Ugrás a tartalomhoz

Helyszín címkék:

Kultúra

Hogyan írt történelmet a Páneurópai Piknik?

  • Käesz Judit
    1989-et írunk ekkor itt Sopronban, Magyarország legnyugatabbi városában, ahol az osztrák határ karnyújtásnyira volt, de mégis világok választották el egymástól a határ két oldalán élőket. Azt pedig végképp nem gondolták a jelenlévők, hogy történelemkönyvekben is szerepelni fog egyszer a Páneurópai Piknik, ezáltal is híressé téve a várost. Ekkor mindenhol Sopronról szóltak a hírek, a határáttörés képei bejárták akkor a világot. A mai napig érkeznek vissza nyaranta azok a keletnémet menekültek – vagy már gyermekeik, rokonaik –, akik egykor ennek a történelmi események szereplői voltak.
    1989-et írunk ekkor itt Sopronban, Magyarország legnyugatabbi városában, ahol az osztrák határ karnyújtásnyira volt, de mégis világok választották el egymástól a határ két oldalán élőket. Azt pedig végképp nem gondolták a jelenlévők, hogy történelemkönyvekben is szerepelni fog egyszer a Páneurópai Piknik, ezáltal is híressé téve a várost. Ekkor mindenhol Sopronról szóltak a hírek, a határáttörés képei bejárták akkor a világot. A mai napig érkeznek vissza nyaranta azok a keletnémet menekültek – vagy már gyermekeik, rokonaik –, akik egykor ennek a történelmi események szereplői voltak.

    Sopron 1989 óta a szabadság városa is – a hűség városaként már bizonyított 1921-ben a népszavazáskor, és a történelem mintha itt Sopronban ismételné magát. 1989. augusztus 19-én Sopron ismét egy jelentős történelmi esemény színtere volt: itt mentek át a hazánkban tartózkodó kelet-németek a szomszédos Ausztriába, egy szabad, korlátok nélküli világba. A Páneurópai Piknik rendezvény, a 20. század egyik legjelentősebb eseménye olyan láncreakciót indított el, ami közvetett módon a Vasfüggöny lebontásához, a megingathatatlannak hitt kommunista világrendszer összeomlásához vezetett. Sopron városa pedig büszke lehet arra, hogy része volt abban, hogy a német újraegyesítés megtörtént. 

    1989 nyarán az Európában zajló, egymást erősítő események hirtelen felgyorsultak, és ennek hatása az osztrák-magyar határtérségben is tapinthatóvá vált. Az átalakulás, a rendszerek összeomlása, a függetlenné válás a küszöbön volt már, és ebben a változásban Magyarország mindvégig az élen haladt. A Német Demokratikus Köztársaság (NDK) tehetetlenül figyelte, hogy keletnémetek egyre nagyobb tömege menekül a kilátástalanságból. Céljuk a Német Szövetségi Köztársaságba történő áttelepülés volt, és erre a legalkalmasabbnak az látszott, hogy Magyarországon keresztül hagyják hátuk mögött a szocialista rendszert, hiszen 1989. május 2-án hivatalosan is bejelentették, hogy megkezdik a vasfüggöny lebontását az osztrák-magyar határon.

    A magyar határőrök azonban továbbra is feltartóztatták a határsértőket, bár ezen a nyáron már egyeztetések zajlottak a Magyarországon lévő nagyszámú keletnémet állampolgárok helyzetéről. Az ellenzék ötleteként az osztrák-magyar határt tették meg az európai egység ünnepének, az első alkalommal megtartott Páneurópai Piknik színhelyéül. A rendezvény védnöke Pozsgay Imre és Habsburg Ottó volt. A program kezdete előtt NDK-s menekültek jelentek meg a helyszínen, majd több hullámban áttörtek a határon. A feletteseik által magukra hagyott magyar határőrök nem akadályozták meg a szökést, így ez a német egyesülés első igazán látványos akciójává vált.

    Az ezt követő tárgyalások odavezettek, hogy szeptember 11-én hivatalosan is felnyílt a határsorompó, és megtörtént a keletnémetek Magyarországról történő evakuálása, mely a keletnémet diktatúra fellazításán keresztül a német újraegyesítéshez, Európa újraegyesülését is jelentette. Kohl kancellár ezt a következőképpen köszönte meg:

    A falból Magyarország verte ki az első követ.

    A Páneurópai Piknik és a határáttörés az európai újraegyesítés egyik jelképévé vált. Lobenwein Tamás – Lobenwein Norbert a VOLT fesztivál alapítójának édesapja – harminc éve készült szívszorító képei a keletnémet egyesítés első pillanatait, lépéseit dokumentálták az osztrák oldalról. Valamiért ő úgy érezte, hogy érdemes a soproni határátkelőn át, vagyis jelentős, több tíz kilométeres kerülővel megközelíteni a Piknik helyszínét, Ausztria felől. Onnan szerette volna megörökíteni, ahogyan kinyitják a határkaput. Különös érzéke volt ahhoz, hogy mindig megtalálja azt a perspektívát vagy helyszínt, ami másnak nem jutott eszébe. Megérzései helyesek voltak, a képek bejárták az egész világot.

     

    Ma a történelmi esemény helyszínén Emlékparkot találunk, ahol egy „időfolyosó” idézi meg az egykori vasfüggönyt és a határáttörés pillanatát, amely mára az egykori keletnémet menekültek és rokonaik zarándokhelye lett.