Ugrás a tartalomhoz

Helyszín címkék:

Váci időutazók: múmiák a templom alatt

0:00
0:00
  • DunakanyarGO
    Ugyan Vác története rendkívül izgalmas, de azt senki sem gondolta, hogy egy mélyben levő, titkos kriptából egyszer csak a múlt hideg lehelete csap az arcunkba. 1994-ben váratlanul egy elfalazott lejáratot találtak, ahol a téglák közül hideg levegő áramlott kifelé: a Fehérek templomának felújításán dolgozó munkás akkor még nem tudta, mi vár rá odalenn. Egyenként, tégláról téglára bontották le a falat, amely az egykori lejáratot takarta el. A feltáruló lépcsősor a mélybe vezetett, a templomtorony alatti nagy, boltozatos terembe: 262 díszes koporsó sorakozott egymásra rakva, olyan embereké, akik egykor Vác megbecsült polgárai voltak.
    Ugyan Vác története rendkívül izgalmas, de azt senki sem gondolta, hogy egy mélyben levő, titkos kriptából egyszer csak a múlt hideg lehelete csap az arcunkba. 1994-ben váratlanul egy elfalazott lejáratot találtak, ahol a téglák közül hideg levegő áramlott kifelé: a Fehérek templomának felújításán dolgozó munkás akkor még nem tudta, mi vár rá odalenn. Egyenként, tégláról téglára bontották le a falat, amely az egykori lejáratot takarta el. A feltáruló lépcsősor a mélybe vezetett, a templomtorony alatti nagy, boltozatos terembe: 262 díszes koporsó sorakozott egymásra rakva, olyan embereké, akik egykor Vác megbecsült polgárai voltak.

    Ha kimondjuk a múmia szót, legtöbbünknek az egyiptomi testek képe ugrik be. A váci lelet viszont még azoknál is izgalmasabb: a holtakat nem mesterségesen konzerválták, hanem természetes úton nyerték el jelenlegi állapotukat. Igaz, hogy fiatalabbak az észak-afrikai társaiknál, de itt vannak, a mieink, érdemes megismerni a történetüket.

     

    1731 és 1841 közötti koporsós temetkezésből származnak a Fehérek templomának múmiái. Az épület a török kiűzése után épült fel: az Oszmán Birodalom csapatai komoly pusztítást végeztek Vácott. A domonkos-rendi szerzetesek a felszabadítás után érkeztek a Duna-parti városba, s hamarosan megkezdték rendházuk és templomuk felhúzását – csuhájuk színe miatt fehér barátoknak hívták őket, templomukat pedig a Fehérek templomának. 1699-ben kezdték az építkezést, s 1713-ban már fel is szentelték a templomot. A temetkezések csak később kezdődtek, az első halottakat a nagy váci tűzvész évében, 1731-ben helyezték végső nyugalomra a kriptában. 1841-es halálesetről tanúskodik a legfiatalabb koporsó – mivel a hely véges volt, a díszes, festett koporsókat egymás fölé rakták. Feltehetőleg ezt követően falazták el a lejáratot. Hogy miért merült feledésbe a kripta, ma már nem tudjuk, azonban fontos megemlíteni, hogy a modern kor régészeinek és tudósainak milyen izgalmas feladatokat adtak a régi váciak.

    Ha a kilencvenes években nem vált volna időszerűvé a felújítás, talán máig nem fedezték volna fel a csoportos sírhelyet: a templomban két kripta is található, a nagyobb mintegy 8 méter hosszú, 10 méter széles és 4 méter magas. A folyosó végén széles osszáriumot, azaz csonttárat is találtak, amely további negyven egyén csontjait tartalmazta. Rendkívül izgalmas, hogy a halotti anyakönyvekből és a koporsók felirataiból pontosan ismert a holtak neve, neme és életkora is. A szakemberek családi kapcsolatokra vonatkozó adatokat is találtak: a Fehérek temploma alatti kriptába temetett váciak többsége polgár, kisebb részük egyházi személy, akiknek életkora 0 és 94 év között volt. A tudomány szempontjából izgalmas tény, hogy néhány múmián boncolás nyomai is találhatók.

    De hogyan maradhattak meg természetes körülmények között a holttestek ilyen jó állapotban?

    Az ELTE Meteorológiai Tanszékének munkatársai segítettek a muzeológusoknak a válasz megtalálásában. A hőmérséklet szinte állandóan tíz fok alatt maradt évszázadokig, viszont a páratartalom a kutatók szerint csak az utóbbi időkben emelkedett kilencven százalék környékére. A mumifikálódás több tényező közös hatása: mivel a koporsókat egymásra helyezték, a talajból eredő nedvesség kevésbé érte őket, így azok könnyebben konzerválódhattak. A gyenge, ám folyamatos szellőzés szintén segített megvédeni a holttesteket és az azokkal együtt eltemetett tárgyakat. A páratlan feltárást a Váci Püspökség engedélyével a Tragor Ignác Múzeum szakemberei végezték: a tárgyleleteket a váci múzeum, az emberi maradványokat viszont a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára gondozza – mivel a múmiák állapota megengedi, hogy betekintést nyerjenek az antibiotikumok előtti korszakba, ezért többek között a tuberkulózis nyomait is keresték bennük. A vizsgált holtestek mintegy hetven százalékánál kimutatható volt a kórokozó DNS-e! Volt, akit ez a betegség vitt el, mások viszont sikeresen legyőzték – aggódni nekünk sem kell, mert a vizsgálat során nagyenergiájú röntgensugárzással az esetleg még ártani képes kórokozókat elpusztították.

    Hirdetés