’Nosbácsi, a mikrozöldek koronázatlan pécsi királya

Hogyan válik egy könyvtáros mikrozöldség-termesztővé?

A könyvtári munkakörök közül is a „színfalak mögött” zajló, irodai, számítógépes munkát végeztem. Már ekkor éreztem a szükségét, hogy több időt töltsek a levegőn, ezért vettem egy kertet a város szélén. Sajnos a hobbikert nem hozta a számításokat, ezért rokonom kővágószőlősi területét vettem művelésbe. Pár évvel később pedig a városi vagyonkezelőtől béreltem egy kertet a Zsebedomb környékén, amikor pedig azt „kinőttem”, dobbantottam egy nagyobbra: a Szigeti-tanyára. A városi vagyonkezelő területei nagy lehetőségeket rejtenek, nagy probléma azonban, hogy az általam bérelt kertek egyikében sem volt, és nincs víz – ami a kertészetben alapvető szükséglet. Ezért a piacra szánt termékeim sem tornyosultak halomban. Elkezdtem keresni, kutatni az interneten, így rábukkantam az egyre divatosabb mikrozöldségekre. Ezeket beltéren termelik, egy kontrollált környezetben, így a gazda rövid tenyészidővel, és nagyobb biztonsággal jut el a termésig. Mondhatni, hogy a kezdeti sikertelenségek vezettek el a mikrozöldségekig.   

Mi a különbség a mikrozöldségek, a csírák és a permakultúra között?

A mikrozöldség sokkal kevésbé ismert Magyarországon, mint például a csírák. Ez utóbbi 3-5 nap alatt „érik meg”, és mindenestül fogyasztjuk, míg a mikrozöldségeknek kell 7-14 nap, és csak a föld feletti részei ehetőek. Ezzel szemben a permakultúra a biogazdálkodás egyik formája: egy nagyon gondosan megtervezett, természetes flórára hasonlítani kívánó rendszer. A nevében az angolszász permanent az állandóságra utal, az agriculture pedig a mezőgazdaságra. Úgy kell elképzelni, mint egy természeti környezetet, ahol a különböző szinteken a mikroorganizmusok, a növényzet, gombák és állatok is kiveszik a részüket – csak a permakultúrában emberi fogyasztásra is termelnek a gazdák. Tehát nemcsak az ember részesül a természet adta jóból, hanem a permakultúra minden résztvevője. 

Mikro pak choi, mikroborsó és minibrokkoli: nagyon izgalmas tételek, mik vannak még ’Nosbácsi szortimentjében?

Vannak olyanok, amik állandóan elérhetőek nálam, de vannak olyan mikrozöldségek is, amelyeket akkor készítek, ha igény vagy éppen kedvem van rá. A termékeim jelentős része a káposztafélék rokonságába tartozik: ilyen a retek, a rukkola, a kelfélék, karalábé, pak choi, mizuna, mustár, vöröskáposzta. Rajtuk kívül édeskömény, turbolya, petrezselyem, borágó, perilla, bazsalikom, chia is színesíti a kínálatot. Rendkívül népszerű termékem a borsó, a retek, a mustár és a brokkoli – ezek tételek az állandó kínálatból.

Hogyan érdemes beépíteni a mindennapi étkezésünkbe a mikrozöldségeket?

A legjobb, ha nyersen fogyasztjuk, hiszen akkor tartják meg jótékony hatásaikat, ha nem éri őket hőhatás. Salátába keverve, szendvicsre rádobva, vajkrémekhez vagy körözötthöz keverve is tökéletesek. A borsó mikrozöldség formájában például nagyon fel tud dobni egy hagyományos rizibizit. Egyébként közismert, hogy ezek az ehető palánták a kifejlett növényekhez képest sokkal koncentráltabban tartalmaznak értékes tápanyagot, például antioxidánsokat, ásványi anyagokat, és vitaminokat. Illetve – bár nincsenek dietetikus ismereteim – bizonyos mikrozöldségeknek különféle jótékony hatásokat tulajdonítanak, például a brokkoli a rák megelőzésében és a gyógyításában is segítséget nyújthat. 

Vannak még nagy tervek mikro vonalon?

A mikrozöldségeket tekintve egyelőre maximális a helykihasználásom, a kültéri kertben tervezek kísérletezni a permakultúra etikáját követve, az úgynevezett food foresttel, vagyis „erdőkerttel”. Meglátjuk, mi lesz belőle!