Békebeli édességek Békésből

„Egy tálba tegyünk tiz tojás sárgáját és tíz kanálnyi czukorport; ezeket keverjük jól össze habosra, a mi körülbelül fél óra alatt következik be. Ekkor tegyünk bele tiz kanálnyi lisztet; aztán a tojás fehérének habját is elegyítsük lassanként a tojás sárgás czukor közé. Tegyük vajjal kikent torta-formába – jó magasan öntve – és süssük sütőben csendes, egyenlő tűz mellett.(...) Készitsünk reá czukor-jeget a következő módon. Három tojás fehérét három nagy kanálnyi por- czukorral keverjünk jól el, körülbelül egy óra hosszáig, mig könnyű hófehér és habos lesz....”

A 19. század végén nagyjából így nézett ki egy diótorta elkészítése – legalább két-, inkább háromórás műveletnek számított. Zilahy Ágnes 1891-ben megjelent népszerű receptgyűjteményben, a Valódi magyar szakácskönyvben ráadásul nem ez a legördöngősebb sütemény! Persze tudjuk jól, hogy se robotgép, se előre bekevert cukormáz vagy kész tortalap nem volt még ekkor, így hát maradt az órákon át tartó keverés, sütés, díszítés. De mindez nem volt hiábavaló fáradság! Meghitt családi pillanatok, időtlenség, a nyári kert gyümölcseinek zamata, a házi tejszínhab édessége és sok-sok kedves szó elegyedik egy-egy ilyen desszertben. Békebeli ízek, melyek összetevői vidékenként változóak, de a lényegük mindenhol ugyanaz: gondossággal és szeretettel készülnek.

Békés megye egyik leghíresebb helyszínén, a gyulai Százéves cukrászdában minden adott ahhoz, hogy igazi időutazást tegyünk, és hirtelen a boldog békeidőkbe képzeljük magunkat. A ma is működő cukrászda a reformkor közepén, 1840-ben nyitott. A korhű berendezés, a festett falak, az egykori műhelyben berendezett cukrászmúzeum megidézi Petőfiék korát, amikor a cukrászda a társasági élet egyik központi helye volt. S hogy milyen finomságokat kóstolhattak a régi gyulai polgárok? Ehhez támpontként szolgálhat Cziffray István 1816-os Magyar nemzeti szakácskönyve, mely a magyar gasztronómia egyik alapműve. Átlapozva a leírásokat azt látni, hogy kétszáz éve is az számított igazán ünnepi süteménynek, amelyben egzotikus ízek (gyümölcsök, fűszerek) jelentek meg, vagy azok, amelyek elkészítése hosszadalmas és összetett folyamat volt. A cukrászdák pedig – ahogyan ma is – igyekezték túlszárnyalni a háztartásokat: a 19. század első felében az igazán kelendő édességek a sokemeletes, gazdagon díszített tortafélék voltak.

Nem véletlen tehát, hogy a mai Százéves cukrászda egyik legnépszerűbb desszertje a Százéves torta, melynek tésztája (és némileg a kinézete is) a sacherre emlékeztet. A csokoládés, mandulával dúsított tészta között két rétegben két íz: barackpálinkával kevert marcipánkrém és felül pedig párizsi krém. Az egész tortát tejcsokoládéval vonják be. Tejszínhabbal és egy csésze illatos kávéval az igazi!

Másfajta miliőbe csöppen az, aki a szarvasi Ildikó cukrászdába tér be. Urbán Ildikó mestercukrász nemrégiben megújult üzlete a város fő útvonalán, a csodaszép épületekkel és számos műemlékkel övezett Szabadság úton található. A modern belső tér hűtőpultjaiban sorakozó változatos formájú és ízvilágú sütemények közül nehéz választani. Mégis, ha igazán békebeli, házias és a környék hagyományaihoz kapcsolódó édességre vágyunk, szlovák túróst kell rendelnünk. Ez a Szarvas város értéktárába is bekerült sütemény a második világháborút követően a betelepített szlovákokkal került a környékre. A tejfölös kelt lepénytésztán szinte légies, tojáshabos túrókrém ül, mely együtt sül meg – a teteje szép aranybarna, a túrótöltelék selymes és habos, a lepény pedig könnyű. Ha arra járunk, kihagyhatatlan a kóstolás.

TIPP

A békési szilva (és nem csak a pálinka) országszerte híres. Lekvárként – többek között – a szilvalekváros-tepertős papucsba kerülhet, melyet például a békéscsabai kézműves piacon szerezhetünk be. Érdemes korán érkezni, mert hamar elfogyhat a finomság!