Sopron az ország legnyugatibb részén lévő romantikus kisváros: rengeteg műemlék, gyönyörű épületek, macskaköves utcák, szűk átjárók, kapualjak jellemzik belvárosát. Felsorolni is nehéz mennyi látnivaló van itt és hány történelmi eseménynek volt színtere a város az évszázadok alatt. Elég csak abba belegondolnunk, hogy az ókori városon, Scarbantián vezetett keresztül a Borostyánkő út. Sopron belvárosának utcarendszerét a városfal határozza meg: a hármas falgyűrű évszázadok építkezéseinek az eredménye. Egyedülálló ez Magyarországon, hiszen 1700 év óta áll, meghatározva Sopron belvárosának és a várfal külső oldalának, a Várkerületnek az arculatát. Ezen az egykori várárokban kialakított Várfalsétányon sétálva, olyan érzésünk van, mintha egy időutazáson vennénk részt, amely a római korba repít vissza bennünket. A városfal nyomvonala, a félköríves kis rondellák is innen maradtak ránk.
A Római Birodalom bukása után a város elnéptelenedett, de a városfalak romjai továbbra is itt magasodtak. A ma is látható hármas városfal a 13. század végén és a 14. század első felében épült fel. A 17. század első felében több rondellát is toldottak a középkori városfalhoz, melyek közül már csak a Nagy (Szent György) rondella maradt meg. A török veszély elmúltával a várfal elvesztette hadászati jelentőségét és a vizesárkot feltöltötték. A várárok helyén felparcellázott telkeken gazdagabbak lakópalotákat, a kevésbé tehetősek keskeny lakóépületeket építtettek, ennek köszönhető a Várkerület belső házainak ma is látható igen változatos utcaképe. A külső házsor épületei régebbiek, számos közülük középkori eredetű.
Maga a Várfalsétány a Bünker köztől indul, ahonnan elindulva a Színház utca mögött a klasszicista és romantikus stílusban épült házak mentén elsétálhatunk egészen a Megyeháza udvarára, majd innen a Fő térre vezető vasbeton kapuig. A sétányról a Színház utca mögül feltekintve megnézhetjük a Fabricius ház ablakait, a mellette lévő Tábornok házban található középkori lakótornyot is. Innen jutunk el az Előkapuhoz, majd a romkerthez, mely a római kor maradványait mutatja be. A bástya mellett elhaladva a Várkerület mögött sétálhatunk tovább, végül a Szent György utca házai mögött érünk ki ahonnan a Hátsókapuhoz érkezünk, mely a sétány vége. A sétány amely hol keskenyebb, hol szélesebb, a XIV. és a XVII. század között a Tűztorony védelmét is szolgálta.
Ne hagyjuk hát ki a Tűztoronyt a sétából, hiszen amellett, hogy a város első számú szimbóluma szintén római alapokon nyugszik, hengeres része középkori, erkélye és óratornya reneszánsz, kupolája barokk. Rajta vezet át a Hűségkapu, amely a belváros 2000 éves történelmét keretbe foglalja. A Tűztorony tetejéről pazar kilátás nyílik a városra – Sopron szó szerint a lábunk előtt hever. Érdemes felmenni az őrtoronyba is, ahonnan az őrök figyelték a vidéket, felhívták a figyelmet az idegen katonák vagy idegen borszállító szekerek érkezésére.
A Várkerületen pedig ha a Kisvárkerület irányába indulunk egy középkori sikátorban, a Festőközben találjuk magunkat. Nevét azokról a kékfestőkről kapta, akik itt vitték át vásznaikat az egykor itt álló festőház padlására. A Festőköz egyik legrégebbi épülete a Rejpál-ház, ha pedig átsétálunk rajta akkor az Ikva patak hídján keresztül a Rózsa utcába jutunk, ahol számos középkori eredetű épületet találunk. Az egyiken még azt is láthatjuk jelölve, hogy a 18-19 században milyen magasan tetőzött a megáradt Ikva. Ez a belvárosi séta egy kényelmes óra alatt megtehető, de érdemes megállnunk közben és megnéznünk közelebbről az épületeket, múzeumokat, amelyek mellett elhaladunk. A Várkerület ódon házaiban ma üzletek, kávézók, éttermek sorakoznak, a Fő tér múzeumaival, a környező belvárosi szűk utcák hangulatos házaival, olyan érzésünk támad, mintha nem is Sopronban, hanem egy mediterrán kisvárosban jártunk volna.
