtokait államosították, a kastély volt istálló és szociális intézmény is. Annyira romos és elkeserítő módon nézett ki, hogy senki nem adott volna egy huncut fillért sem azért, hogy valaha még lehet belőle valami… Mintha mindenki arra várt volna, hogy magától összeomlik, és nem csúfítja többé a faluképet. Szerencsére másképp történt: 2010-ben egy környékbeli vállalkozó nagyot álmodott, és belevágott a felújításba. A falak és nyílászárók eredeti színéről nem maradt feljegyzés, és már éppen kiválasztották a sárgát, amikor egy falusi nyúlólba beépítve megtalálták a kastélyból származó ablakkereteken az egykori szürkéskék festék nyomait.

A kastély körül építtetője olyan rózsaligetet létesített, ami nagyobb és szebb volt a beszámolók szerint az akkori kor „etalonjától”, a margitszigetitől. Luby Géza fiatal felesége mellett a rózsákért is rajongott: kertje Magyarországon ritkaságnak számított. Emellett a kora színvonalát meghaladó mintagazdaságot is létrehozott. Később sorsa nehezebbre fordult: felesége elméje megbomlott, házassága tönkrement, anyagi gondokkal birkózott. A kastélyt fájó szívvel eladta, de fiának később sikerült visszavásárolnia. A kastély felújításával a rózsakert is megújult. Ma is ez hazánk legnagyobb, tematikus, zenélő rózsakertje.

A kastély felújításakor egy kis, sötét szőrű kutya lábatlankodott a munkások között. Sehová sem tartozott, így lett az elhagyott, erősen leromlott kastély utolsó lakója. Margitnak nevezték, mint a család híres néprajzkutatóját, Luby Margitot, aki ebben az épületben született. Nem tiszteletlenségből, sokkal inkább amiatt, mert nyilvánvaló volt: a kutya ugyanúgy a kastélyhoz tartozik, mint a Luby-család. Luby Margit a nagyari birtokon kislányként kíváncsian járta a földjeiket, figyelte az ott folyó munkát, szokásokat, az egyszerű, paraszti életet. Aratáskor, csépléskor gyakran kérdezősködött, amivel időnként akadályozta a földeken dolgozókat – de a földesúr lányát nem illett visszautasítani. Így lett lassabban learatva a gabona – és így lett Luby Margitból később tanár, néprajzkutató és több olyan könyv szerzője, ami rögzítette a környék néprajzi értékeit, népszokásait, ünnepeit és a pásztorélet fennmaradt hagyományait.