Kastélykertek nyomában – romantika, tájképi varázs és elfeledett pompák Fejérben

Miről lesz szó?

• Romantikus tájképi kertekről
• Gloriettről, grottáról, rosariumról
• Az is kiderül, mi az a „formal garden”.

A nádasdladányi Nádasdy-kastély már első pillantásra is olyan, mintha egy angol regény lapjairól lépett volna elő. A Tudor-stílusban átépített kastélyhoz az 1870-es évektől látványos, mintegy 50 hektáros tájképi kert kapcsolódott, amelyet Kálmán János főkertész alakított ki.

A park egykor valódi romantikus díszletként működött: íves partvonalú tóval, mesterséges vízeséssel, grottával (terméskövekből épített, mesterséges barlang), szigettel és dombbal tették változatossá a tájat. A tó fölött kőhíd ívelt át, a víztorony pedig ma is különleges karaktert ad a kertnek. A kastély környezetét úgy tervezték meg, hogy a közeli templom is a látvány része legyen – a táj és az építészet szinte színpadias egységet alkotott.

A kert különlegességét az egzotikus növényállomány tovább erősítette. A hazai fafajok mellett vérbükkök, mocsári ciprusok, cédrusok, japánakácok és császárfák díszítették a parkot. Egykor rosarium (kifejezetten rózsák termesztésére, bemutatására és gyűjtésére létrehozott botanikus kert vagy díszkert), havasi kert és télikert is tartozott hozzá, a kastély előtti díszudvar szökőkútja pedig ma is a család címernövényeit idéző tavirózsás motívumokkal fogadja a látogatókat.

A park ma is kellemes séták helyszíne: egyszerre elegáns és bensőséges, miközben a felújított kastély és a park együttese, a megőrzött kapuk a hajdani arisztokrata életformát idézik meg.

A fehérvárcsurgói Károlyi-kastély parkja egészen más karakterű: itt a természetes táji környezet és a kert szinte észrevétlenül olvad össze. A kastély körüli tájképi park az egykori vadaskertként használatos erdő mintegy 50 hektárnyi területe a Gaja-patak völgyének lankáihoz igazodik, és festői könnyedséggel simul bele a környező erdők világába.

A birtok a 19. század közepén került a Károlyi családhoz, ekkor épült fel a ma ismert klasszicista kastély is. A parkban kialakított tó, sziget, gloriett és kanyargó vízfolyás tette romantikussá a környezetet. Egykor fürdőmedence és dór oszlopra állított turulmadár is része volt a kert kompozíciójának.

A kert legkülönlegesebb eleme a kastély déli oldalához kapcsolódó Csipketerasz, amely finoman áttört fémszerkezetével Magyarországon szinte egyedülálló látvány. Innen rálátunk a kastély előtti völgyön keresztül a tó vizében tükröződő gloriettre, valamint a távoli Csókakő várára. A felújított, geometrikus kertet magába foglaló díszudvar közepén álló puttós (díszes vízköpővel ellátott) medence szintén a kastélyegyüttes egyik ékessége.

A park fái között ma is találunk óriási hársakat, feketefenyő csoportot, juharokat, törökmogyorót és különleges alakfákat, például szomorú gyertyánt vagy oszlopos eperfát. A kert nem harsány, inkább csendesen elegáns: ideális hely egy lassú sétára, olvasásra vagy akár egy egész délutános kikapcsolódásra.

A kastély ma kulturális központként is működik, rendszeresen rendeznek itt koncerteket, kiállításokat és kertművészeti eseményeket. Az évente megrendezett Európai Dísznövény és Kertművészeti Napok különösen népszerűek a kertbarátok körében.

Az iszkaszentgyörgyi Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastély kertjében megint csak egy más világba csöppenünk. Míg Nádasdladány és Fehérvárcsurgó a romantikus tájképi kertek hagyományát követi, itt a kastély előtti díszkert teraszrendszerének geometrikus szerkesztése adja meg a téralakítást.

A mintegy 16 hektáros park egyik legnagyobb értéke, hogy hazánkban ritka módon őrzi az úgynevezett „formal garden” stílus emlékeit: a 20. század elején kialakított teraszos kert szimmetrikus elrendezésével, nyírt sövényeivel, tengelyes szerkesztésével és szobraival inkább francia vagy olasz kastélykerteket idéz.

A kastély a település legmagasabb pontjára épült, ahonnan ma is lenyűgöző kilátás nyílik a környező tájra. Már a távolból is uralja a vidéket, ami nem véletlen: a kert és az épület elhelyezése tudatos tájkompozíció része volt.

A parkban egykor támfalak, medencék, lépcsők és diadalív is állt, a kertet pedig díszes kapuk kapcsolták a faluhoz. Bár a kert sokat veszített egykori pompájából, ma is különleges hangulatot áraszt. Az erdővel összeolvadó tájképi park részben álló öreg hársak, tölgyek és vadgesztenyék között sétálva könnyen elképzelhető, milyen lehetett itt az élet több mint száz évvel ezelőtt.

A hazai kertörökség megújítását célzó önkéntességi mozgalomnak hála a kert lassan újra felfedezett értékké válik. Éppen ez adja egyik legnagyobb varázsát: egyszerre romantikusan elvadult és történetileg rendkívül izgalmas helyszín. A tavaszi és őszi önkéntes napokon mi magunk is részesei lehetünk természeti kulturális örökségünk megóvásának.

Észak-Dunántúl kastélykertjei tökéletes példái annak, hogy a kertturizmus nem csupán növényekről szól. Ezek a parkok történeteket mesélnek: családokról, korokról, divatokról és arról az emberi igényről, hogy a természetet művészetté formáljuk. Egy kirándulás során pedig mi magunk is részeseivé válhatunk ennek a különleges örökségnek.