Skip to content

Helyszín címkék:

Fenyves Mill – Let’s get into the miller’s skin in Veszprém!

0:00
0:00

Kilár Boróka

There’s a place in Veszprém where you can get into the skin of the miller. This is the only preserved and functioning watermill in the city, where skilled hands preserve the relics of the miller’s life. If you want to see how big a millstone is, or how to pour grains into the pit, you’ve come to the right place!
There’s a place in Veszprém where you can get into the skin of the miller. This is the only preserved and functioning watermill in the city, where skilled hands preserve the relics of the miller’s life. If you want to see how big a millstone is, or how to pour grains into the pit, you’ve come to the right place!

Aki jelentkezik a Fenyves Malom különleges programjaira, és nem bánja, hogy a végén nyakig lisztesen, tele élményekkel (és liszteszsákokkal…) távozik, arra az alábbiak várnak: interaktív malomtörténeti kiállítás, látványőrlés, kézműves és gyermekprogramok, és még sok más – mindez egy több mint száz éves malom falai között.

Veszprém, a “malmok városa”?

Bár Veszprémet leginkább úgy ismerjük, mint a „királynék városát”, nevezhették volna a „malmok városának” is. A Veszprémi vár aljában kanyargó Séd-patak mentén ugyanis már a középkorban több, mint tíz malom működött. Nemcsak gabonát őröltek errefelé, hanem volt itt deszkametsző, kalló- és kőtörő malom is. A 19. században összesen 15 malomról tudunk a Séd-patak veszprémi szakaszán, ebből háromnak ma már csak a helyét ismerjük. 1951-ben az összes veszprémi malmot államosították, az épületek egy része és berendezésük javarészt elpusztult. Szerencsére megmaradt néhány malomépület, ám ezekekben – egy kivételével – étterem, szálloda vagy lakóház működik ma már.

Az egy kivétel a Fenyves utcában található, és gondos kezeknek és rengeteg munkának köszönhetően újra lehet benne gabonát őrölni.

Miről mesél a malom?

Ahogy belépünk a Fenyves Malom udvarára, máris világossá válik, hogy egy másik világba érkeztünk. Mindenfelé malomkövek hevernek, mindegyik egy-egy darabka kis történelem. A régi élet nélkülözhetetlen eszközei voltak ezek. Elkészítésük több hétig is eltartott. Súlyuk akár az 500 kilogrammot is elérhette. A malomtörténeti kiállítást végigjárva hamar rájövünk, mit jelentett a molnárélet régen. A malom sok mindenről mesél, kezdve az 1840-es évek elejétől, amikor megépítették. Nagy szorgalommal őrölték itt a búzát egészen az 1951-ig. Akkor egy időre megpihent. S bár később az egykori tulajdonos Buday család visszakapta, és egy ideig még őrölhettek benne, végül a Séd-patak mederszabályozása miatt a vizét elvezették; s a malmot víz nélkül tovább nem lehetett működtetni. Az itt lakó utolsó molnár, Buday Zoltán 1999-ben hunyt el. Ezután a malom csipkerózsika szerű álomba merült, lassan ellepte a por és a gaz…

A molnárember ezermester, a malomrestaurátor is!

2019-ben a malom újra felébredhetett álmából: az elhanyagolt, romos épületet megvásárolta Tamás Péter malomrestaurátor, akinek tudását és keze munkáját több megújult malom is dicséri az országban. Az új tulajdonos szívét-lelkét beletette a munkába, hogy ezt a malmot kívül-belül megmentse az utókornak.  Szerencsére a belső malomgépészet szinte teljes egészében, épségben megmaradt, így a látványőrlések során az eredeti malomszerkezetet nézhetjük meg működés közben. Péterék a kedvünkért még a garatra is felöntenek! A kiállítás interaktív: végigkövethető a búza útja az őrléstől a sütésig, a régi eszközöket ki is próbálhatjuk, őrölhetünk a kézimalmokon, lisztet szitálhatunk, közben pedig kitanulhatjuk a molnármunka csínját-bínját.

Kint az udvar közepén újabb meglepetés vár ránk: két hatalmas malomkerék. Segítségükkel működés közben láthatjuk a különbséget az alulcsapott és a felülcsapott malomkerék között. Péter pedig azt is elárulja nekünk, hogy eredetileg hol és miért épp ott foglaltak helyet a malomkerekek a malomban.

Süssük is meg!

A molnársegédszobában foglalkoztatóterem, a MalomMűhely kapott helyet, ahol további élmények várnak ránk. Ez a határtalan alkotás és a kézműves mesterségek otthona, de kiválóan alkalmas bent a nagy asztal a tésztagyúrásra is. A malom gazdái igyekeznek számunkra a malomélményt tovább bővíteni, így különböző eseményeket és kézműves foglalkozásokat is szerveznek. Az udvari kemencében langallót, kenyeret, télen saját kürtöskalácsot süthetünk. Természetesen a tésztagyúrás is a mi feladatunk lesz. Ha szeretnénk jobban elmélyülni a kemencés sütések világában, érdemes egy kovászos workshopra is jelentkeznünk. A családot se hagyjuk otthon, mert a malomban mindenki jól érezheti magát: a gyermekeket például vizes játszótér várja a kertben. A fából és fémből készült eszközök segítségével itt a legkisebbek is megtapasztalhatják a víz erejét.

A Fenyves Malom nem egy hagyományos műemlék, hanem történetek és emlékek otthona. Szíve és lelke van: az emberek, akik benne dolgoznak. Segítségükkel mi is részesei lehetünk egy olyan világnak, amely 100 évvel ezelőtt még a mindennapok része volt, mára mégis majdnem teljesen eltűnt. Ha Veszprémben járunk, látogassuk meg ezt a malmot, őrizzük együtt régi hagyományainkat, például egy ropogós kemencés langalló mellett!