Nullkilométeres vendéglátás a kastélykertben

A kastély eredeti tulajdonosait, a német származású Graefl családot Széchenyi István hívta be az országba, Budapest legszebb hídja, a Lánchíd építésében szánt nekik szerepet. Építeni szerethettek, mert két kastélyt is felhúztak egymás közelében a kelet-magyarországi Tisza-tó környékén, ahol letelepedtek és a környék legnagyobb birtokosai lettek: a poroszlóit és a vadászkastélynak szánt, intimebb, eldugottabb kétútközit. Jól szervezett mintagazdaságot hoztak létre, érdem volt aratómunkásnak elszegődni hozzájuk. A Graefl-család tagjai nem voltak szerencsések, az építtető, Andor, rablógyilkosság áldozatává vált, fia életét mulatozás közben egy véletlenül elsült fegyver oltotta ki. A második világháború után minden „property”-t elvettek a családtól, tagjaik szétszóródtak a világban. A vadászkastélyból, ahol pávák sétáltak a parkban, magyar és külföldi nemesek vadásztak apróvadra és ami egykor a windsori herceget is vendégül látta, téesziroda majd varroda lett – aztán sorsára hagyták.

Szerencsés Györgyi a turizmusban dolgozott korábban, és idegenvezetőként sok külföldi csoportot kalauzolt Magyarországon. Alaposan megtanulta ezen évek alatt, hogy mire van szüksége a vendégeknek. Így amikor férjével, Szepesi Péterrel együtt beleszerettek a helybe és az épületbe, már tudta, hogy valami különlegeset szeretne alkotni. Ám komoly fantázia kellett hozzá, hogy minden igényt kielégítő, gyönyörű birtokot lássanak egy roskadozó, teljesen tönkrement épületbe. Ma a Graefl kastélyt csodás kert, gondozott legelő és gyümölcsös veszi körül, de utat kellett vágni kezdetben a gyomok és indák közt annak, aki egyáltalán be akart ide jutni. Mindketten szenvedélyes emberek, Györgyi szakértőket hívott segítségül a kastély megmentéséhez és alapos gyűjtésbe fogott. Fotókat, dokumentumokat keresett, hogy a kastélyt a lehető leghűbb formában építtethesse újjá. A munkálatok itt még folynak, de a kápolna, a szállóvendégek számára az apartmanok, az étterem és a majorság már készen áll.

Szepesi Péter a majorságot irányítja. Mindenük van, ami számukra és a vendégeiknek fontos lehet. Csak tiszta élelmiszert termelnek, a kenyeret maguk sütik. Aki korán ébred, az apartmanja nappalijából láthatja, ahogy a juhász kitereli a legelőre a birkákat. A házak előtt magaságyásokban terem a fűszernövény és a paradicsom – vegyszermentesen. Hátrébb üvegház gondoskodik a mindig friss zöldségekről. A tojás a szabad tartású tyúkoktól származik, az istállóban mangalicák röfögnek és szarvasmarhákkal is találkozunk. Mindent feldolgoznak: szörpöt, lekvárt, mártásokat készítenek, befőznek, savanyítanak. Készül a házi sajtüzem és lefőttek az első sörök is a házi sörfőzdében. 

A konyha mellett közvetlenül szedhetőek a friss fűszernövények, még borsfát is ültettek, de van saját teacserjéjük is. A menü tervezésénél egyszerűen kisétál a szakács a majorságba, és megnézi, mijük van éppen. Györgyiék hisznek az önellátásban, és a Graefl Majorban azzal kínálják a vendégeiket, amit maguk is szívesen fogyasztanak. A slow food mellett valódi slow life élményt ígérnek – itt valóban lelassul az idő, minden minőségi és természetes, a vendég pedig úgy érezheti: maga a Jóisten hordozza a tenyerén.