Indiáner, kapucíner és egy különleges cukrászda Sopronban

Az indiánert egy bécsi cukrász alkotta meg először. Források szerint ez a habos-csokis sütemény a magyar származású arisztokrata, gróf Pálffy Ferdinánd nevéhez, a “Theater an der Wien” színház intendánsához fűződik. A grófról annyit lehet tudni, hogy a kor arisztokratáihoz hasonlóan az 1800-as évek elején mulatozó világfi volt, aki az akkoriban szinte legautentikusabb hír- és trendforrásnak számító színházi életet és az ezzel összefüggő eseményeket folyamatosan figyelemmel kísérte. Így jutott tudomására, hogy egy indián artista járja Európa nagyvárosait, mindenütt óriási sikert aratva. Sikerült tető alá hoznia, hogy a különleges művész Bécsben is fellépjen, melynek örömére megbízta a cukrászát, hogy az első előadás estéjére találjon ki valami olyan édességet, amelynek a színe hasonlít az indián vendég arcbőréhez. Ekkor eszelte ki a cukrász az „indián fánkot”, amely a képviselőfánkhoz hasonlóan égetett tésztából készül, középen kettévágva, tejszínhabbal töltve és csokimázzal borítva. A gróf teljesen el volt ragadtatva, s arra kérte, azon nyomban szerezzen embereket, hogy annyi „indiáner” készüljön, hogy a színház minden látogatója a belépéskor kapjon egyet kóstolásra. A nézőknek pedig annyira ízlett a csemege, hogy másnap megrohamozták Bécs cukrászdáit és az új süteményt keresték mindenütt. Már nevet is adtak neki: indiáner. A névadó „indián” nagy valószínűséggel nem amerikai indián, hanem egy indiai volt. A 19. században sok indiai mutatványos járta Európát, akik magukat németül Indianernek nevezték.

Visszakanyarodva a Bécstől csupán egy órányira található Sopronhoz, a lassan 750 éves város cukrászdáinak újabb kori életére is hatással voltak az osztrákok, akik szívesen vették igénybe az itteni, sokkal kedvezőbb árú szépészeti, egészségügyi szolgáltatásokat a 70-es évektől kezdve. Az osztrákok rendkívül kedvelték a tejszínhabos kávét, amit ők kapucínernek neveznek vagy manapság már csak úgy kérik, hogy kávé tejszínhabbal. Annak idején azonban mégis a köznyelvben kapucsínóvá vált, ami a mai napig nehezen kopik ki a soproni kávézókból, pedig azóta már hihetetlen fejlődés szemtanúi lehetünk, ami a kávékultúrát illeti. Ennek köszönhetően sok helyen rákérdeznek a capuccino rendelésénél, hogy tejhabbal vagy tejszínhabbal kérjük-e, ezen ne lepődjünk meg, nem a személyzet felkészületlenségét jelzi.

A Várkerület Sopron különleges kereskedő utcája mintegy 200 éves múltra tekint vissza. Nagyjából ekkor veszíthette el a soproni vár hadászati jelentőségét, és a leleményes polgárok elkezdték beépíteni a várárok belső oldalát is. Először vásáros bódékat állítottak fel, azután a telkeket lassanként bővítették. A betemetett várárok helyére raktárakat építettek, emeletes kőházakat emeltek. Kialakult a várkerület nagyjából mai, egységes alakja; emeletes lakóházak, földszinti boltokkal.

A 86. számú házban található Hoffer cukrászda egyszer már bezárt, azonban a család újra kreálta a házban a kakaó és vanília illatot. A ház mai alakját Handler Nándor építésznek köszönheti, aki 1877-ben, az akkori tulajdonos, Gernitsch Antal és családja számára tervezte ezt a késő reneszánsz ízlésvilágú kétemeletes lakóházat. Földszintjén cipészműhely, első emeletén lakószobák, a másodikon pedig a mellékhelységek kaptak helyet. Már a két világháború között is egy kis bolt, a His féle cukrászda édesítette a soproniak hétköznapjait. Itt inaskodott a harmincas évek végén és tanulta ki a szakma fortélyait Hoffer Ferenc. A háború után feleségével két saját üzletet is nyitottak, melyeket azonban szocializmus vihara elsodort. Később sikerült visszaszerezniük az üzletet, amelyet halálukig vezettek. Nevük fogalommá vált. A soproniak hálás szívvel, örömmel fogadták a sok édes finomságot. Azután a cukrászda hosszú időre bezárt, sokáig fodrászüzlet működött a helyén, de mára helyre állt a világ rendje, és újra várja az édesszájú soproniakat a híres család harmadik generációja.