Ahol az árva tarajos sül is családra lel: Mancs Ranch

Olyan, mintha vendégségbe érkeznénk a Pécs határában megbúvó Mancs Ranchre, csak a házigazdáknak itt szőrös, bundás vagy tollas a hátuk. Bár a ranch nemrég hivatalosan is megkaphatta az állatkert és állatotthon minősítést, ne egy klasszikus értelemben vett állatkertet vizionáljunk. A hely sokkal inkább hasonlít egy farmra, ahol olyan különleges állatok is elénk futnak üdvözölni, amelyekre biztosan nem számítunk. A lakók többsége ugyanis nem él ketrecben. Mindenkit – de tényleg mindenkit – névről, és testközelből ismerhetünk meg. „Közel 50 állatunk van: kutyák, cicák, alpakák, kenguruk, tarajos sül, rókák, koati medvék, mókusok, törpecsacsik, borz, mókusok, kacsák, kecskék, törpelovak, törpemalacok és nanduk is. Itt az állatok testvérként szeretik egymást; és bár vannak szorosabb kapcsolatok, mindenki elfogad mindenkit” – mondja Fejes Rózsa, miközben az alpakákat kínálja reggelivel.

A terített asztalhoz csatlakozik Csak Norris a törpemalac, jönnek a nanduk és a lábunknál kószál a „főnök”, Mancs is, akivel ez az egész projekt kezdődött.  Rózsa ugyanis kutyás rendőrként dolgozott, ez alatt az idő alatt pedig jack russell terrier társával, Manccsal járták az országot, hogy kicsiknek tartsanak játékos KRESZ-oktató foglalkozásokat. Az évek során otthon egyre több állata lett; volt olyan, akit a vágóhídról, volt, akit bántalmazó „gazdától” mentett meg. Ismerősei és barátai unszolására 2016-ban végre megalakította a Mancs-Ranch Alapítványt. Azóta az állatpark egyre több állatnak ad otthont, akik békére lelhetnek Rózsánál. A farmon belül szinte kézzel fogható a harmónia, több állatbébi is meglátta már itt a napvilágot: alpaka, póniló és kenguru is született Rózsa szárnyai alatt. Még a veszélyesnek hitt fajok is „kezesbárányok” a ranchen, a borz és a tarajos sül is simogatható, etethető jószág. „Sokan kérdezik, hogy ezek az állatok hogyhogy ennyire szelídek. Azt szoktam felelni, hogy azért, mert ők a babáim. Velük nem úgy bánok, mint az állatokkal, hanem úgy, mint a gyerekeimmel: simogatom, ölelgetem, szeretgetem őket, és ezt a szeretetet kamatostul visszaadják. Nagyon fontos, hogy nincsenek túlterhelve sem. Itt nincs hömpölygő embertömeg, egy nap maximum 3-4 család jöhet hozzánk látogatóba. Ők is külön-külön időpontokban, előzetes bejelentkezés után érkezhetnek – árulja el a titkot Rózsa, majd hozzáteszi, hogy

Hogy megerősítse szavait, bevezet minket Gizmóhoz, a tarajos sülhöz. Erről a fajról tudni kell, hogy szinte egész testét hosszú, fekete-fehér szívószálhoz hasonlító tüskék borítják, amelyekkel veszély esetén „rátolat” támadójára. A tüskék fájdalmas és gyorsan elgennyesedő sebeket okoznak, így az állatot joggal sorolják a veszélyes fajok közé. Rózsa Gizmója azonban szelíd, és a szigorú protokoll mellett még simogatható is (gazdájának még puszit is ad!).

A ranchen vezetett túra zajlik, miközben megismerhetjük a különlegesebb fajokat, és a farmon lakó állatok egyéni történeteit. Ahogy Gizmót is meg lehet simogatni, úgy a borznál is vendégeskedhetünk, aki még talán az ölünkbe is felmászik, ha olyan kedve van. A rókák dorombolnak, ha a bizalmukba férkőzünk, a mókusok pedig a kezünkben rágcsálják a nekik szánt diót. Az alpakákat álom simogatni, mintha gigantikus plüssöket dögönyözne az ember. A nanduk mindig ott akarnak lenni, ahol az események zajlanak, és rendkívül szórakoztató, ahogy Rózsa raptorokhoz hasonlítja őket. Felüdülés itt lenni, aki volt már a Mancs Ranchen, az tudja. Aki pedig még nem járt itt, az ne hagyja ki, mert az egyik legszerethetőbb hely széles e világban!