A hóvirágtól a jégmadárig: időutazás a magyar arisztokrácia télen is tündöklő kertjeiben

• téli és tavaszi séta mesés kertekben
• Alcsúti Arborétum
• Brunszvik-kastély parkja, Martonsvásár
• Esterházy-kastély kertje, Csákvár

Az alcsúti történet József nádorral kezdődik. A főherceg szenvedélyes kertész és elismert botanikus szaktekintély volt, aki Jámbor Vilmos főkertészt hívta meg alcsúti és margitszigeti birtokára. Együttműködésük rendkívül gyümölcsözőnek bizonyult – ekkor indult meg az örökzöldek és egzotikus növények nagyszabású telepítése. 

A kastély portikuszának lépcsőjéről ma is felejthetetlen látvány tárul a látogató elé: a dombtetőre épített kilátó (gloriette), a játszó pavilon, majd a finoman ereszkedő lejtő, amely a tó csillogó víztükréhez vezeti a tekintetet. A Klotild-sziget mocsárciprusai és a flotilla kikötő mind fokozzák a festői látványt. Jámbor artézi kutat fúratott Zsigmond Vilmos irányításával, megoldva ezzel a park vízellátását, ami lehetővé tette a további nagyszabású fejlesztéseket.

Az 1880-as években történt a legnagyobb építkezési hullám: a tavat is bővítették, és 1871-72-ben Ybl Miklós tervei szerint megépült a hatalmas, 56 méter hosszú pálmaház. Szintén az ő közreműködésével jött létre az állatkert-együtttes és a medveház. Alcsút akkora népszerűségnek örvendett, hogy Jókai Mór, Vajda János és a korabeli Vasárnapi Újság is lelkesen tudósított róla, mint az ország leglátványosabb parkjáról.

Ma a kastélynak csak a homlokzata áll, mégis megkapó látványt nyújt – különösen, ha tudjuk, hogy az egész parkot erre a központi tengelyre komponálták. Megmaradt azonban a vízház, a kertészházak, a lovarda (az ország egyik legkorábbi vasbeton építménye), a hidak, a tó és a vízrendszer. A 40 hektáros kertben ma több ezer növényfaj és -fajta él: különleges tarka levelű platánok, hatalmas fenyők, óriás tuják. Láthatunk hársakat és lepényfákat, 160 évnél idősebb japánakácokat, törökmogyorókat, tulipánfákat, vasfákat és vérbükköket. A Máriavölgyi úton az ország legszebb kettős platánsora várja a látogatókat. Februárban itt látható az ország legnagyobb, egybefüggő hóvirágszőnyege, amely több mint 2 és fél hektáron terül el. A kora tavasszal nyíló hóvirágok között 7 hóvirágfaj 24 fajtája tekinthető meg.  

Alig húsz kilométerre Alcsúttól egy másik, nem kevésbé lenyűgöző világ tárul elénk. A martonvásári Brunszvik-kastély parkja hazánk egyik legszebb, leggondozottabb kastélyparkja, amely többszöri átalakítás során vált nagyszabású együttessé.

A 7500 holdas martonvásári birtokot Mária Teréziával adományozta Brunszvik Antalnak az úrbérrendezésben játszott szerepéért. A család hamarosan hozzákezdett a terület fejlesztéséhez: csatornázások, tó- és mocsárlecsapolások, erdő-, szőlő- és gyümölcsösültetések, valamint tenyészállatok beszerzése társult az átalakításhoz.

A déli homlokzat előtt először egy szerény barokk kertet alakítottak ki, a nagycenki barokk kastélykerthez hasonló koncepció szerint. Ez a barokk kert azonban nem sokáig maradt fenn, mert az 1790-es években megkezdték a csaknem 100 hektáros park tájképi stílusban történő kialakítását. A tervezők ügyesen használták fel a meglévő természeti adottságokat: az ártéri, vizenyős növényvegetációt és a Szent László-patak által táplált tavat.

A 19. században további növénytelepítésekre került sor, először a „platánkor" jellemző növényeivel, később főleg lomblevelű exotákkal. A szomorúfüzek és jegenyenyárak voltak a kert tipikus hangulatteremtő növényei. Ebből az időből származnak a park leglátványosabb növényei: a szigeten élő hatalmas vérbükk, a feketedió, az ország egyik legnagyobb mocsárciprus-példánya és a vadgesztenyék. Sajnos a hatalmas törökmogyorófák mára kipusztultak a parkból, de a megmaradt növényállomány így is lenyűgöző. A tó a szigettel, a híddal és a kőből épült viadukttal, valamint a vízimalom mind a szentimentalizmus képviselői voltak a kertben.

Beethoven 1800 és 1812 között több alkalommal volt a kastély vendége, és emlékét azóta is színvonalas nyári koncertekkel elevenítik fel. Tiszteletére a kastélyban emlékmúzeum is működik. Ma az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete működik a területen, a park pedig szabadon látogatható.

Az alcsúti és martonvásári kertektől mindössze néhány kilométerre találjuk a csákvári Esterházy- kastély parkját, amely a magyarországi tájképi kertek egyik legkorábbi és egyben legjobban feltárt példája. A ma is álló kastélyt 1778-ban építtette Esterházy János, az 1760-65 között gróf Esterházy Miklós számára épült urasági ház felhasználásával. 1779-től megkezdték a kastélyhoz méltó kert kialakítását, amely egymástól némileg független egységekből állt: zárt angolkert, csillagsétány, fácánoskert, urasági konyhakert és az Allé-erdő. Az angolkertben 1781-82-ben látványos vízrendszert alakítottak ki, majd kerti építményeket létesítettek: a nagy fácánházat, a fából készült „holland parasztházat" és műbarlangot. A csillagsétány alaprajza a geometrikus barokk kert hagyományait követte, de tájképi részletekkel is rendelkezett.

1800-ban az alapító helyébe fia, gróf Esterházy Miklós lépett, aki fontosabbnak tartotta a park átalakítását, mint az épület renoválását. A kastély központjából induló három tengelyt megőrizték, de a park egészét tájképi jellegűre alakították át. A régi, részletekben gazdag szentimentális kert helyett egy klasszikus tájképi park jött létre.

A csákvári park a Vértes-hegység környékének egyik legjelentősebb, legsajátosabb karakterű parkja, ahol a nagyon száraz termőhelyi viszonyokat mérnöki módszerekkel sikerült vízzel ellátni. A parkban tavat is létesítettek, a mederből kikerült földből pedig kilátót építettek. A növényanyag rendkívül gazdag: óriási mamutfenyők, vérbükkök, méretes vasfák, törökmogyorók és ezüsthárs-csoportok gyönyörködtetik a látogatót. Az erdei- és feketefenyők mellett szép vörösfenyők is találhatók, jellemző a környező tájban honos gyertyánok, kőrisek, szilek és különféle tölgyek jelenléte.

A park sorsát a második világháború után rosszra fordult, de az utóbbi években több építményt is helyreállítottak: a napórát, a Szentháromság-építményt, a vadászkápolnát; a Geszner-házat pedig újjáépítették. Utóbbi a Vértesi Natúrpark látogatóközpontjának ad otthont, ahol a Vértes csodálatos világát bemutató kiállítás található. Kora tavasztól Alcsúthoz hasonlóan itt is hóvirág szőnyeggel várják a látogatókat, a tó körül pedig gyakran látni jégmadarat, amely hazánk egyik legszínpompásabb télen a be nem fagyó folyóknál vészeli át a zord hónapokat.