Helyszín címkék:
Ádám almái, tündérkertek gyümölcsei
Szabó Sára
Az ember csak azt tudja megőrizni, amit ismer
A szellemiség gyökerei
„A tündérkert mindenekelőtt szellemi közösség. Az ember csak azt tudja megőrizni, amit ismer. Ezért fontos, hogy ne csak nézzük a fákat, hanem megéljük a velük való kapcsolatot” - fogalmaz Kovács Gyula erdész, a Tündérkertek mozgalom elindítója, aki Pórszombaton több mint 3500 régi magyar gyümölcsfajtát őriz. Munkáját az 1980-as években kezdte, azóta több, mint kétszáz tündérkert található a Kárpát-medence minden térségében. Szerinte a tündérkert nem múzeum, hanem élő örökség, amelyben a gyümölcsfák nem pusztán emlékek, hanem a mindennapok részei.
Kovácsék kertjében nincs vegyszer, nincs metszőolló – a fák a természet rendje szerint növekednek, mélyre gyökerezve, magasra törve. Az itt őrzött fajták nemcsak a múlt kincsei, hanem a jövő biztosítékai is, hiszen a változó éghajlat kihívásaihoz ezek a régi fák kiválóan alkalmazkodnak. „Az őseink tudása nem avítt emlék, hanem élő tudás. Minden fa egy történetet mesél” – vallja az erdész.
Kertek a térképen
A mozgalom központja hazánkban Göcsej szívében, Pórszombaton található, de a kezdeményezés messze túlnő a falun. Az egyik legismertebb az ország első tündérkertje: az Őrségben található viszáki kert, amelyet Szarvas József színművész hozott létre. Itt negyven őshonos gyümölcsfafajtát találunk.Színházi előadásokkal, közösségi programokkal is várják az érdeklődőket.
Találhatunk tündérkerteket Gömör vidékén is, ám fontos hangsúlyozni, hogy ezek a kertek elsősorban magánkezdeményezések, így a legtöbbje nem látogatható szabadon. Előzetes bejelentkezés után számos helyen örömmel fogadják a kíváncsi utazókat, különösen, ha tanulni, bekapcsolódni szeretnének.
Petőfi Sándor és a hagyományos ecetkészítés
A tündérkertek nemcsak botanikai ritkaságokat rejtenek, hanem irodalmi és történelmi emlékeket is. Vehetjük példaként azt a körtefát, amely alatt Petőfi Sándor utolsó versét írta Segesvár előtt, vagy azt a fajtát, amelyet Benedek Elek mentett meg az utókor számára. Zrínyi Miklós leveleiben is fennmaradt, hogy gyümölcsfáit jobbágyai között osztotta szét – a tündérkertek szellemisége pontosan ezt a tudást idézi föl.
A fák mellett ott van a gyümölcskultúra újraélesztése is: aszalványok, párlatok, s a hagyományos ecetkészítés. Kovács Gyula így mesél erről:
„Régen az almaecet nemcsak ételízesítő volt, hanem gyógyír is. Mi újra elkészítjük ugyanúgy, ahogy őseink tették, és újra működik. Ami régen jó volt, az ma is jó.”
Az erő a közösségben rejlik
A tündérkertek lényege nem kizárólag fajták sokféleségében áll. Gyula vendégoktatóként rendszeresen tanít iskolás gyerekeket gyümölcsfát oltani, és az élmény maradandó: a nebulók saját nevükkel ellátott kis oltványt kapnak vissza, amelyet otthon nevelhetnek. „Amikor egy gyermek fát olt, az több mint tanulás – az teremtés” – mondja az erdész.
A tündérkert így azoknak is szól, akik szeretik a gyümölcsöket és a természetet, de azoknak is, akik szeretnének közelebb kerülni ahhoz a tudáshoz és világhoz, amelyben a mindennapok szorosan összefonódtak a természettel.
A tündérkertek mozgalma azt üzeni: örökségünk nem vitrinekbe zárva él tovább, hanem a mindennapokban, amikor egy fa virágzik, termést hoz, és amikor valaki megtanulja, hogyan kell új életet adni egy ágnak. Ahogy Kovács Gyula fogalmaz:
„A gyümölcsfát oltó ember nagyobb tettet hajt végre, mint egy hadvezér – mert nem pusztít, hanem épít.”
