Fenyves Malom - Bújjunk a molnár bőrébe Veszprémben!

Aki jelentkezik a Fenyves Malom különleges programjaira, és nem bánja, hogy a végén nyakig lisztesen, tele élményekkel (és liszteszsákokkal…) távozik, arra az alábbiak várnak: interaktív malomtörténeti kiállítás, látványőrlés, kézműves és gyermekprogramok, és még sok más – mindez egy több mint száz éves malom falai között.

Bár Veszprémet leginkább úgy ismerjük, mint a „királynék városát”, nevezhették volna a „malmok városának” is. A Veszprémi vár aljában kanyargó Séd-patak mentén ugyanis már a középkorban több, mint tíz malom működött. Nemcsak gabonát őröltek errefelé, hanem volt itt deszkametsző, kalló- és kőtörő malom is. A 19. században összesen 15 malomról tudunk a Séd-patak veszprémi szakaszán, ebből háromnak ma már csak a helyét ismerjük. 1951-ben az összes veszprémi malmot államosították, az épületek egy része és berendezésük javarészt elpusztult. Szerencsére megmaradt néhány malomépület, ám ezekekben – egy kivételével – étterem, szálloda vagy lakóház működik ma már.

Az egy kivétel a Fenyves utcában található, és gondos kezeknek és rengeteg munkának köszönhetően újra lehet benne gabonát őrölni.

Ahogy belépünk a Fenyves Malom udvarára, máris világossá válik, hogy egy másik világba érkeztünk. Mindenfelé malomkövek hevernek, mindegyik egy-egy darabka kis történelem. A régi élet nélkülözhetetlen eszközei voltak ezek. Elkészítésük több hétig is eltartott. Súlyuk akár az 500 kilogrammot is elérhette. A malomtörténeti kiállítást végigjárva hamar rájövünk, mit jelentett a molnárélet régen. A malom sok mindenről mesél, kezdve az 1840-es évek elejétől, amikor megépítették. Nagy szorgalommal őrölték itt a búzát egészen az 1951-ig. Akkor egy időre megpihent. S bár később az egykori tulajdonos Buday család visszakapta, és egy ideig még őrölhettek benne, végül a Séd-patak mederszabályozása miatt a vizét elvezették; s a malmot víz nélkül tovább nem lehetett működtetni. Az itt lakó utolsó molnár, Buday Zoltán 1999-ben hunyt el. Ezután a malom csipkerózsika szerű álomba merült, lassan ellepte a por és a gaz…

2019-ben a malom újra felébredhetett álmából: az elhanyagolt, romos épületet megvásárolta Tamás Péter malomrestaurátor, akinek tudását és keze munkáját több megújult malom is dicséri az országban. Az új tulajdonos szívét-lelkét beletette a munkába, hogy ezt a malmot kívül-belül megmentse az utókornak.  Szerencsére a belső malomgépészet szinte teljes egészében, épségben megmaradt, így a látványőrlések során az eredeti malomszerkezetet nézhetjük meg működés közben. Péterék a kedvünkért még a garatra is felöntenek! A kiállítás interaktív: végigkövethető a búza útja az őrléstől a sütésig, a régi eszközöket ki is próbálhatjuk, őrölhetünk a kézimalmokon, lisztet szitálhatunk, közben pedig kitanulhatjuk a molnármunka csínját-bínját.

Kint az udvar közepén újabb meglepetés vár ránk: két hatalmas malomkerék. Segítségükkel működés közben láthatjuk a különbséget az alulcsapott és a felülcsapott malomkerék között. Péter pedig azt is elárulja nekünk, hogy eredetileg hol és miért épp ott foglaltak helyet a malomkerekek a malomban.

A molnársegédszobában foglalkoztatóterem, a MalomMűhely kapott helyet, ahol további élmények várnak ránk. Ez a határtalan alkotás és a kézműves mesterségek otthona, de kiválóan alkalmas bent a nagy asztal a tésztagyúrásra is. A malom gazdái igyekeznek számunkra a malomélményt tovább bővíteni, így különböző eseményeket és kézműves foglalkozásokat is szerveznek. Az udvari kemencében langallót, kenyeret, télen saját kürtöskalácsot süthetünk. Természetesen a tésztagyúrás is a mi feladatunk lesz. Ha szeretnénk jobban elmélyülni a kemencés sütések világában, érdemes egy kovászos workshopra is jelentkeznünk. A családot se hagyjuk otthon, mert a malomban mindenki jól érezheti magát: a gyermekeket például vizes játszótér várja a kertben. A fából és fémből készült eszközök segítségével itt a legkisebbek is megtapasztalhatják a víz erejét.

A Fenyves Malom nem egy hagyományos műemlék, hanem történetek és emlékek otthona. Szíve és lelke van: az emberek, akik benne dolgoznak. Segítségükkel mi is részesei lehetünk egy olyan világnak, amely 100 évvel ezelőtt még a mindennapok része volt, mára mégis majdnem teljesen eltűnt. Ha Veszprémben járunk, látogassuk meg ezt a malmot, őrizzük együtt régi hagyományainkat, például egy ropogós kemencés langalló mellett!