A 19. század utolsó harmadában a gazdag soproni nagykereskedő családok – Lenck, Flandorffer és a Russ család – egyidőben kezdték el építeni városi villájukat. Sopron 1848 előtt virágzó kereskedőváros volt, a gazdasági életet mintegy 40 kereskedő család uralta, akik ebben az időben nagyrészt borral foglalkoztak. A 19. század végén ennek végett vetett a filoxeria, és ezek a családok banki ügyletekkel, tőzsdézéssel, ipari befektetésekkel próbálkoztak, sajnos kevés sikerrel. A villaépítések is ebben az időben kezdődtek el - a nagy költséggel és eddig ismeretlen pompával, fényűzéssel megépített villákkal a vállalkozásukba és önmagukba vetett bizalmat kívánták helyreállítani.
A Lenck család – egy német anyanyelvű evangélikus család – Szászországból települt be Sopronba a 17. század végén. A német posztónyírással foglalkozó soproni ősük polgár lett, négy fiúgyermekük alapította meg a család négy főágát. A kereskedői ágat Sámuel, a legkisebb fiú alapította. Borkereskedését fia vette át és a fűszer-gyarmatárú- és borkereskedő üzletember később festék-papírkereskedést is nyitott. Prosperáló cégeinek köszönhetően a város egyik leggazdagabb polgára lett. Házasságából 14 gyermeke született, akik közül 9 élte meg a felnőttkort. A milliomos apa végrendeletében a borüzletet, a vegyeskereskedést és a biztosítóvállalatot két legidősebb fiára hagyta, Lenck Emil és Gyula ezt közösen vezették tovább. Lenck Emil az apjától örökölte a mai múzeumkert területét, ahol 1892-ben készül el ez a nagyszabású, pazar berendezésű villa. Az 1740 négyzetméteres, 1890-ben neoklasszicista-eklektikus stílusban épült villa a város villaépítészetének egyedülálló darabja, Hofer Ottó bécsi építész tervei alapján épült. Lenck Emil élt itt feleségével Fritz Júliával és négy gyermekükkel. Édesapja intelmét figyelmen kívül hagyva tőzsdézni kezdett, amely hatalmas veszteséget okozott a családi cégnek. Testvérei nem indítottak büntetőeljárást ellene, de a villából ki kellett költöznie. A villát ekkor Schaumburg-Lippe hercegnek adták bérbe. A családi céget öccse vitte tovább, de ő sem tanult a rossz példákból, így a cég felszámolás alá került, vagyonát eladták. Érdekesség, hogy az épület falai között élt egykor VIII. Frigyes dán király is. A parkban álló villát 1907-ben a Régészeti Társulat vásárolta meg kultúrpalota céljára.
A villába belépve ma is érezzük ezt a 19 századvégi hangulatot: megcsörrenő teáscsészék, halk nevetés, fehér ruhás hölgyek napernyőkkel pihenve a fák alatt. A „Mestermű. Polgári életvilág és kézművesség a 19. század végi Sopronban” kiállítás merőben eltér a megszokottól: arról mesél, hogy hol és hogyan találkozik össze a kézműves és a városi nagypolgár életvilága. A villában egy kitalált 19. századi nagypolgári család tagjai kísérnek bennünket végig, s bár a korszak és a körülményük megegyezik a Lenck családéval, nem azonosak velük. A Hofmann család egy tősgyökeres poncichter dinasztia sarja, aki a környék legnagyobb borkereskedője. Felesége Weiss Szidónia, három gyermekük Lisa, Hansi és Karli. Most mindenki Lisa esküvőjére készül: a kelengye összeállítását és az esküvői előkészületeket kísérhetjük velük együtt végig. Több mint ezer műtárgy, berendezett műhelyek, ma is élő mesterségekről forgatott filmek teszik szemléletessé a céhes világ egykor közegét.
Végigolvashatunk itt egy igazi 19. század végi illemkalauzt, az öltözködésről, a testtartásról, mozgásról, a társasági életről, az utcán való járásról, kocsikázásról, táncról és az étkezésről. A villát körülölelő múzeumi parkban hatalmas árnyas fák alatt gyönyörű látványt nyújt a télikert, az újjáépített szökőkút. A villaépület másik oldalán a 17. századi városfal mentén síremlékek sorakoznak. A shopban pedig a nagypolgári villaépület és a kiállítás különleges műtárgyai által inspirált ajándéktárgyakat vásárolhatunk meg.
