Verőcén aligátorok riogatták a betérőket

A mediterrán hangzású név rögtön jelzi, hogy különleges története van a helynek – építtetője Gróf Migazzi Kristóf Antal (Christoph Anton von Migazzi, Trident, 1714 - Bécs, 1803) volt az, akit sokan Vác nagy megújítójának tartanak. Húsz itt töltött éve alatt elképesztő pénzösszeget fektetett abba, hogy a Duna parti város, annak épületei, oktatási- és szociális intézményei megújuljanak. A sok munkát ki is kellett pihenni, ezért választotta a Vác szomszédságában levő Verőcét, s annak akkor lakatlan, erdős, romantikus csücskét, hogy felépíttesse nyaralókastélyát – ugyan máig nincs konszenzus abban, ki a tervezője a kedves épületnek, de valószínűnek tűnik, hogy nem a nagyban utazó, váci Nagyboldogasszony-székesegyházat is megálmodó Isidore Canevale-t kérte fel, hanem a piarista, morva születésű építészt, Oswald Gáspárt, aki Canevale több munkájánál kivitelezőként, felügyelőként dolgozott, és több jelentős egyházi épület terve is hozzá fűződik. Migazzi sokat és szívesen tartózkodott Verőcén, gyakran fogadott vendégeket is – egyes források szerint még Mária Terézia is járt nála. Hogy ez igaz-e, már nem derül ki, de az viszont tény, hogy a váci diadalív az uralkodónak épült fel rekordidő alatt. Az eredeti kastélyt később többször módosították, először 1824-ben, amikor nem csak az erkély íve és oszlopai változtak, hanem a homlokzat is klasszicista díszítést kapott. Érdekes, hogy ennek ellenére a püspökség egyre ritkábban használta a remek adottságú, a Börzsöny dombjai közé felhúzódó parkkal büszkélkedő épületet.

1848-ig ez a vadaskert zárt volt, de a forradalom heve a Dunakanyarra is kihatott – a helyiek egyre inkább birtokba vették a területet, a mulatozók, hétvégenként lazító lakosság kedvence helyévé vált. Az igazán érdekes fordulatot azonban a tizenkilencedik század vége hozta el: Schuster Konstantin váci püspök 1890-ben bérbe adta Zubovics Fedornak a kastélyt, ami kifejezetten rossz döntésnek bizonyult. Fizetni nem volt hajlandó, és amikor be akarták rajta hajtani a tartozását, még az utolsó börzsönyi betyárt, Sisa Pistát is felbérelte, hogy tegye ártalmatlanná a behajtókat. Ki volt a férfi, aki ezt meg merte csinálni?

Elmagyarosodott ősi lengyel család gyermekeként Vácott tanult, majd Bécsben katonapályára állt – a csatákban nem a hátsó sorokat kedvelte, amelyik fronton csak lehetett, legelöl harcolt, több országot bejárt, számos nép seregét vezette csatába. Hangos volt, vidám és félelmet nem ismert: Verőcére alligátorokat telepített, robbanószerekkel kísérletezett, a sajtó által jól dokumentált tivornyákat tartott, s ha úgy hozta kedve, egzotikus vadászatokon vett részt. Azokat az éveket, amiket itt töltött, sokáig emlegették. Igazán híres azonban nem erről, hanem a szárazföldi torpedónak elnevezett huzalos aknarendszerétől lett, amelynek szabadalmát nem csak a monarchia, hanem több külföldi ország hadserege is megvett.

Zubovics fegyverét először 1915. március 14-én vetették be. A székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred visszavonulóban volt a Variházától délnyugatra húzódó Korumkó hegy gerincén. Az orosz csapatok ellen telepítették a rétre és az erdőbe a huzalos robbanószert: a korabeli beszámolók szerint elképesztő, barbár pusztítást végzett az ellenség rohamra induló katonái között.

Az első világháború után jött az ötlet, hogy a Migazzi-kastélyból papi szeretetotthon legyen. A világháború után ez a tevékenység nem folytatódhatott, munkásüdülővé alakították, az egykori parkját elcsatolták, amin többek között a nemzetközi hírű Express-tábort hozták létre. Ugyan az ötvenes évek végére ismét nyugdíjasotthont csináltak a Migazziból, eredeti külsejét nem tudta megőrizni, oldalvást egy modernebb melléképületet kapott. Sajnos a kastélyt és a még mindig ápolt parkmaradványt látogatni nem lehet, de a környező kis utcákból érdemes körbe sétálni a bekerített területet, s elképzelni, hogy a mostani békés csendet micsoda izgalmas korszakok előzték meg Verőcén.