5 borász, aki megváltoztatta Tokajt

A Szepsy családi borászat kristályosodása gyakorlatilag már a rendszerváltás előtt elindult a szép lassan a főállás mellett. Szepsy István aztán 1991-től mutatott olyan aszúborokat a kortárs színtérnek, amitől mindenki leesett az álla… 1993 már borvidék szerte nagy évjárat lett máshol is, miközben Szepsy elsők közt kezdte el a hozamkorlátozással a zöld fürtöket ledobálni a magasabb minőség érdekében. 1999 újabb formabontó évjárat: az első késői szüretelésű Szepsy cuvée-vel (magas beltartalom, érthetőbb stílusban), majd 2000 hozta meg az áttörést a száraz borok és a dűlőszemlélet körül. 2003-tól a szamorodni (és újabb dűlőszelekciók), majd 2017-től a parcellaszelektált szuperaszúk mind fontos és nagyhatású mérföldkövei a Szepsy-életműnek.

Az előzőekben említett 2000-es Úrágya furmintot a Királyudvarban Demeter Zoltán borász készítette el Szepsyvel. 1996-tól építgeti saját birtokát Tokajban, mely mára az egyik legtöbbet méltatot borműhelye lett a tokaji színtérnek, olyan formabontó törekvésekkel, mint a történelmi főbor kategória feltámasztása (2003-2008), a dűlőszelektált száraz borok több dűlőből, a vulkanikus termőhelyek mellett a löszös Szerelmiből is, de aszúban és szamorodniban, sőt leginkább palackos erjesztésű pezsgőminésgben ugyancsak új távlatokat nyitott meg a borász munkásságával, nem csak régiós, de országos viszonylatban mérve is.

Abból a szempontból talán kilóghat a felsorolásból, hogy Bacsó András nem rég visszavonult az Oremus igazgatói székétől, de mit sem von le ez a tény abból, hogy ő volt az a személy, aki a borvidéki rendszerváltást levezényelte. Akkor még a Tokaji Borkombinát élén, tekintetbe véve a leheséges forgatókönyveket, majd a külföldi tőkének teret engedve a privatizáció adta alkotási lehetőségnek, ami egyébként akkor ideális kezdetnek bizonyult! Így érkezett meg spanyol befektetés nyomán Tolcsvára a Tokaj Oremus is, ahol birtokigazgatóként a szamorodni, aszú, de a száraz borok minőségére is rendkívül jelentős stílusteremtő hatása volt Bacsó András érzékenységének, hozzáállásának. 

2000 és 2005 között leginkább Mád és Bodrogkeresztúr környéke kapott figyelmet a borvidéken, ami leginkább száraz, de édes borok kapcsán is igaz. 2005 táján a fiatal, debreceni Homonna Attila volt aztán az a borász, aki Erdőbénye és Olaszliszka határán, a Határi-dűlőből olyan száraz furmintokat mutatott, amik rávílágítottak arra, hogy mennyi elfeledett, de izgalmas terroir bújik meg a Zemplén déli lankái közt. 2012-től a nagy múltú, köves Rány-dűlőn is ő kezdett el elsőként komoly borokat palackozni, aminek hatására vagy tucatnyi környékbeli termelő fordult a termőhely felé.

A Loire-mentén született, Bordeaux-ból gyakorlatra érkezett a francia befektetés nyomán megszületett Disznókő Szőlőbirtokra, majd a gyakorlatból élethosszig tartó szenvedély, sőt szerelem lett. Berecz Zsolttal történő házassága révén lett családi pince, lett szőlőbirtok is, és a Kikelet mind a mai napig kizárólag a Tokaji-hegy tarcali oldalán, azaz löszös termőhelyről alkotja meg izgalmas borait. Stephanie volt a legnagyobb hatású borász a borvidéken, aki bebizonyította, hogy a lösz is alkalmas lehet hosszan érlelhető, különleges száraz borok készítésére, mind furmintban, de kiváltképp hárslevelűben. Ezt bizonyítják ragyogó boraik a történelmileg is klasszifikált Lónyai, Váti vagy éppen Kassai-dűlőkből.