Jön a nyár, hol borozzunk? Irány egy borbár!

Amennyiben valóban kóstolni szeretnénk borokat, nem pedig iszogatni, a legjobb módszer a sok kicsi apró borfoszlány csipegetése, ízlelgetése – jó esetben nyomainak dédelgetése. Ehhez honi lehetőségeink is megnyíltak a kétezres évek közepe táján – addig minőségi borokat vagy csupán néhány vinotékában vagy étteremben lehetett (többnyire palacknyi mennyiségben) kóstolni. A borbár komoly intézmény: kimondottan azok számára a leghasznosabb, akik borok iránti kíváncsiságukat változatossággal vegyítve igyekeznek kielégíteni. Sok-sok nyitott palack, megannyi lehetőség a felfedezésre.

Kocsmába többnyire az alkohol-hatást keresők járnak. Borbárba ezzel szemben azok, akik a borélvezetnek egy magasabb szintjét keresik. Időnként amúgy itt is elérhető egy elit-kocsma hangulat, de ez jó esetben mindig a józanság kitágított keretein belül mozog.

Milyen is egy jó borbár? Véleményem szerint elég tágas, de barátságos. Puha fényei inkább halk beszélgetésre inspirálnak, nem harsányságra. Ha szükséges, természetesen szigorú szakmai szempontok szerint is megvizsgálhatunk egy pohár bort, a szakértő és borkedvelő „borember” vezetésével. Elengedhetetlen, hogy a személyzet minden tagja legalább olyan lelkesen szeresse a bort, mint a tulajdonos. A borismeret ugyanis jórészt tapasztalati úton növekszik. Ez jelentheti a saját és mások – többnyire szavahihető és kóstolásban jártas – emberek véleményét. A borkóstolás egyértelműen a társas érintkezés egyik legfelemelőbb formája, a magunkban iszogatás más műfaj.

A képen látható: Zelna Borbár és Vinotéka

Az, hogy milyen a jó kínálat, már nehezebben határozható meg. Az egészen bizonyosnak tűnik, hogy a tulajdonos saját ízlése valahol megjelenik majd a választékban. Ha történetesen az illető imádja a pezsgőt, egész biztosan számos borvidékről kóstolhatunk majd buborékos finomságokat.

Hogy meddig lehet elmenni a saját ízlésünk – vagy ízléstelenségünk – vendégekre erőltetésében, az többnyire pénztárca függő. A gondosan összeválogatott termelők és borok köre elengedhetetlen, bárhol legyünk is. Nem kell túlságosan sok termelőt tartani, hiszen a rendszeresen visszatérő igényes vendég a legjobb. Jó tehát, ha lehet építeni a megbízható állandó kínálatra, amit rendszeresen feldobnak egy-egy ritka, máshol nem elérhető tétellel. A jó vendéget kényeztetni kell, és ebbe bele kell férnie igazi különlegességeknek is.

A konkrét kínálatnál a magam részéről fontosabbnak tartom, hogy hogyan bánnak a borokkal. Hol tárolják, gondoskodnak-e megfelelően róluk vagy sem. A bor ugyanis bizalmi kérdés, mindkét oldalról. A vendég és a termelő is joggal várja el, hogy a bort a lehető legjobb körülmények között tárolják és kínálják. Hiába dédelgette a borász akár évekig is szebbnél-szebb tételeit, ha kikerül a látóköréből, idegenre bízza. Aki, ha nem bánik kellő gondossággal a palackokkal, visszaélt a termelő bizalmával. Mást kínál ugyanis, mint amit a gazda rábízott. Ez pedig komoly problémákat vethet fel. Helyszűke nem lehet akadály vagy magyarázat. A rossz tárolás következményeit legtöbbször sajnos a termelő viseli el. Idősebb tételek kóstolásakor ezért közlik gyakran az érintettekkel, hogy „ez egy jó palack volt…”

Nyáron nagyobb a kínálat könnyű, lendületes, nem túl magas alkoholtartalmú zömmel fehér és rozéborokból, buborékkal vagy anélkül. Szóba jöhetnek természetesen az egyre változatosabb és izgalmasabb koktélok is, akár bor-alapúak.

A képen látható: Büttner Borbirtok

Természetesen minden évjárat kicsit más, nem fogjuk pont ugyanazt a bort kóstolni decemberben, mint áprilisban. De reális és ésszerű keretek között ezeket az eltéréseket tudnunk kell kezelni. Ha viszont valami félrecsúszik, a jó vendéglátónak bizony lépnie kell. Aminek alapja a rendszeres kóstolás. Aki bort tart és kínál, az nem állhat le a kóstolással. Néhány héten belül is változhat a bor, hiszen élő anyag.

Ha borozunk, előbb-utóbb meg is éhezünk. Célszerű már a kóstolás előtt valami nagyon egyszerű falatot magunkhoz venni. Lehetőleg olyat, ami a borok ízét, karakterét ne befolyásolja. Persze ilyenkor nem kell túlságosan komolynak lennünk, hiszen a borélvezet csak pozitív hozzáállással lehet az igazi. Szinte minden borbárban kínálnak falatkákat (például friss kenyeret, nem túl intenzív ízű olajbogyót, olíva olajat vagy akár jó minőségű vajat), és ezeken felül hideg fogásokat is.

A képen látható: Eleven

Megfontolandó ugyanakkor, hogy amennyiben valóban ismerkedni szeretnénk borokkal, jobb visszafognunk magunkat az ételeket illetően, időzítsük a vacsorát/ebédet a kóstolás utánra. Bármit fogyaszthatunk ilyenkor, kivéve nyers hagymát és nagyon csípős ízeket. Ha mégis találunk olyan borbárt, ahol a lilahagymás zsíroskenyér mellé is tudnak jól kóstolható bort kínálni nos, azt a helyet nagyon becsüljük meg! Mert meglátásom szerint ilyen nincs. Saláta, sonkafélék, nem túl erős ízű sajtok, zöldségkrémek, pástétomok – ezek jöhetnek minden mennyiségben.

Ne gondoljuk, hogy nyáron nem lehet vörösbort inni! Különösen akkor, ha van után finom fagylalt is. Szerintem remek tipp, ki kell próbálni!

Mind a fővárosban, mind vidéki nagyvárosokban rengeteg kiváló helyen kóstolhatunk bort. De ma már – hála az igényes borfogyasztóknak – Budapesten kívül is rengeteg jó hely várja a betévedő vendégeket. A Balaton környéke egyértelműen kiemelkedik, hiszen a nyári szabadságok sok honfitársunk és külföldi vendégek számára jelenti ma is a biztos pontot. Badacsony, Balatonfüred és Csopak mellett a kiváló Káli-medence és a Balaton-felvidék éppúgy hívogató és megbízható helyekkel örvendeztet, akárcsak a Déli-part.

A képen látható: Primero Reggeli és Borterasz

Etyeken, Pannonhalmán, Sopronban, Szekszárdon, Villányban és persze az ország keleti részének borvidékein is kiváló borbárokat találhatunk, akárcsak Tokajban és Egerben. A nyaralásunk része lehet egy-egy borvidéki pincészet meglátogatása is. A Hello Hungary térképén száznál is több látogatható borászatot és pincészetet, valamint borbárt lelhetünk fel – válogathatunk kedvünkre!

A képen látható: Etyeki Kúria Borászat