4 legends from Pécs, which attract many from far and wide

Költői túlzás vagy valóság, nem tudni, mindenesetre a helyiek állítják, hogy egy egész várost „fel lehetne építeni” a Pécs alatt gyűrűző titkos pincerendszerekből. Mese vagy sem, az tény, hogy a pécsiek büszkék föld alatti kulturális értékeikre, ezért előszeretettel kutatnak (tovább) talajszint alatt. És amint tudjuk, aki keres, talál: az évek során egyre több járatot fedeznek fel, és nyitnak meg a nagyérdemű előtt, amelyeket izgalmas tárlatvezetés keretében barangolhatnak be az idelátogatók. Legyen az püspöki kripta, ókeresztény sírépítmények, Littke Lőrinc középkori ötszintes pincerendszere vagy Pécs egyik jelképének, a dzsáminak az altemploma, a város rengeteg felfedeznivalót tartogat a lábunk alatt is, amelyet semmiképpen se hagyjunk ki, ha Pécsett kirándulunk.

A baranyai tigris legendája valóság és fikció határán táncol, éppen ezért olyan izgalmas: senki sem tudja megmondani, hogy létezett, vagy sem. Közel húsz évvel ezelőtt vette észre a „tigrist” egy kislány Bükkösdön, majd húsz kilométerrel arrébb, Baranyajenő határában hárman is szemtanúi voltak egy szokatlanul nagytestű macskafélének. Ekkor már a média, és a helyi vadásztársaság is reflektorfénybe helyezte a vadállatot, az egész megye őt kereste. Sorra jelentkeztek a „szemtanúk”, egyesek a nagymacska lábnyomát vélték felfedezni birtokukon, mások hatalmas kutyának hitték a baranyai tigrist. A hír hallatán valamennyi magyarországi állatkert leltárba vette a nagymacskáit, érdekes módon azonban sehonnan sem hiányzott példány. A tigrisnek nemsokára nyoma veszett, fotó és bizonyíték hiányában pedig a vizsgálat hamar lezárult. 

Kihagyhatatlan látványossága Pécsnek a Janus Pannonius utca beugróinak vaskerítésein csüngő lakattömeg. A helyi párok szokása évtizedekre nyúlik vissza, már az 1980-as években lakatoltak a pécsi szerelmesek. Tény, hogy romantikus gesztus egy kvázi örökéletű lakatba zárni érzéseinket, így hamar hagyomány lett a városban a függőzár elhelyezése. De hogy ki, és mikor kattintotta fel az első lakatot a vasrácsra, azt a tősgyökeres pécsiek sem tudják pontosan megmondani. Egyesek szerint a közeli iskolából jártak ide a végzős diákok, hogy a már „levetett” szekrénylakatjuktól megszabaduljanak, egy másik történet szerint pedig így jelezték szeretőiknek a házasságtörő pécsi asszonyok, hogy lelépett a ház ura. A harmadik – egyben leghihetőbb – történet szerint egy középiskolás pár teremtette meg a „szerelemlakatok” hagyományát, amelyet azonnal követtek más fiatalok is.   

A legtöbb pécsi (és a legtöbb turista!) ismeri a történetet, miszerint a város főtere állítólag az uránbánya melléktermékeként kiásott, sugárzó vörös homokkőre épült. Egyesek szerint a köveknek olyan magas az urántartalma, hogy a Széchenyi téren hasonló értéket mértek, mint a hajdani bánya közelében. A vélt vagy valós hiedelemhez vicces anekdoták is kapcsolódnak; vannak, akik szerint a radioaktivitás vonzza a látogatókat – ezért lóg mindig ennyi ember a téren, de vannak olyanok is, akik esküsznek rá, hogy a sugárzásnak köszönhetően a téren akár pár óra alatt is fel lehet készülni egy nehéz vizsgára. Így vagy úgy, annyi biztos, hogy a téli hó a téren szinte azonnal elolvad, még akkor is, ha máshol centi magasan áll.  Véletlen volna?