Skip to content

Helyszín címkék:

A play of mind on the scenery of nature: the world through the eyes of an orienteer

0:00
0:00

Szabó Sára

Whether professional or amateur, travelling is an integral part of high-level sport: competitions, training camps and further training courses invite enthusiastic practitioners to the countryside. But there is a form of movement that is not only part of, but also epicentred by, the exploration of other spaces. Orienteering takes place in woods, fields, bush and city walls, in terrain you wouldn’t otherwise get to. It is a special encounter, an immersion in the essence of a landscape.
Whether professional or amateur, travelling is an integral part of high-level sport: competitions, training camps and further training courses invite enthusiastic practitioners to the countryside. But there is a form of movement that is not only part of, but also epicentred by, the exploration of other spaces. Orienteering takes place in woods, fields, bush and city walls, in terrain you wouldn’t otherwise get to. It is a special encounter, an immersion in the essence of a landscape.

Mi az a tájfutás?

A tájfutás – vagyis tájékozódási futás – célja, hogy adott terepviszonyok között, térkép és tájoló segítségével a futó minél gyorsabban, helyes sorrendben „begyűjtse” a megadott ellenőrző pontokat. A pontok közötti útvonalat a sportoló választja meg, így nem csupán fizikai, hanem komoly szellemi kihívás is egy-egy verseny. A terep pedig lehet erdő, mező, hegy és völgy, sűrű bozótos vagy akár épített környezet, avagy park vagy város is. Bár a tájfutáshoz szükséges érteni és olvasni a térképet, illetve használni a tájolót, alapvetően bárki lehet tájfutó, sőt, ez a „zöld” sport kifejezetten családos elfoglaltság – de erről később.

Kóger Gyula, a Pécsi Vörös Meteor Sportkör tájfutó szakosztályvezetője elmondja, hogy mind távolságban, mind a terepviszonyokat tekintve rendkívül változatosak a magyar versenyek. Hazánkban a bajnokságok erdőben és városokban is zajlanak, a rövidtávtól egészen az ultra hosszú távig, sőt, még éjszakai országos bajnokságokon is részt vehetünk.

A normális tájfutó nem normális – szoktuk mondani viccesen, hiszen mi nem törődünk sem az időjárással, sem a terepviszonyokkal, ha futásról van szó. Mondhatni, semmi sem tántorít el minket: ha verseny van, hát verseny van

– mondja a tájfutó, aki nem kevesebb, mint 55 éve sportol versenyszerűen.

A töbrös mecseki Szuadó, az alföldi ősborókás és a kőmezőkben gazdag Gerecse

A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet egyik legérdekesebb része a Szuadó-völgy, amely Európában is egyedülálló térség. A szurdokjellegű völgy víznyelőkben, töbrökben és forrásokban gazdag terep, amely az 1920-30-as évek erdőírtásainak köszönhetően egyenletes, fiatal erdő. Majdhogynem akadálytalanul lehet futni úgy, hogy nem állja utunkat bozót – persze ez abban az esetben élvezhető leginkább, ha tájfutóként keresztül-kasul futunk a fák között. A Szuadó-völgybe pedig nemcsak az erdők szépségéért érdemes ellátogatni, hanem a barlangrendszer miatt is! a Mecsek Háza Egyesület rendszeresen szervez barlangtúrákat Orfű térségében, amelyen a legkisebbektől a legnagyobbakig bárki részt vehet. 

Kevesen tudják például, hogy az Alföld közepén van egy országos jelentőségű, védett természeti terület: a bugaci ősborókás. Ez a vidék egy igazi csoda: a Kiskunsági Nemzeti Park területén található ligetes, nyaras-borókás homokhátság igazi kihívás a futóknak, de ha éppen nem futni megyünk, remek fotótéma is a különleges borókaerdő!

Hello Hungary tipp: a bugaci Karikás Csárdától izgalmas tanösvény indul, amelyen végigsétálva nemcsak megismerhetjük a térség flójárát-faunáját, de sétálójegyünkért cserébe a Pásztormúzeumot és a háziállat-bemutatót is megtekinthetjük.

 

A laposkúpos, szabdalt metsződésekből álló, változatos Vértes bár lankásabb, de szintúgy sok meglepetést tartogat. A Bakony igazi vadon, a Gerecse kőmezőkben gazdag, a Mátra pedig mélységekben és magasságokban bővelkedik. 

 

"Nagyon szeretem továbbá Veszprémet, de közel áll a szívemhez a miskolci belváros, a debreceni Nagyerdő, a borókás Bócsa és a vadregényes kunsági erdők is. Mégis, pécsiként azt kell, hogy mondjam, hogy a Mecsek a világ egyik legszebb terepe" – mondja Kóger Gyula. 

Érdekesség, hogy nemcsak Magyarországon belül, hanem országhatáron kívül is számos verseny van, ahova érdemes elzarándokolni – teszi hozzá a tájfutó. A szenior világbajnokságokat (WMOC) például minden évben más ország szervezi: 2024-ben Turkuban, Finnországban lesz, jövőre pedig Katalóniában. Ezek a versenyek akár 5-6 ezer embert is megmozgatnak világszerte. Többször rendezett már Magyarország is vébét, Pécsett és Velencén is volt már WMOC.

Igazi családi sport

„Azt tapasztalom, hogy ha a család egyik tagja tájfutó lesz, akkor előbb vagy utóbb a többiek is belekóstolnak ebbe a sportba. Mivel gyakori a bajnokságokra való utazás, ezért jellemzően a versenyző családostul érkezik – ez pedig hosszútávon azt eredményezi, hogy a család többi tagját is beszippantja a futás. Erre természetesen megvan a lehetősége bárkinek. Mielőtt a megfelelő korcsoportban indulna valaki, megteheti, hogy az úgynevezett nyílt kategóriában, vagy szalagozott pályán (ahol előre ki van jelölve az útvonal) próbálja ki magát – teszi hozzá a szakosztályvezető. 

 

Mint mondja, a digitális nomád fiatalok, amint tájfutóvá válnak, érdekes módon elő sem veszik a telefonjukat, az idősebb korosztálynak pedig remek agy-, és izomtorna ez a sport. A pécsi egyesületben is vannak versenyzők a 8 évestől egészen a 78 évesig. Végül hozzáteszi, hogy semmiféle előképzettség nem kell a tájfutáshoz; bárki, bármikor el tudja kezdeni – de vigyázat, nem biztos, hogy abba tudja hagyni!

 

 

Advertisement