Rododendronok Mekkája és egyéb „legek” sora, avagy kertturisztikai körkép a Nyugat-Dunántúlon

- Rododendronok Mekkája: Jeli Arborétum

- Leggazdagabb fásszárú gyűjtemény Kámonban (Szombathely)

- A körmendi Batthyány–Strattmann-kastély parkja

- „Szerelmes Orsikám” kertje Sárváron

A kámi Jeli Arborétum alapítása gróf Ambrózy–Migazzi István nevéhez kötődik, aki 1922 és 1933 között hozta létre ezt az egyedülálló kertet. Különlegessége, hogy nem a családi birtok közvetlen környezetében, hanem egy másik településen alakították ki. A kert koncepciója az volt, hogy a hazai éghajlati és talajadottságok mellett is létrejöhessen egy örökzöldekben gazdag kert.

A tájképi kialakítás során megőrizték a területen található tőzegmohalápot, és kihasználták a fakadó források nyújtotta lehetőségeket. A növényállomány rendkívül sokszínű: alpesi, amerikai, kaukázusi, kárpáti és kelet-ázsiai fajok egyaránt megtalálhatók. Különösen jelentős a rododendron-gyűjtemény, amely virágzás idején látványos színkavalkádot nyújt.

Az alapító halála után a kert állapota romlásnak indult, végül 1953-ban természetvédelmi területté nyilvánították és megkezdődött a helyreállítása. Ma az arborétum hazánk egyik legismertebb botanikai látványossága.

A Kámoni Arborétum története a 19. század közepére nyúlik vissza, amikor a terület a Sághy család tulajdonába került. Sághy Mihály kezdte meg az arborétum kialakítását az 1860-as években, munkáját fia, Sághy István folytatta, aki egzotikus növényekkel gazdagította az állományt.

Az arborétum fejlődésében meghatározó szerepet játszott az Erdészeti Tudományos Intézet 1950-es évektől zajló fejlesztő munkája. Ennek eredményeként ma itt található az ország egyik leggazdagabb fásszárú növénygyűjteménye. Jelentős juhar- és tölgykollekció, valamint hatalmas jegenyefenyők, cédrusok és mocsárciprusok láthatók.

A kert különlegessége a több száz fajt számláló rózsagyűjtemény, valamint a hazai viszonylatban is kiemelkedő kaktuszgyűjtemény. A Gyöngyös-patak felduzzasztásával kialakított tavak és a sziklakert tovább gazdagítják a kertképet.

A körmendi Batthyány–Strattmann-kastély parkja Magyarország egyik legjelentősebb történeti kertje, amely szervesen kapcsolódik a középkori eredetű várkastélyhoz. A Batthyány család évszázadokon át folyamatosan fejlesztette a kertet, mindig a kor stílusának megfelelően.

A kert története több korszakra tagolható: a 18. századra már kialakult a barokk szerkezet, amelyet hosszú tengelyek és fasorok határoztak meg. A kastélyhoz vezető utak több kilométeres perspektívát nyitottak, a kertben pedig díszkapuk, szobrok és különféle építmények kaptak helyet.

A 18. század közepén a kert három fő részre tagolódott: gyümölcsösre, egzotikus növényekkel betelepített részre és sétakertre. A későbbiekben kialakított „Fasangarten” és a szentimentális kerti elemek tovább gazdagították az összképet. A 18–19. század fordulóján megindult a tájképi kert kialakítása, amely a mai napig meghatározza a park karakterét.

A park kiemelkedő természeti értékei közé tartozik az ország egyik legnagyobb platánfája, valamint számos idős bükk, kőris, tölgy és más lombos fafaj. A vízfelületek – patak, tó és sziget – tovább növelik a kert esztétikai értékét.

A sárvári Nádasdy-kastély a 16. században élte fénykorát, amikor falai között Tinódi Lantos Sebestyén is megfordult. A kert kialakítása Nádasdy Tamás feleségéhez, Kanizsai Orsolyához köthető, aki európai hírű növényállományt hozott létre. A 19. század elején Bajor Ferenc főherceg jelentős fejlesztéseket hajtott végre: gyertyános-tölgyest telepített, és létrehozta az arborétumot a Gyöngyös-patak mentén. A legidősebb fák –tiszafák, tulipánfák és vadgesztenyék – az 1810-es évekből származnak. A későbbi időszakban a „fenyőkorszak” növényei – különféle fenyőfajok és egzotikus fafajok – is megjelentek a kertben. A patak felduzzasztásával egy 1,5 hektáros tó jött létre, amely a tájképi kompozíció fontos eleme lett.

Ma az arborétum elkülönül a kastélykerttől, és mintegy 9 hektáron erdészeti kutatások helyszíne. A történeti kert és a tudományos gyűjtemény együttese különleges értéket képvisel.

A Nyugat-Dunántúl kertjei jól példázzák a magyar kertművészet sokszínűségét: a Jeli Arborétum romantikus növényvilága, a kámoni arborétum tudományos gyűjteménye, a körmendi kastélypark történeti rétegzettsége és a sárvári arborétum fejlődéstörténete

együtt átfogó képet adnak a hazai kertkultúra gazdagságáról. Ezek a helyszínek nemcsak botanikai értékeik miatt jelentősek, hanem kulturális és történeti szempontból is kiemelkedő úticélok.