Elbújós-kuckózós-természetközeli házikó, ahol a semmittevés a legélvezetesebb!

Akik ismerik Paór Anikót, jól tudják, mindig kitalál valamit. 16 éve a Szentendrei-szigeten ötleteinek tárgy a Rosinante Fogadó, aminek ő az értékesítési vezetője. A Kodolányi János Egyetem Turizmus Tanszékén végzett szakember életét a pörgés, a vendéglátás és az inspiráció határozza meg. Viszi a lendület, zöldségeskertet tervez a fogadóba, esküvők részleteit dolgozza ki, luxus glamping sátorral várja a vendégeket, és mindezek mellett nyakig benne van a Stílusos Vidéki Éttermiség és a Stílusos Vidéki Szállodák Szövetsége programjainak szervezésében. Imád utazni, de kalandozásai során is nyitott szemmel jár, fogékonyan az újdonságokra. A távoli vidékeket hátizsákkal járja be, kalandtúrázott többek között Indiában, Délkelet-Ázsia országaiban: Szingapúrban, Malajziában, a Fülöp-szigeteken, Kubában, Grúziában.

Igen is és nem is. Nem a luxust keresem, általában hátizsákos turistaként utazom. Szállodába szinte soha nem megyek. Hogy mit keresek? Ami izgalmas, szép, különleges, egyedi, személyes – és átjön a hely hangulata, vagy a tulajdonos hozzáállása a világhoz. Ami külföldön tetszett, abból inspirálódom: sok új gondolatot, tervet indítottak be már ezek az utazások, amiket a munkahelyemen nyitottság fogad, meg tudom őket valósítani.

Szeretem a szakmám, a munkám szerelmese vagyok és szerencsés emberi találkozások szegélyezik az utamat. Nem nagyon tudok leállni, a zuhany alatt is azon gondolkodom, mitől érezné magát jobban a vendég. Úgy gondolom, hogy mindenki ilyen, aki szereti a munkáját. Akkor nem feladatok vannak az életedben, hanem megoldások. Olyanok is, amelyekre előre keresed a választ, mikor még fel sem merültek. Az utazások alkalmával egyszerre vagyok vendég és él bennem a vendéglátó párhuzamosan. Sokkal egyszerűbben: olyan helyet szerettünk volna, ahonnan nekünk sem akaródzik hazamenni egykönnyen.

Dehogy! Bár keresgéltük egy ideje, évek óta tervezgettük, hogy csinálunk valamit Ordódy Viktóriával, de egyszer csak megtalált minket a hely. Fontos volt, hogy ne essen túl messzire. Az is, hogy lehessen jókat csavarogni a környéken. Mindketten nagy kirándulók vagyunk, az Országos Kéktúrát is végigcsináltam. Álmodoztunk, tervezgettünk, aztán egy barátunk megkérdezte, érdekel-e minket ez a nagymarosi ingatlan? Érdekelt. Itt a Duna, közel van mindenhez, remek a panoráma, kellően eldugott, de mégis könnyen elérhető, csendes zsákutca. A Bogyó utcából jött a Bogyólak elnevezés ötlete. Karnyújtásnyira található a Dunakanyar összes látnivalója. Ha Budapestről szeretnénk ezeket megnézni, hajnalban kell ébredni hozzá. Itt meg felébred a kedves vendég, és már indulhat is – vagy nem. Mert semmit tenni ilyen környezetben, a függőágyban egy jó könyvvel, vagy csak úgy, élvezve és befogadva a természet látványát és hangjait legalább akkora élmény, mint az aktív turizmus.

Egy év alatt, a nulláról indulva csináltuk végig a bontást és az építkezést. Rengeteg dolgot magunk oldottunk meg. Beletettük a saját energiáinkat, és ez jó döntésnek bizonyult, mert így egészen másképp látjuk mind a folyamatot, mind a végeredményt. Más lesz a hozzáállásod. Mindketten spontán csajok vagyunk, rengeteg dolgot találtunk ki menet közben. Rugalmasan, nagy röhögések közepette. Nem volt rögzített koncepció, de tudtuk, hogy úgyis olyan lesz a végeredmény, amilyenek mi vagyunk, és ez egyszerre volt izgalmas és megnyugtató. A leendő vendégeinkre is úgy gondolunk, hogy vagányak, jó fejek lesznek. Olyanok, akikkel egyébként is szívesen barátkoznánk. A házhoz tartozik egy gyümölcsös tele almafákkal, vannak ám terveink vele! Al fresco vacsorák a kertben, saját receptekből, séfbarátok, remek borok kíséretében. Kiindulópontot terveztünk a kirándulásokhoz, de amikor feljövünk a hegyre, alig lehet kirobbantani minket, annyira élvezzük mi is az ittlétet.