Nő és bor

Akik jobban ragaszkodnak a hagyományos utakhoz, borfogyasztási szokásaikban is követik ezt. Általában ők azok, akik gondot fordítanak a borok tárolására, hogy legyenek megfelelő, szakszerű poharaik, dekantáló edény és sok más hasznos felszerelés, ami erősíti a borélvezetet. Általában ők nyitottabbak a vörösborok iránt, is és tudatosan választanak. Aztán ott van a lazább, kevésbé konzervatív vásárlók csoportja, akik a bort másképp értelmezik, mint a többség. Ezek a nők nem tartják magukat ínyencnek, és nem hagyományos borfogyasztók. Ők sokkal gyakrabban kevésbé ünnepélyes környezetben, a barátokkal töltött élvezet és pihenés pillanataiban találkoznak a borral. A borokat kevésbé szakszerűen kóstolják, viszont néha talán jobban el tudnak merülni a jól értelmezhető élvezetekben. Ők gyakrabban a fehérborokhoz, pezsgőhöz vonzódnak.

A nők rendszerint keresik azokat a kiegészítőket, amik erősítik a kóstolási élményeinket. Lehet ez egy új típusú profi borospohár vagy egy izgalmas dugóhúzó. Megjegyzem, az ilyen hölgyeknek végtelenül könnyű ajándékot választani, mert minden effélét örömmel fogadnak. Nem beszélve egy-két palack jó borról. Az életkor is befolyásolja a borfogyasztási szokásainkat. A fiatalabb nők rendszerint az egyszerű, könnyen érthető és élvezhető borokat részesítik előnyben, például a pezsgőt vagy az édes, vagy késői szüretelésű fehérborokat. Az idősebb nők esetében viszont kifinomultabb választási lehetőségekről beszélhetünk, ők gyakorta élvezik az ízlésük pallérozását és a tapasztalatszerzést. Sok férfitól hallottam viszont, hogy igen nehéz meghódítani egy borhoz értő nőt. Igaz lehet? Kétségtelen, hogy egy rossz borválasztás a férfi részéről épp olyan kiábrándító lehet, mintha helyesírási hibát vét. Valahol olvastam, hogy amikor az első randevún kell lenyűgözni valakit, a megfelelő borválasztás sokkal fontosabb, mint a hagyományos virágcsokor. Érdekes felvetés.

No de mi a helyzet azokkal a hölgytársaimmal, akik maguk készítik a bort? Mert ma már nem ritkaság a női borász sem itthon, sem külföldön. Annak idején, jó harminc éve, „boros” karrierem hajnalán nem igazán voltak nők a szakmában. Sem termelői, sem kereskedői oldalon – más pedig nem is igen volt. Nem voltak borüzletek, sommelier-k, szakírók sem. Férfiak sem. Mára megváltozott a helyzet. A nők egyre inkább megtalálják jól megérdemelt helyüket a bor világában. Ha megnézzük a statisztikákat, a borfogyasztók, bortermelők, tulajdonosok körében is egyre nagyobb számban jelennek meg a nők. Valójában túl nagy szerepet ma sem tulajdonítok a nemek közti ilyen fajta eltéréseknek annak ellenére, hogy szeretek ragaszkodni az eredeti felosztáshoz.

Tokajban több olyan női borász is dolgozik évek óta, akiknek a borai eljutottak a világ szinte valamennyi csücskébe. Bott Judit, Berecz Stephanie után Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis) is megkapta a Borászok Borásza díjat, 2024-ben. Ez nem lehet véletlen, hiszen a legelismertebb hazai borászok maguk közül választják ki évenként a legjobbat, ami valódi értéket és presztízst jelent. Sarolta a kezdetektől fogva stílusos, egyértelmű, terroir-hű borokat tölt palackba. Nagyszülői indíttatást követően Bodrogkeresztúr legjobb dűlőiben kezdte saját családi birtokuknak az építését. Borai elegánsak és igen tartósak. Sokszor még ma is találkozunk azzal a felvetéssel, miszerint a magyar borok nem érlelhetők. Ennek mindenben ellentmondanak a sokszor vulkáni talajokon termelt boraink, amelyek húsz éves korukban is remek formát mutatnak. Bárdos Sarolta borait a közelmúltban 2003-ig visszamenően kóstoltuk. Kivétel nélkül mind kitűnő állapotban volt, valódi örömforrás volt mindegyik.

Amikor Bárdos Saroltával beszélgetünk, véletlenül sem jut eszünkbe az, hogy ő a „gyengébb nem” képviselője. No nem azért, mert ne lenne kimondottan szép és nőies, de határozottsága, eltökéltsége és teherbírása semmivel nem kevesebb, mint férfi munkatársaié. Ő maga sem gondolja azt, hogy bármiféle különbség lenne a két nem között, ha a szőlész-borász szakma színét és fonákját is próbáljuk megfejteni. Borai jó ízlésből és egyértelmű profizmusból épülnek fel, másként ezt nem is lehetne folytatni. Saci férjével és lassan felnőtt lányaival együtt Bodrogkeresztúr és a borvidék egyértelmű és meghatározó családjának lelke. A szőlő és a pince mellett komoly részt vállal a vendégek jól tartásában, de alapító tagja a Tokaji Borbarátnők Társaságának is. Hegyalja kincsei soha nem voltak leltározva és nem kaptunk/adtunk hozzá használati utasítást. Viszont az ilyen borászokon keresztül sok olyan embert el lehet érni, akik amúgy nem feltétlenül kapcsolódnának be a borkedvelők rendszeres tokaji rutinjába. A kapcsolatteremtő képesség, nyitottság és persze a kifogástalan borok nélkül a világ legjobb borait sem lehet feltétlenül eladni.