Arról, hogy a városban mikor telepedtek le zsidó polgárok, nincsenek pontos adataink, de azt biztosan tudjuk, hogy az Új utcában – melyet eredetileg Zsidó utcának (Judengasse) is neveztek - a 13. században már 10-16 zsidó család élt. Az utca 1440-től már az Új utca nevet viselte, és ha megnézzük, akkor mai fekvése, alakja alig különbözik a középkoritól: ugyan átalakítgatták, korszerűsítették a házakat, olykor emeletet húztak rájuk, de a középkori rész legtöbbször felismerhető. A középkori magyar zsidóság történelmének alig maradt fenn tárgyi emléke: néhány sírkő és kódexeikből kiszakított néhány lap, de egyetlen épület-rom, egyetlen zsinagóga-részlet sem maradt fenn. Annál nagyobb jelentőségű ezért, hogy 1957 decemberében feltárták az első középkori zsinagógát Sopronban. Az itt élő zsidók főként kereskedelemmel és pénzügyekkel foglalkoztak, nem voltak különösen gazdagok, mégis a 14. század elején felépítették az Ó-Zsinagógát, majd fél évszázaddal később ugyanebben az utcában egy magánzsinagóga, az Új- Zsinagóga is felépül.
Az Ó-Zsinagóga a 12. század végén, a 13. század elején épült: amely imaház, gyűlésterem és iskola is volt egyben. Az utca vonalától beljebb található zsinagóga különlegessége, hogy a férfizsinagóga, női imaterem és rituális fürdő hármas felosztása Európa középkori zsinagógái közül – Prága és Krakkó mellett – csak Sopronban maradt fent. A főbejárat két oldalsó kávája és díszes timpanonja a zsinagóga építési idejéből származik, a soproni gótika egyik legkorábbi darabja. A nagyterem egyik különlegessége a boltozat – ezt a ritka megoldást gazdag regensburgi kereskedők alkalmazták lakótornyaik házi kápolnájában. A zsinagóga két központja a tórafülke és a szószék. A szószéknek csak az alapja eredeti, de elrendezése, lépcsőjének helye, magas korlátja és kelet felé forduló olvasópultja az eredeti mintát követi. A nőknek külön imatermük volt, külön kijárattal, és csak keskeny ablakréseken követhették a nagyteremben történő eseményeket. A telek hátsó részén ma is látható a rituális fürdő, mely fontos jelentőségű a zsidó vallásban. Az Ó- Zsinagóga volt a hitközség zsinagógája a soproni zsidók 1526-os elűzéséig. A zsidó lakosság elűzésével a zsinagóga is pusztulásnak indult, lakóházakká alakították át. Az épület az 1967-es műemléki kutatások során kapta vissza régi fényét. A zsinagógában a Soproni Múzeum kiállítása vár bennünket.
A másik zsinagóga, azaz az Új-Zsinagóga az Új utca 11. szám alatt található, és szintén középkori. Az 1350 körül épült magánzsinagóga építtetője egy Izrael nevű soproni zsidó volt, akinek 1360 körül el kellett hagynia a várost, miután I. Nagy Lajos királyi rendelettel kiűzte a zsidókat a magyar királyságból. Ő ugyan Bécsben maradt, és nem tért vissza a városba, de a visszatérő zsidók tovább működtették a magánzsinagógát, egészen 1440-ig. Ekkor az Előkapu munkálatai miatt a Kisvárkerületen lebontott házak tulajdonosainak adták a zsidók házait, négy ház kivételével. Az udvarra belépve jól látható, hogy a zsinagóga külön épületet alkot, később foglalták be az Új utca felől nyíló barokk lakóépületbe. Egyetlen helyiségből áll, amely a tóraterem szerepét töltötte be. Az ablakok alatt a keleti falban itt is felfedezhető az Áron-fülke, középen pedig a tóraolvasó asztal emelvényét rekonstruálták. A nők a lakóépület kapuboltozata alatt jobbra található rácsos ablakon figyelték a szertartást. A rituális fürdő szerepét egy márvány kávás kút töltötte be, melyet a lakóház kapuján belépve jobbra láthatunk. Itt a soproni átjárók jellemző és érdekes példája is látható: az udvaron áthaladva az Új utcával párhuzamos Szent György utcára lehet kijutni a kapualjon át. 2017 óta a zsinagóga egy állandó kiállításnak is helyet ad, „Az Elfeledett Soproniak - Arcok, sorsok, áldozatok” tárlatának, mely az 1944 előtt Sopronban és környékén élő magyar zsidó családoknak, személyeknek állít emléket.
