A „vörös bolygótól” a római kori árokig: a színpompás Vértes

Ha elhagynánk a Földet egy kis időre, nem kell azonnal űrutazásban gondolkodnunk. Elég, ha autóba pattanunk, Budapestről egy óra alatt a Vértes lankáin megbúvó Gántban is vagyunk. Ez a 860 lelkes község a második világháború alatt Európa, és a világ egyik legjelentősebb bauxitforrása volt. Több mint harminc évig folyt Gántban az ipari kitermelés, végül 1962-ben bezárták a kőfejtőt. Sok, jobb sorsra érdemes bányával ellentétben a gánti földtani képződmény szerencsés volt, a területet rekultiválták, aminek köszönhetően szabadtéri bányászati és földtani múzeumként látogatható. A vörös bauxit fedte dombok akár egy Marson játszódó film díszletei is lehetnének! Ráadásul a katlan alján néhol karsztos mészkősziklák színesítik az egyébként is szürreálisan vörös talajt. A környék egyik legbájosabb szállása, a Kun Pista Vendégház már évekkel ezelőtt belopta magát a szívünkbe. Nem volt kérdés, hogy itt szállunk meg, hiszen kisebb, nagyobb társaságok is kényelmesen elférnek, és még a társasjátékos hajlamoknak is utat engedhetünk a tágas közösségi térben. Három nap alatt két embertpróbáló túrát is tettünk eme különleges tájon, de nem nyomtuk el hedonista alapelveinket sem, így hasunkat is megtömtük, és engedtük, hogy kényeztessenek a térség szolgáltatói.

Gánttól indulva egy 12,5 kilométeres túrával kellemesen lihegve járhatjuk be a földöntúli minisivatagot. A Vértes Vendéglőnél tehetjük le az autókat, innen haladjunk a sárga kereszt jelzésen, majd térjünk rá a sárga sáv jelzésre Csákvár irányába. Útközben az Újfeltárás és a Meleges felhagyott bauxitbányát is érintjük. Amint keresztezi utunkat a zöld sáv, igazoljunk át hozzá, majd a zöld háromszög jelzésen visszatérhetünk Gántra. Az út végén érünk a Gém-hegyre, ezért, ha ügyesen időzítünk, csodálatos naplementében lehet részünk. Arra ügyeljünk, hogy a helyi vadászatra tekintettel sötétedés előtt hagyjuk el az erdőt. A túrát a Vértes Vendéglőben érdemes zárni, amely egyben az Országos Kéktúra egyik pecsételőhelye. Az étterem „házi ízelítője” fenséges, és kellő energiát adhat a másnapi megpróbáltatásokhoz.

Fontos, hogy a második napot kipihenve kezdjük, hiszen az igazi kihívás csak most kezdődik! Az Országos Kéktúra tízedik szakasza kanyarog erre, elképesztő tájakra kalauzolva a túrázót. Szintén a Vértes Vendéglő a startpontunk, ám ezúttal északnyugatnak indulunk, át a falu mögötti földeken a kék sáv jelzést követve. Legyünk résen, mert Mindszentpuszta és Kőhányáspuszta között fekszenek a Csáki-vár romjai. Út nem vezet a romokhoz, de a völgyben kanyargó útról könnyen kiszúrhatjuk a szebb időket is látott építményt. A hegyoldalban, egy sziklaperem alatt bújik az Oroszlánkői-barlang is (remek fotóhely!), amely egyetlen 20 méteres egyenes, befelé a föld gyomrába. Innen pár kilométer még Kőhányáspuszta, ahol megejthetjük az első nagyobb pihenőnket. A Gróf Esterházy Móric Ökoturisztikai Központ felfrissülés testnek, léleknek. Keressük a napi ajánlatot, amelyet a helyi sváb közösség hagyományai és konyhaművészete ihlet, és a szezonálisan elérhető alapanyagok alapján frissül. Ha feltöltekeztünk energiával, folytathatjuk utunkat. Pecsételés után vegyünk egy hátra arcot, és a sárga sáv jelzésen folytassuk az erdőjárást. Ez az út fog visszavezetni minket Murvabányáig, ahol a turistaút újra beletorkollik a kék sávba – arra az utolsó két kilométerre, ahol a menetelést kezdtük. Méltó zárása a napnak, és a kiruccanásnak, ahogy az erdőből kiérve a rétre lassan visszarázódunk a valóságba. A pihenő megérdemelt, Gántnál 23 kilométerrel a hátunk mögött zárhatjuk a túrát.