Győr történelmi belvárosában áll egy épület, mely több évszázadon át volt a magára maradt, idős polgárok menhelye. 1666-ban Széchenyi György püspök hívta életre azt az alapítványt, mely az I. világháborúig fenntartotta és működtette az intézményt – tulajdonképpen ispotályt, mely Magyar Ispitaként volt ismert. A középkori eredetű épület több építészeti stílust ötvöz: nagyrészt késő reneszánsz, ez megfigyelhető udvarának toszkán oszlopos árkádsorán, részben pedig barokk stílusú. Az udvarbelsőben Borsos Miklós díszkútszobra látható, a homlokzat két szoborfülkéjében Mária szobor, illetve Szent Flórián szobra látható. Érdemes körbejárni az épületet, mielőtt belépünk, hogy megnézzük a benne rejlő kiállítást, melynek magját reneszánsz és barokk bútorok, képző- és iparművészeti tárgyak alkotják.
A történész és műgyűjtő adományozó
A szlovák területen, evangélikus, magyar családba született Váczy Péter (1904-1994) középkortörténész és műgyűjtő a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd Bécsben, Párizsban, Rómában, Londonban és Zürichben folytatott tanulmányokat. Gazdag közgyűjteményi, egyetemi és akadémiai karriert futott be, 1929-től a Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályának tisztviselője, majd a Magyar Országos Levéltárban allevéltárnok lett. Tanított a budapesti, kolozsvári és a Pázmány Péter egyetemen is. A kor történelmi eseményei miatt kénytelen volt a közgyűjteményi kutatásokkal foglalkozni. A rendszerváltást követően visszakapta korábban elvett Tudományos Akadémiai tagságát. Érdeklődési és kutatási területei: a kora középkor egyetemes európai története, a hunok története, a magyarság őstörténete, a magyar állam korai története, valamint a történelem segédtudományai. Emellett a néprajz és a zeneelmélet is foglalkoztatta. Középkortudósként a korabeli tárgyi emlékeket is kutatta, például a flandriai szövőiparról is megjelent könyve, francia nyelven. Képző- és iparművészeti gyűjteményét a győri Magyar Ispitában működő múzeumra hagyta.
A kiállítás anyaga
A kitűnő ízléssel összeválogatott dr. Váczy Péter-gyűjtemény legfőbb értéke a XVI–XVIII. századból származó, rendkívüli típus- és formagazdagságot felvonultató nyugat-európai és magyar bútoranyag, melyben tálaló- és ruhásszekrények, utazóládák, író- és konzol-asztalok, különböző kárpitozású karos- és hátas székek sora lelhető fel. Az ezt megelőző történelmi korokból szórványos görög és római, továbbá középkori magyar régészeti emlékeket, egy kínai hárommázas terrakotta sírőrző katonát, a XIX. századból keleti szőnyegeket, üveg, ezüst és bronz tárgyakat, kínai porcelánokat, csillárokat, falikarokat találunk.
A legkülönlegesebb darabok
A dr. Váczy Péter-gyűjteményt nagy részben a lakáskultúrát idéző darabok teszik ki, a legfiatalabb darabja egy XIX. századi Napóleon korabeli empire stílusú aranyozott óra. Erre a stílusra az a jellemző, hogy nagyon szépen feleleveníti az ókori római, görög művészeti elemeket és azt építi bele az adott kor kultúrájába. Szintén az aranyozott, vagyonosok tulajdonát képező vonalat követi egy XVII. század végén készült magyar tükör, a barokk stílus képviselője. A tükör díszítése olyan szinten túlment a tükör funkcióján, hogy szinte egy önálló műtárgyként tekinthetünk rá. A tükör érdekessége, hogy teljesen sík. Kínából származik két, XV. - XVII. századra tehető porcelán tál. Míg nálunk, Magyarországon inkább dekorációs tárgyként tekintettünk a porcelán tálakra, addig Kínában hétköznapi használati tárgynak számított, és számít még napjainkban is. A múzeumban kiállított tálak közül az egyik a díszítésében az évszakokat megjelenítő, egyszerű kézmosótál, a másik egy autentikus kínai motívumokkal ékesített gyümölcstartó tál. Az európai művészetbe is átvették a tálak festésénél a hétköznapi eseményeket ábrázoló stílust, sőt a kék festést is. Találunk még Európából, a XVIII. századból származó fajansz vázákat is, amelyeken szintén fellelhető a kínai hatás.
