Forralt bor kisokos: története, lelőhelyek és egy recept

Az olaszok a mai napig tudják, hogyan kell jól élni, ez már az ókorban is így volt. Legalábbis kulináris szempontból mindenképp. A szakértők szerint az ókori rómaiak voltak az elsők, akik különféle fűszerekkel – naranccsal, gyömbérrel és némi korianderrel – csalogatták elő a borokban rejtőző aromákat. Érdekesség, hogy hidegen is szívesen fogyasztották ezt az italt, úgyhogy ezennel érdemes magunknak felírni emlékeztetőnek: ha egyszer végre újra beköszönt a nyár, érdemes kipróbálni, milyen az este, ha fröccs helyett jéghidegre hűtött fűszeres borral koccintunk. 

A forralt bor ma ismert verziójára nagyjából az 1500-as évekig kellett várni, ugyanis Európa ekkor ismerte meg a fahéjat és a szegfűszeget, amelyek manapság elmaradhatatlan összetevői a cidrikompatibilis lélekmelegítő italunknak. 

Forralt bor. A név alapján joggal gondolhatnánk, hogy bugyborékolásig kell forralni: ez azonban nem igaz:ahhoz, hogy az ízek igazán jól érvényesüljenek – és a bor alkoholtartalma is megmaradjon – a fűszerekkel felturbózott bort csupán 70-80 fokig szabad hevíteni.

Viszonylag kevés olyan vendéglátóhely van, ahol a téli kínálatban fixen helyet kap a forralt bor is, ám a tatai Öreg-tó partján található Zsigmond terasz & pince történetesen ilyen. Az persze vélhetően teljesen véletlen, hogy az étlapjuk főszereplője épp a nápolyi pizza, amely történetesen a forralt bor őshazájának, Olaszországnak egyik kedvenc étele. 

Szóval ha a hidegben extra motivációra van szükségünk a tatai tó körüli tekergésre, a túra végi (vagy eleji?) forralt bor ígérete kedvet csinálhat ahhoz, hogy felhúzzuk a túracipőnket.

Ha a forralt bor egy élőlény lenne, és David Attenborough filmet készítene róla, minden bizonnyal egy karácsonyi vásáron ragadna kamerát. Árgus szemmel kószálna a standok között, és a megfelelőhöz érve csak annyit mondana jellegzetes hangján: “Hát itt van Ő, a forralt bor! A kifejlett egyedek most még a kondér mélyén bujkálnak. Egészen feketének tűnnek, de amint átkanalazzák őket az üvegpohárba, csodás, bíbor színnel kápráztatják el környezetüket.”

És valóban: a karácsonyi és adventi vásárokról sosem hiányozhat a forralt bor. Fűszeres illata már messziről érződik, amikor pedig a felszálló gőzét is meglátjuk, bizony könnyű elcsábulni. A nagyobb magyarországi városokban általában rendeznek karácsonyi vásárt, de forralt bor vadászat címén érdemes ellátogatni a különféle téli gasztronómiai eseményekre is, amelyeken sok egyéb téli finomság (sült kolbász, káposztás ételek, kürtőskalács) mellett forralt bor is kapható. Hogy melyik a legjobb? Ehhez bizony végig kell kóstolni a teljes palettát…!

A hamisítatlan forralt bor vörösborból készül, és a családi kassza szempontjából jó hír, hogy nem feltétlenül kell hozzá a legmagasabb minőségű italt beszerezni. 

A bort egyszerűen töltsük egy nagyobb edénybe vagy lábosba, tegyünk bele néhány fahéjrudat és szegfűszeget, majd kezdjük el kis lángon melegíteni, ügyelve arra, hogy ne kezdjen el forrni. Mindeközben vágjunk fel karikára egy kis citromot és narancsot; illetve kísérletező kedvűek almával is megbolondíthatják az italt. Habár a gyümölcsök elég édesek, ízlés szerint cukorral vagy mézzel tovább édesíthetjük a forralt bort. Körülbelül 15-20 percig főzzük, és már készen is vagyunk!

Ha fokozni szeretnénk a hangulatot, tálaláskor tegyünk néhány friss szelet narancsot a bögrébe, sőt, kevergetéshez akár egy fahéjrudat is használhatunk. És mivel a forralt borozás társaságban az igazi, hívjuk át a barátainkat egy kis télköszöntő koccintásra és beszélgetésre!