Helyszín címkék:
Ugyan már hazánkba is egyre inkább begyűrűzik a Halloween szellemekkel és szörnyekkel tűzdelt ünnepe, létezik egy sok évszázados saját hagyományunk is, ami boszorkányos fortélyoktól hemzseg. A Luca napot december 13-án ünnepeljük, eredete azonban valószínűleg a téli napfordulóhoz, december 21-éhez köthető. A ma használt ún. Gergely-naptár bevezetése előtt ugyanis 13-ára esett az év legrövidebb napja. Igazán régi hagyományról lévén szó az eredete kicsit kusza, de a nevét Szent Lúciáról kapta, aki az 5. században élt és halt mártírhalált keresztény hitéért. Neve egy ponton valószínűleg összemosódott a fény (lux) szóval is tiszta élete miatt – és össze is ér a kör a világosságot hozó napforduló előtti tisztelgéssel, hidat képezve a keresztény szentek és a pogány babonák közt.
De hogy jönnek mindehhez a boszorkányok?
Az ünnep legszórakoztatóbb része a boszorkányvadászat: a hiedelmek szerint ugyanis az év ezen napján leplezhetjük le a legkönnyebben a köztünk élő vasorrú bábákat és társaikat.
A szokás legfontosabb része természetesen a lucaszék elkészítése. A kis sámlit tizenkét napon keresztül kellett faragni, hét, más-más fafajtából álló darabból: két db vörös- és lucfenyő, két db hárs, valamint egy-egy cseresznye és gyertyán került bele. Stabilnak kellett lennie, mivel célja, hogy karácsonykor az éjféli misén erre felállva a férfiak megláthassák a boszorkányokat. Az templomból kijőve aztán gyorsan el kellett szelelniük, nehogy ezek a gonosz nők széttépjék őket. Zsebükből mákot kellett szétszórniuk, hiszen a boszorkányoknak ezt valamiért muszáj volt felszedniük, és addig sem üldözhették tovább az őket lebuktatókat.
Hazaérve fokhagymát kellett dugni a kulcslyukba, egy kést a bal ajtófélfába vágni, a söprűt pedig keresztbe állítani, hogy a család bebiztosítsa magát a rontások ellen. Éjszaka aztán tűzre kellett vetni a lucaszéket – ezzel maguk a boszorkányok is elégtek. Aki nem bajlódna az ácsolással, de szeretné lebuktatni a környék boszijait, elég, ha egy ostort vásárol: az ostor zsinegén minden nap egyet kell csavarni, majd karácsony éjjelén jó erősen pattogtatni – ez a hang odavonzza majd a varázslényeket, akiket aztán mindenki a saját vérmérsékletének megfelelően kergethet el.
Termékenység, szerencse és jóslás
Na persze nem minden csak a boszorkányokról szól: az év legsötétebb szakaszának lezárásával a termékenységet és bőséget hozó új félévet is üdvözöljük. Alapvetően egy nőkhöz kapcsolódó ünnepről van szó: nemcsak a gonosznak gondolt asszonyságokhoz fűződtek szokások, de a háztartás női tagjaihoz is. Többféle házimunkát is tilos volt végezniük ezen a napon, a hajadonoknak pedig remek alkalmuk nyílt megjósolni, hogy férjhez mennek-e a következő évben, és ha igen, melyik legényhez.
De a termékenységet kiterjesztették a háztáji állatokra és a növényekre is, ezért több szokás például a tyúkokhoz kapcsolódik: ha éjfélkor etették meg őket kukoricával, a hiedelmek szerint sokkal többet tojtak. A lucabúzát pedig a termés megtippeléséhez alkalmazták: egy cserépbe egy marék búzaszemet vetettek el, ami, ha karácsonyra kihajtott, bő termést jelzett a következő évre.
De szerencse bárkit érhetett ezen a napon: apró pogácsákat sütöttek, amikből egybe pénzérmét is rejtettek. Aki erre ráharapott, igen jó év elé nézhetett – már ha nem tört bele a kemény fémbe a foga. Az időjósló trükkök közül pedig talán a hagymakalendárium a legérdekesebb: fogtak egy vöröshagymát, tizenkét szeletre vágták, mindegyiket megsózták. Úgy tartották, amelyik szelet levet ereszt, az annak megfelelő hónap csapadékos lesz. Azért jó a magyar hagyományokhoz híven a tréfálkozások sem maradtak el: este rémisztőre faragott Luca tökkel ijesztgették egymást a fiatalok, de az se volt ritka, hogy szétszedték a szekeret az éj leple alatt, a gazda legnagyobb bosszúságára...
