Helyszín címkék:
Figyelmeztet a kutató: változtatnunk kell, hogy ne legyen pocsolya a Balatonból!
Szabó Sára
Nem árulunk zsákbamacskát: a helyzet rossz, bár nem annyira, mint más európai tavak helyzete. De nem szabad hátradőlnünk, mert kemény munka vár ránk, ha azt akarjuk, hogy az unokáink is a fodrozódó balatoni tó vizét nézegetve merengjenek az élet nagy kérdésein.
Preiszner Bálint, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatója szerint három problémakör is felmerül a Balaton kapcsán. Ebből az egyik az idegenhonos fajok jelenléte. Busa, törpeharcsa, bizonyos gébfajok, vándorkagykó, kvagga kagyló, folyami bödöncsiga: csupa olyan állat, amely turistaként érkezett, ám állandó lakos lett. Megjelenésükért – közvetve, vagy közvetlenül – az ember okolható, de szándékos rosszindulat helyett inkább könnyelműség áll a dolgok hátterében. Erre ékes példa, hogy a gyanútlan nyaralók rendszeresen engednek „szabadon” például ékszerteknősöket, nem sejtve ezzel, hogy a Balatonban őshonos, védett mocsári teknősnek szereznek ezzel vetélytársat.
Ijesztő, mégis kell, hogy néha kicsit „eltűnjön” a Balcsi
A második komoly probléma, a mesterségesen magasan tartott vízszint. A Balaton szerelmesei az utóbbi évtizedekben két emlékezetes aszálynak is szomorú szemtanúi lehettek. Az első 2003-ben, a második 2012-ben sokkolta a magyarokat. A végeláthatatlan, bűzölgő iszap nemcsak a fürdőzőket, de a turizmusban és a balatoni hajózásban résztvevőket is rendesen megijesztette. Ezt elkerülendő, pár évvel ezelőtt az Országos Vízügyi Főigazgatóság bevezette a mesterségesen megemelt, 120 centiméteres üzemi vízszintet a nyári időszakra. Az ökológiai következményekkel azonban nem számoltak. Ma már tudjuk, hogy nagy valószínűséggel a magas vízszint volt a ludas a 2019-es algavirágzásért. "Egy hosszú, kánikulai időszakban, a magas vízszint miatt ki tudott alakulni egy oxigénhiányos réteg az üledékkel határosan" – magyarázza Preiszner. Ennek következtében nagy mennyiségű foszfor szabadult fel, ami lehetővé tette az algák elszaporodását. Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy az algavirágzás csupán ökológiai probléma, a mi szervezetünknek is odavághat! Léteznek ugyanis olyan algafajok, amelyek méreganyagokat termelhetnek.
Egyes algafajok kibocsátott toxinjai enyhe mérgezési tüneteket válthatnak ki az embernél. Bőrirritációt, lenyelve pedig hányást, hasmenést is okozhatnak.
– folytatja Preiszner Bálint, majd hozzáteszi, hogy 2021-ben is mértek magas algakoncentrációt a Balatonban, de egy hirtelen időjárásváltozásnak köszönhetően megúsztuk a nagyobb algavirágzást.
A nádasokat nem irtanunk, hanem védelmeznünk kellene!
A nádas rengeteg élőlénynek nyújt élő-, szaporodó-, és táplálkozóhelyet. Mint minden szereplője egy ökoszisztémának, fontos szerepet tölt be, területének csökkenése beláthatatlan galibákat okozhat. Ezzel el is érkeztünk a harmadik problémakörhöz. Természetes üzemmódban a Balaton partján mindenhol nádasnak kellene lennie. Jelenleg azonban a 235 kilométeréből 100 kilométer művi partvonal. A nádasnak két ellensége is van: a folyamatosan magas vízszint, valamint az irtás. Az ingadozó vízszint biztosítaná a nádas megújulását, ennek hiányában a part felé kezd „menekülni”, ott viszont jellemzően beépítéssel találkozik. Sakk-matt. Ha ez nem lenne elég, még az ember is cibálja a bajszát. Pedig levágása engedélyköteles, megszegéséért komoly bírság jár, mégis rendszeresen előfordul, hogy egy-egy beruházás miatt rejtélyesen eltűnnek ezek a területek.
Van igény arra, hogy ember és természet újra barátok legyenek
A kutató szerint világos a társadalmi igény, hogy a partrehabilitáció ökológiai szemléletű legyen. Egyre többször vonnak be ökológusokat egy-egy beruházás során, az irány jó, de még több tudatosság kellene.
"A legjobb az lenne, ha a kikövezett egyenes partvonal helyett jobban tagolt, helyenként ligetes, nádasos Balatonban gondolkodnánk."
"Hiszen mi is jobban szeretünk sétálni egy olyan környezetben, ahol a természet jól érzi magát' – zárja a kutató.
