Mézbirodalom Vizsolyban

Gergő fiatal, három gyerekes apuka, aki családjával Vizsolyban él. Tipikus több generációs összefogás, amit láthatunk: a gazdálkodást-méhészkedést édesapjától tanulta, aki a mai napig aktívan kiveszi részét a munkákból, de a három gyereke közül is többen fel-felbukkannak az udvaron. Itt kezdjük a látogatást, és azonnal szembetűnnek a Mézmúzeum falára kifüggesztett, faragott táblák: idézetek, érdekességek, és három szó nagy betűvel: „HINNI, TUDNI, TENNI”. Gergő hitvallása ez tömören, ebben a sorrendben, ahogy olvassuk. A család mezőgazdasággal foglalkozott, földjeik voltak, állatokat tartottak korábban, így mindenki tudta, mit jelent az együttműködés és a kemény munka. Édesapja egyszer befogott egy méhrajt hazafelé menet, itt indult el a mézben gondolkodás. Gergő hamarosan az ország legfiatalabb méhészmestere lett. Mézeit a vizsolyi templom előtt árulta kezdetben, szép sikerrel. Valljuk azonban be: a méz az méz. Látszólag nem olyan könnyű ebben a műfajban valami megkülönböztetőt, egyedit alkotni, hisz a világ minden pontján ugyanúgy gyűjtik a virágport és készítenek mézet a méhek. Gergő azonban azt találta ki, hogy univerzális méhészetet hoz létre.

Ha csak szigorúan mézet szeretne venni valaki, az sem fogja megúszni kóstolás nélkül. A pulton a jól ismert fajtákon kívül barackos, gesztenyés, gyömbéres, de még kapros mézet is találunk. Propoliszos termékek, mézes szappanok, jó illatú viaszgyertyák, mézbor, de még környezetbarát, viaszos csomagolóanyag is kaphatók. Ám aki először vetődik erre, annak Gergő nem csak a méhészetet és a méhek munkáját mutatja be, hanem személyes történeteket mesél. Minden a mézre van hangolva: a Mézmúzeumban a méhészkedés kellékei, története, irodalma látható, az udvaron álló, frissítőket kínáló büfé kívül-belül sárga színű, az udvaron hátrébb méhkasgyűjtemény, a kaptárok között pedig a szülők kakasa sétálgat. Üvegkaptárban figyelhetjük meg a nyugalom megzavarása nélkül a méhcsaládot – aki szeretné, méhészruhát-kalapot is ölthet. 

Két portával arrébb mézes tematikájú vendégházat nyitottak, és előfordult, hogy a vendégek úgy beleesnek a mézesbödönbe, hogy a bemutatón túli munka is érdekelni kezdi őket – ilyenkor Gergő felülteti őket a régi teherautóra, és hajnalban együtt kimennek a mézelőhelyekre. Így lehet igazán megérteni, mit is jelent az a méz, ami az üvegbe kerül. Mézeséknél…. vagyis Molnáréknál ez évi 20 tonnát tesz ki. Gergő azonban szerette volna másféle módon is megmutatni a méheket a látogatóinak. A Mézmúzeum tágas kertjében, a fák közt, lábakon áll egy kis méretű házikó, alatta több kaptárnyi, zümmögő méhecskével. A kis házban eltöltött idő valódi, pihentető relaxáció: Gergő szerint másfél óra odabenn felér egy kiadós, nyolcórás alvással.