Mosolygó szentek, középkori templomok

Természetesen mi is végigrendetlenkedtük azt az osztálykirándulást, ami 15 évesen a Felső-Tiszavidékre vitt minket. Látványosan unatkoztunk, bandáztunk, titokban cigiztünk. Egyáltalán nem érdekelt a hagyományos keresztszemes hímzés technikája, a református egyháztörténet, a hadvezér lovasszobra, A középkori templomok meg főleg hidegen hagytak. Egészen addig, amíg le nem ültünk a csarodai templom padjaira – szemben a mosolygó szentekkel. Ehhez hasonló, életteli figurákkal én addig templomban nem találkoztam. Kíváncsivá tett, milyen a többi: ez a térség ugyanis tele van érdekes középkori egyházi épületekkel.

A csarodai templom mosolygó szentjeiről, épségben megmaradt belső díszítéséről híres. No meg arról, hogy a 14. század elején építették – így egyike legkorábbi, épen megmaradt templomainknak. Ma is használják, református miserendű – de hol volt még 1311-ben, amikor a templomot először említik, a reformáció! A román kor ízlése és elvárásai szerint készült, vastag falakkal, lőrésszerű, apró ablakokkal. Belvilága gazdagon festett, a legkorábbi freskók az 1300-as évek végén kerülhettek a falakra. Köztük a legkülönösebb két vértanú, a mosolygó, jókedvű Szent Kozma és Damján képe volt a legmeglepőbb. Több okból is: egyrészt ha tudták, milyen sors vár rájuk, nem biztos, hogy kedvük lett volna mosolyogni. Másrészt az ábrázolás a bizánci időkben keletkezett, ami minden volt, csak könnyed és vidám nem. Mellettük számos bibliai figura is szerepel: az utazók és a kereskedők védőszentje, Kristóf. Apostolok, szentek, középkori jelenetek. Épségüket annak köszönhetik, hogy a helyi földesúr az 1500-es évek végén reformátusra váltott, és vele együtt a templom és a falu népe is. A freskókat lemeszelték, a díszítést eltüntették. Majd csak a hetvenes években, véletlenül bukkantak elő, a templom restaurálása idején. Ma Csaroda a Középkori Templomok Útjának legszebben csillogó ékköve.

Nem túl jó ómen, hogy a tatár szó szerepel a település nevében, mert a tatárok a 13. században szinte teljesen elpusztították a területet, amerre jártak. És sajnos nálunk is jártak… Minden esetre az 1100-as évek végén már létező Szamostatárfalva túlélte a tatárjárást. A templom pontos építési idejéről feljegyzés nem maradt, a kutatók szerint a 13. század jellegzetes jegyeit viseli. Téglafalán a bejárat mellett sok vágásnyomot láthatunk: a legenda szerint a tatárok ellen harcolók vagy maguk a tatárok hagyták ott a kardjuk nyomát, más szerint az aratás előtt a kaszások tették itt tiszteletüket áldásért, a jó termés reményében.

A templom közössége ugyanúgy áttért a református hitre a 16. században, mint ahogy megtörtént ez szinte minden településen a környéken, ekkor került a templom tetejére a gomb és a csillag. Merthogy tornya nincsen, az 1650-ben öntött harangot a templom mellett álló, fazsindelyes haranglábban húzzák meg. Látszólag egyszerű és dísztelen: vakolatlan, külső téglafalát a ritmusosan ismétlődő, sötétebbre égetett téglák teszik érdekessé. A háromszáz fős kis falu ma is használja, belső tere letisztult, a fehérre meszelt falak és a kék berendezés tisztaságot, egyszerűséget sugall.

Mindkét templom része annak a tematikus útvonalnak, amely a Felső-Tiszavidék és a határon túli területek műemlék templomait fűzi láncra. Magyarország területén 37, Kárpátalján 15, a romániai Szatmár megyében 13 templom történetét kutatták meg, tették a látogatók számára elérhetővé. A program célja, hogy felhívja a figyelmet a térség gazdag középkori egyházi örökségére. A hívek számának (és a falvak lakosságának) csökkenése miatt félő volt, hogy ezeknek a félig ismeretlen kincseknek elhalványul a szerepe. A Középkori Templomok Útja nem csak felmutatja ezeket az értékeket, de hozzájárult a helyreállításukhoz, látogathatóságukhoz is.

Állandó nyitvatartásuk nincs, aki látogatást tervez ide, annak érdemes telefonon előre szólni, hogy a templom kulcsának őre időben kinyissa. Részletes információ a tematikus út nagyon gazdag tartalmú honlapján található.