Tejjel-mézzel, avagy a segédlelkész és a fine dining

Sohajda Levente tiszteletes a göncruszkai gyülekezetet vezeti. Sem ő, sem a nyája nem mondható hétköznapinak: a 650 fős, apró falu templomában vasárnaponként rengeteg a fiatal, az istentisztelet pedig meglepően friss hangú és emberközeli. Göncruszka eddig nem volt a turisták úti célja, csak áthaladtak rajta, ha környező látnivalókhoz igyekeztek. A református gyülekezet eközben szép csendben óvodát és tehetséggondozó iskolát alapított, méhészkedésbe fogtak, asztalos- és kerámiaműhelyt rendeztek be és igaz, hogy mindehhez még külföldről is érkeztek önkéntesek segíteni, de ez azért mégsem nevezhető turizmusnak.

26 méhcsaláddal kezdődött minden, amit Sohajda Levente hirtelen megörökölt édesapjától. Nem nagyon tudta kezdetben, hogy mit kezdjen velük, így a gyülekezetre bízta. Így indult a közösségi méhészkedés, amiből először méz lett, a mézből adomány, az adományokból iskola. A göncruszkai óvoda után a Tálentum igazi integrált, a személyiséget tisztelő és az egyéni képességeket kibontakoztatni tudó iskola-műhellyé vált. Egy tisztességes menza még hiányzott. Mivel Leventéék mindent egy kicsit másképp csinálnak, mint a nagy átlag, ebbe is vittek egy csavart. Nem elégedtek meg a szokásos menza tervével: ettől többet-jobbat szerettek volna. Méltó helyet, ahol jólesik leülni, ahol szép a környezet és finom az étel. És ha mindez megvan, miért ne lehetne nyitva az étterem a turisták előtt is?

Voltak már olyan étteremben, ahol a lelkész a séf? És olyan menzán, amit össze lehet keverni egy menő étteremmel? A Tejjel Mézzel-ben mindkét állítás teljesül. Az elegánsan letisztult, modern berendezés jól megfér a régi pajtából kimentett, öreg gerendákkal, asztalospaddal. A méhsejt forma több helyen visszaköszön, utalva a gyülekezet méheire. Az asztalokat bibliai idézetes kerámiabetétek díszítik, mégis elmenne a hely bármilyen menő bisztrónak. Nem azt érezzük, hogy ájtatos hangra kell váltanunk, a hangulat laza és kedves mindenki. Szabó Márk segédlelkészként segíti a gyülekezetet – és ő az étterem vezetője is. A hétköznapi menü ugyanaz, mint amit az óvodások és iskolások kapnak – ám nem hisszük el, hogy egy falusi menzán ez a minőség lehetséges. Valójában nem csak az ételek miatt csodálkozunk: a hely, a szerviz is messze meghaladja azt, amit egy iskolai étkezdétől várnánk. Márk belecsöppent a fine dining világába: így alkalmanként tematikus vacsoraesteket is szervez, ahol első sorban helyi alapanyagok felhasználásával készülnek különleges fogások. Összehozta a sors Tóth Pál séffel, aki segíti szakmai tanácsaival a Tejjel-Mézzel konyháját.

Az étlap lényegre törő, a báránysült kiváló, a szörpök házi készítésűek, a borokat a közeli Abaújszántón termett szőlőkből készítették, a szűrt víz designpalackjain a fenntarthatóság filozófusának, Thoreau-nak a neve szerepel. Minden kedves, ízléses, átgondolt. Természetesen itt is kapni a gyülekezet hidegen pergetett, különleges biomézét, és a ház kávéja is ezzel a mézzel készül. Vendégeik közt egyre több a visszatérő, a közeli Szlovákiából is átjárnak hozzájuk. Nyáron kellemes terasszal bővül a hely, ami mögé saját kiskert kerül majd. Egyedül vasárnap nincsenek nyitva – aznap a dolgozók, a vendégek egy része és még a séf is a templomba megy.