A világhírű pécsi művész, aki a csővázas széktől az UNESCO-ig ment

Getto Katalin esztéta, a Janus Pannonius Múzeum Képző- és Iparművészeti Osztályának muzeológusa szerint Breuer Marcell Lajos pécsi születése nem csupán egy életrajzi adat. A fiatal Lajkó (ahogy otthon szólították) sorsában ugyanis nagy szerepe volt Pécs szellemi közegének; az iskoláknak, önképző körnek, valamint a családjának is.

„Breuer középiskolai éveiben pezsgő művészeti élet folyt a baranyai megyeszékhelyen. A bauhauslerek közül többen pécsi származásúak voltak: míg Forbát Alfréd és Breuer Marcell a Főreál Gimnáziumba, Molnár Farkas a Ciszterci rendi katolikus gimnáziumba járt. Ez a két iskola fontos mérföldkő volt a fiatal tehetségek művelődésében, kiváltképp a Főreál Gimnázium önképzőköre” – mondja Getto Katalin. Ebben az önképzőkörben többek között művészettörténi előadásokat is hallgatott a fiatal Breuer, valamint itt mutatkozott meg először kiemelkedő tehetsége a szabadkézi-, műszaki rajzolás és ábrázoló geometria terén.  

A fiatal Lajkó nyitott világlátása azonban családjától származik: édesapja fogtechnikus volt, aki Amerikában tanult, édesanyja pedig az akkori kor szokásának megfelelően a kézművesség és a fotográfia rajongója volt. Breuer ebben a nyitott közegben nőtt föl.

Az 1918-as szerb megszállást követően Baranya déli részén évekig nem lehetett tudni, hogy miként alakul ennek a régiónak, közte Pécsnek a sorsa: Jugoszláviához csatolják, vagy továbbra is magyarországi tartomány marad. Ezidő alatt az emigráció gondolatával játszadozó művészeknek egyfajta előszobája lett Pécs, ahol az „átmeneti évek” során, a szerb megszállás történelmi traumája ellenére élénk kulturális élet folyt. A Pécsi Művészkörben az avantgárd művészethez vonzódó fiatal művészek kaptak lehetőséget a bemutatkozásra, és Pécs néhány éven át a közép-európai avantgárd mozgalom egyik decentrumaként működött. Breuer ebben a légkörben töltötte középiskolai éveit, ám húsz éves sem volt, amikor elhagyta Pécset, és Bécsbe, pár hónnappal később pedig Németországba költözött.

1921-ben érkezett a weimari Bauhausba; az iskola bútorműhelyében kapott munkát, ahol pillanatok alatt kitűnt művészi képességeivel és innovatív gondolataival – nem sokkal később pedig rá is bízták a műhely vezetését. Izgalmas anekdota kapcsolódik ehhez az időszakhoz: a történet szerint saját biciklikormányát formázó hajlított cső adta az ötletet a fiatal Breuernek a híres-neves Vaszilij-székéhez. 

1928-ban Walter Gropiusszal és Moholy-Nagy Lászlóval együtt elhagyta a Bauhaust. Először Berlinbe költözött, hogy építészként bővítse ismereteit. Utazások segítették az útkeresésben: 1934-ben hazatért Magyarországra, ám a Magyar Építész Kamara nem ismerte el a Bauhausban szerzett oklevelét, ezért nem vette fel a tagjai közé. Mivel ennek híján nem működhetett itthon tervezőként, ismét útra kelt. Ezután európai és észak-afrikai tanulmányutakon vett részt, majd egy rövid angliai epizód után 1937-ben Walter Gropius jóvoltából az Egyesült Államokba költözött, hogy a Harvard Egyetemen oktasson építészetet.

Ez az időszak hozta el Breuernek a világhírnevet: az 1950-es évektől kezdve számos megbízást kapott a világ minden pontjáról. New Yorkban, később Párizsban nyitott irodát, és közel 70 alkalmazottat foglalkoztatott. A modern építészet legmeghatározóbb alakjai közé került amerikai „binukleáris” (a nyilvános és privát használatú tereket elkülönítő) családi házaival, de nevéhez köthető az ’50-es évekre jellemző brutalizmus kibontakozása, amely során a beton, mint homlokzati esztétikum jelenik meg az építészetben. 

Felsorolni is nehéz, hogy Breuer Marcell nevéhez milyen kiemelkedő alkotások köthetőek, ám mindenképp érdemes megemlíteni az UNESCO párizsi székházát, a New York-i Whitney Múzeumot, az IBM Kutatóközpontot, a michigani Szalézi Szent Ferenc templomot, valamint a keleti parti államokban épült számos családi házat.

Breuer a korábbi, sikertelen magyarországi próbálkozása után csak egyszer tért haza, egy osztálytalálkozóra 1966-ban. A világhírű építész haláláig kötődött szülővárosához, s Pécsről, valamint a Főreálról többször nyilatkozott pályáját meghatározóként. A sors fintora, hogy nem sokkal azután, hogy Pécs városa egy múzeum tervezésére kérte fel, betegségben elhunyt – ezzel sajnos Breuer Marcell munkásságáról kevés emlék maradt Magyarországon. 

Levelei és ereklyéi a pécsi Janus Pannonius Múzeumban találhatóak, ám a Zsolnay Kulturális Negyed m21 galériájában nyílt különleges emlékkiállításon Breuer legismertebb épületeinek makettjeit, tervrajzait, műtárgyait és muzeális bútordarabjait is megtekinthetjük. A tárlaton a bútorok közül olyan ikonikus modellek is helyet kapnak, mint a Vaszilij-szék vagy a Breuer New york-i irodájának egykori berendezéséhez tartozó, 1954-es gránit íróasztal, az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteményének egyik kulcsdarabja.