Ahol Észak és Dél kezet fog: a Jeli Varázskert

Hazánk egyik legkülönlegesebb gyűjteményes kertjének alapítása gróf Ambrózy-Migazzi István nevéhez fűződik. A „virágos grófként” elhíresült Ambrózy Franciaország mediterrán klímájú vidékén, Nizzában született. Gyermekéveit a Vas Vármegyei Tana községben található családi birtokon töltötte. Édesanyja szenvedélyes kertész volt, a természet iránti rajongását is tőle örökölte. Az iskolák elvégzése után hosszú utazásokat tett. Visszatért szülőföldjére, átkelt a Földközi-tengeren, járt Algériában, a Brit-szigeteken, az Alpok tövében és Genfben. Utazásai során a növényvilágot tanulmányozta, és azt vizsgálta, hogyan tudná távoli tájak növényeit meghonosítani. 23 éves korában összeházasodott Migazzi Antóni grófnővel. A mediterrán szülőföld emlékei, a növények iránti érdeklődés, az utazások tapasztalati Malonyán hullottak termékeny talajra. A történelem azonban közbeszólt: a trianoni béke kihirdetése után a birtokot csak úgy tarthatta volna meg, ha lemond magyar állampolgárságáról. Ambrózy, noha a birtokot elvesztette, a hitét megtartotta, amely erőt adott egy új kert megteremtésére.  

Ambrózy meg volt győződve arról, hogy a Kárpát-medencei klímán is lehetséges örökké virágzó, mindig tavaszi kertet fenntartani. Jelszava – amely a Jeli Arborétumban maga kiválasztotta sírhelyén is olvasható – így hangzik: „Semper vireo” – „Örökké zöldellek”. Az első világháborút követően Ambrózy 1922-ben kezdte el a Jelihálás pusztán lévő gyűjteményt létrehozni. A fennsíktól a Kaponyás-patak völgyén keresztül a Hétforrás szurdokáig a változatos domborzati viszonyok különféle éghajlatbeli kitettséget, fény-, hő- és páraviszonyokat nyújtanak. Ez a mikroklíma nagyon sokféle növénytársulás létrehozására alkalmas, így Ambrózy babérmeggy, borbolyák, fenyők, kecskerágók, madárbirsek, magyal, puszpángok, tiszafák és tuják tömegeit ültette el. Az így kialakított párás, árnyas környezetbe a rhododendronok több tucat fajtáját telepítette be. 

A Vasi hegyháton található terület egy rendkívül savanyú talaj, amely hazánkban meglehetősen ritka. A hegyvidéki növények telepítésére és megtartására azonban igencsak alkalmas. Ezek egyike a pompás havasszépe (rhododendron), amelyek tavasz végén, nyár elején borulnak virágba, elhozva ezzel a Jeli csúcsidőszakát. Ilyenkor több ezren zarándokolnak el megnézni a bíbor, fehér, narancs és sárga, színekben tobzódó növényeket. Hatalmas, néhol 8-10 méter magas bokrok fogadják a látogatókat. A csaknem százéves, egybefüggő, tropikus erdőket idéző bokoróriások sötét, babérmeggyhez hasonló levelei közt tenyérnyi, halványlila virágkötegek ülnek százával, csokronként hat-nyolc trombita. Ezek a növényritkaságok hozzánk legközelebb az Alpokban, az innen 100 kilométerre fekvő Schneebergen élnek, de a Kaukázusban, Himalájában, Japánban, a Sziklás- és Appalache-hegységben is honosak. A Jeli Arborétumban három kontinensnek a növényanyagából több mint 700 különböző fajtából látunk gyűjteményt.

Miközben a harsány havasszépékben gyönyörködünk, ne csodálkozzunk, ha egy-egy mediterrán növénybe botlunk. Igazi botanikai különlegesség a május elején nyíló, feltűnő szépségű királyné gyertyája. Az Asphodelus albus, vagy ahogyan a vasiak egyszerűen hívják, a genyőte a Földközi-tenger vidékétől Görögországon, Olaszországon, Spanyolországon át előfordul és hazánkban éri el összefüggő elterjedési területének északi határát. Ambrózy kedvelt növényei voltak a lomblevelű örökzöld növények. Ezek közül a gyűjteményben helyet kapott a téli bangita, a nyugati szamócafa, vagy az örökzöld tölgyek közül a paratölgy. A 2023-ban létrehozott Mediterrán Kertben kapott helyet az Ausztráliától délre fekvő Tasmania magas felföldjein honos hegyi eukaliptusz. Az egyik legérdekesebb növény azonban a kínai kenderpálma, amelynek apró sárga virágai nyáron bugavirágzatban nyílnak. Az olajfa liget mellett elhaladva nyári orgonák és kínai selyemmirtuszok szegélyezik utunkat. 

A Kaponyás-patak völgyében az erdészek által kialakított tájövezetek részen a látogatók a világ tíz különböző erdőtársulását ismerhetik meg. Így bepillantást nyerhetünk a többi között a Himalája, Japán, a Kaukázus vagy a Sziklás-hegység erdővilágába. Utóbbiban egy tíz méteres magas lombkorona sétányon figyelhetjük meg a fenyők tobozait és tűleveleit, és őshonos madarainkkal is megismerkedhetünk. A tájat és benne a kertet az Ambrózy-Migazzi István kilátó tetejéről csodálva nyernek értelmet az örök tavasz szerelmesének szavai: