Helyszín címkék:
Híres dűnék és nedűk, amik megihlették költőinket
Szabó Vivien
A magyarok identitása szorosan összekapcsolódik a szőlővel és a borral – ezt nemcsak borászok állítják, hanem olyan jelentős irodalmi személyiségek is, mint Márai Sándor vagy Hamvas Béla. A bor nem csupán egy alkoholos ital, hanem olyan szakrális jelentőséggel bíró nedű, mely fontos szerepet tölt be a szertartásainkban, ünnepeinkben és a mindennapi életünkben is. Ez a hagyomány, egyedi megközelítés tovább él költőink műveiben is, akik úgy festik le a bort, mint egy misztikus italt. Ezt a költői szemléletet jól tükrözik a cikkünkben összegyűjtött bor ihletésű művek is, melyekben a bor nem csupán egy ital, hanem egy egész kultúra és identitás megtestesítője. Nézzük is, mely borvidékünk ihlette meg íróinkat, költőinket!
A tokaji híg arany
Tokaj-Hegyalja, Magyarország ékköve évszázadok óta kiemelt helyet foglal el a magyar és a világirodalomban: borai nemcsak a világ legkiválóbb nedűi között szerepelnek, hanem számos költőt is megihlettek a történelem során. A 19. század nagy magyar költője, Vörösmarty Mihály verseiben nemcsak a bor élvezetét hangsúlyozta, hanem a bor minőségét is: számos magasztaló sort írt Tokajról és annak borairól, kiemelve a Tokaji aszút, amit „híg aranyként” emleget. Mikszáth Kálmán műveiben Tokaj egyedi jelentést nyer, sokszor utal rá, mint a lélek fölgyújtójára, amelyet az emberek szenvedélyesen és mélyen élveznek. Hamvas Béla, aki a magyar bor irodalmi képviseletének úttörője volt, borainkat gyakran emberhez hasonló tulajdonságokkal ruházta fel. A bor filozófiája második részében a hegyaljait így említi:
„A hegyaljait is nőnek tartom, de király-nőnek.”
Mi magunk is átélhetjük Tokaj ihlető erejét például a Sárga Borház teraszáról a lankákat szemlélve, egy gyümölcsösen édes aszút szürcsölgetve, vagy épp Tokaj óvárosában a Hímesudvar Pincészet vadregényes kerthelyiségében italozva.
A hős katonák ereje
Az egri bikavér bordalokban magasztalása is több évszázados múltra tekint vissza: a legenda szerint az 1552-es egri várostromnál is a tüzes egri borral fokozták a katonák harci kedvét. Vörösmarty Mihály, a reformkor nagy költői alakja több versében is (Rossz bor; Jó bor) az egri bor egyik legnagyobb szószólójaként állt ki. Egri bor című versében az 1552-es várostrom diadalát az egri bor varázserejének tulajdonítja. Irodalmi körökben Egert nehéz Gárdonyi Géza klasszikusa, az Egri Csillagok nélkül említeni, ahol szintén központi szerepet kap a bor: a regény hősei az „egri bikavért ivó” katonák bizony elbánnak a „ringyes-rongyos vízivókkal”.
Ha szeretnénk felvértezni magunkat az egri várvédők erejével, jó erős bikavért kóstolva, Eger és térsége borászatai tárt pincékkel várnak minket. Legyen szó a Rege birtok panorámás teraszáról, a Bolyki Pincészet egykori kőfejtőben felhúzott kóstolóterméről, vagy épp Gál Tibor Pincészetének gyönyörű belvárosi borbárjáról, a bikavérrel garantáltan feltüzelhetjük a hangulatot.
A vulkánok tűzbora
A Somlóhegyhez számtalan legenda, mese és költészeti alkotás kötődik, mellyel kiemelkedik a hazai bortermő területek közül. Márai Sándor Szinbád hazamegy című regényében úgy utal a somlaira, mint „örök dolog”, ami „illatában, olajos sűrűségű ízében él valami a régi olasz venyigék hagyományaiból”. Berzsenyi Dániel műveiben mint idilli vidék jelenik meg a szőlőhegy, Mikszáth Kálmánt pedig az igazi, régi somlói szüret hangulata ihlette meg az A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében. Hamvas Béla, ahogy már korábban említettük, hazai boraink nagy szakértője, dicsérője, az A bor filozófiája című művében számtalan térségre és fajtára kitér, ám egy kiemelkedik mind közül:
„A somlai tűzbor, vulkánon termett. Minden borunk közül a somlai számomra a nincs tovább.”
A borvidék ugyan apró, de borászatok számában nem szűkölködik: a térség kedvenc fajtáit megkóstolhatjuk a Tornai Pincészet vinotékájában, a Kreinbacher Birtok elegáns, panorámás üvegteraszán vagy épp a Somlói Vándor pince különleges helyszínén.
A magyar borok egyedülálló világa, gazdag történelmükkel és különleges ízvilágukkal, folyamatosan ihletet adnak a költőknek és íróknak. Ahogy a szőlőszemek érett íze inspirálja a bortermelőket, úgy szolgál inspirációval a költőknek és az irodalmi alkotóknak is, hogy megörökítsék a borok és a tájak varázsát szavakban és versekben. Ez a kölcsönös ihlet és alkotás az, ami örök életűvé teszi a bor és irodalom kapcsolatát Magyarországon és a világban egyaránt.
