Nyár a télben

A télikertek története az ókori Rómáig nyúlik vissza, de a mai formájuk előfutárai a 16-17. századi üvegházak voltak, amelyeket a gyarmati időszakban hoztak létre exkluzív növények termesztésére. Az Európa-szerte divatos és palotákhoz, rezidenciákhoz, villákhoz kapcsolódó narancsházak mellett az angol arisztokrácia körében népszerűvé váltak a beüvegezett „nyári sarkok". Ekkor jelentek meg a fűtéssel rendelkező, lakóépületekhez kapcsolt télikertek is. Az idő előrehaladtával Európa-szerte divatosak lettek a télikertek, népszerűségükkel funkciójuk is kibővült: a 18-19. században már közösségi terekké váltak, társasági eseményeknek, hangversenyeknek, előadásoknak adva otthont. Így már nemcsak az ott lakók élvezhették a különleges hangulatú egzotikus déli látványt, de a látogatók előtt is nyitva álltak. Egy narancsház, vagy ahogyan akkoriban hívták, „oranzséria” birtoklása státuszszimbólum is volt, nemcsak a drága növények miatt, hanem mivel maga az épület létesítése és fenntartása is hatalmas összegbe került. A modern, egész évben használható télikertek a 19. század közepén terjedtek el, miután a fűtési technológiák lehetővé tették a fagyos hónapokban is a növények gondozását. A dokumentálhatóan legelső magyarországi télikertek megjelenéséről nincs pontos adatunk, de a 18. században már voltak ilyenek az Andrássyak, Esterházyak, Festeticsek, Rákócziak téli rezidenciáin. Az építési és fűtési technológia fejlődésével pedig megszületett egy új épülettípus is: a pálmaház, amelyeket már botanikus kertekben és közparkokban is építettek.

Hazánkban a citrusnövényeket Itáliából szerezték be, ezért az „olasz fák” elnevezés terjedt el. A nagy értékű fák teleltetése és gondozása nem volt egyszerű feladat, és hozzáértő szakembert sem volt könnyű találni. Nem létezett barokk kert citrusfák és egyéb délszaki növények, mint például agávék, ciprusok, gránátalmák, olajfák, ritkábban kávéfák nélkül. A citrusok nem hiányozhattak a „Magyar Versailles”, azaz Eszterháza híres kertjéből sem. Az első ismert télikert Magyarországon a mai Fertődön állt: a kastély egyik földszintes épületszárnyát rendezték be „orangerie”-nek.

Szintén a legjelentősebb télikertek egyikeként tartjuk számon a gödöllői Grassalkovich-kastély narancsházát, amelyet Hild József tervezett. A pavilon mai formáját 1871-ben kaphatta, amikor Ferenc József és Erzsébet királyné számára Ybl Miklós tervei szerint az egész kastélyt, így a narancsházat is felújították. Ugyancsak Erzsébet királyné idején, 1870-ben építették meg a kastély felső parkjában a pálmaházat. A korszerű, jól felszerelt, vasszerkezetű pálmaház osztrák minták alapján készült. Mellette kertészeti előnevelő telepet, kertészlakásokat, majd 1895-ben fűthető üvegházat létesítettek. Az épület jelenleg is kertészetként üzemel.

Hazánkban az 1860-as évekre a citrusfélék már jelentősen veszítettek korábbi státuszszimbólum-szerepükből. Nem csak számuk csökkent, de helyüket átvették a melegházi klímát igénylő trópusi növények. A pálmaház a gazdagságot, a távoli földrészek meghódítását, a természetes klíma fölött való uralmat testesítette meg. Számos narancsházat alakítottak át pálmaházzá akkoriban, amelynek érdekében bevezették a forróvizes fűtést. A magyar kertészeti kultúra fellegvárában, a Habsburgok magyar ágának alcsúti uradalmában 1872-ben épült pálmaházat Ybl Miklós tervezte. A hatalmas épület központi csarnokából két oldalt nyíltak az üvegházak, az öntözést máig korszerűnek számító módon az összegyűjtött csapadékvízből oldották meg. Sajnos az épület a közelben álló kastéllyal együtt elpusztult, mára csak a fűtőcsatornák romjai láthatók.

Az alcsútinál szerencsésebb sorsú a tatai pálmaház, amely 1787-ben épült az Angolkert bejáratánál. Az 5-6 méter belmagasságú teret egy 12 méter magas kupola koronázta. Az Esterházyak előbb itt teleltették kevésbé hidegtűrő növényeiket, majd az Angolkertet felkereső pesti polgárok felfrissülését szolgáló kioszkot alakítottak ki a pálmaházból. Az 1930-as évek végén a tatai egyetemi és főiskolai hallgatók itt rendezték meg a híres Anna-bálokat. Napjainkban rendezvényközpontként funkcionál.

A keszthelyi Festetics-kastély parkjában áll az eredetileg „növényszanatóriumként” szolgáló pálmaház, amelyet 1880-ban Gróf Festetics (II.) Tasziló építtetett. Már a Festeticsek idejében itt erősítették fel a kastélyban legyengült növényeket, ezután kerültek vissza a központi épületbe. A park nagy dézsás növényeit is itt teleltették át. A pálmaházat azért is érdemes meglátogatni, mert épületét sziklakert, akvárium, kerti tó és madárpark együttese övezi – csodálatos látvány!