A medvehagyma útja a teremtéstől a fagylaltig

Hazánk erdeiben a medvehagyma nem „újdonság”, mindig is jelen volt. És ahogy a gyógynövényeket is újra fel kellett fedeznie a modern embernek, úgy nőtt a hype a medvehagyma körül is. Így esett meg, hogy pár éve a magyar gasztronómia erősen el kezdett udvarolni a jellegzetes fűszernövénynek. Az ínyencek pedig halált megvető bátorsággal teszik bele ma már nagyjából mindenbe. De erről később.

A medvehagyma az üde lombos erdőkben, főként a bükkösökben érzi magát jól. A hegyek középső és magasabb régióiban, valamint a hűvösebb északi oldalakon, völgyekben fordul elő. A nedves, savanyú, vagy semleges kémhatású talajt kedveli, így ahol az élőhely jellemzői megfelelők, ott biztosan felbukkannak levélkéi. Hazánkban a Mecsekben van a legtöbb, de dombsági és középhegységi lombos erdőkben, Somogyban, Zalában, illetve a Bakonyban is kiterjedt termőterületei vannak. Ha a keresésére indulnánk, elég, ha csak beleszimatolunk a tavaszi levegőbe: a zamatos, fokhagymás illat az orrunknál fogva fog vezetni.

Szezonban csak úgy burjánzik a medvehagyma, mintha a Jóisten leterített volna magának egy egybefüggő medvehagymaszőnyeget, hogy azon leheveredjen. Ez nem azt jelenti, hogy ész nélkül nekieshetünk a szüretnek, komoly szabályozások vonatkoznak a szedésre. 

Magántulajdonban lévő erdőben a gyűjtéshez a tulajdonos engedélyét kell kérnünk. Állami tulajdonban lévő, nem védett természeti területen szabadon gyűjthetünk, fejenként maximum két kilót, naponta. Ennél nagyobb mennyiségben csak az erdőgazdálkodó engedélyével (a Mecsekben a Mecsekerdő Zrt.) szedhetünk. Nem kell kétségbeesnünk, két kiló fejenként iszonyatos mennyiség, medve legyen a mancsán, aki ennyi hagymát elfogyaszt egy nap. A védett természeti területeteken még nagyobb a szigor, itt minden esetben engedélyt kell kérnünk a behagymázásra. Ezekben az erdőrészekben a természetvédelmi hatóság nem csak a medvehagymát védi a korlátozással, hanem a vele együtt nyíló, illetve azonos helyen tenyésző növényeket is a tömeges taposástól.

A medvehagyma olyan növény, amelynek két levele van, ezekkel készíti el a táplálékát. Ha szedjük, akkor tövenként csak az egyik levelét szedjük le, így a növény életben marad és a következő évben is ki tud hajtani. Nagyon fontos az is, hogy az erdőjáráskor ne gázoljunk bokáig a medvehagymában, jusson eszünkbe, hogy ezzel árthatunk az erdő többi lakójának.

Fun fact, hogy ahol az életfeltételek megfelelők számára, ott elég gyorsan elszaporodik. Ezért, ha nem elégszünk meg a szürettel, átköltöztethetünk a kertünkbe egy tő medvék kedvencét, hátha!

Orfűn minden év áprilisában szentelnek egy egész hétvégét az illatos fűszernövénynek. Az Orfűi Medvehagyma Fesztiválon kóstolhatunk illatos medvehagymás finomságokat, illetve különféle előadásokon, versenyeken, valamint főzőbemutatón és zenés programokon is részt vehetünk. A fesztivál keretében, és azon kívül is bebarangolhatjuk a medvehagymától illatozó erdőt, amelyre kiváló terepet biztosít a Vízfő-forrásig kanyargó, hangulatos Vízfő-tanösvény, de érdemes meglátogatnunk a Medvehagyma Ház Ökoturisztikai Látogatóközpontot, a Muskátli Vendéglő és Kemencés Udvart, valamint az Orfűi Malmokat is, kiváló medvehagymás kortyokért és falatokért.

A medvehagyma igazi csodanövény, hisz erősíti a bél-és immunrendszert, baktérium- és gombaölő hatású, magas a vas és a K-vitamintartalma, és még sorolhatnánk. De a fő érv a fogyasztására: ISTENI FINOM! Nem véletlenül esküdött fel rá a magyar gasztronómia: bárhogyan zsonglőrködünk a hozzávalókkal, egyedi és markáns ízvilágával a medvehagyma dominálni fog. Épp emiatt, a medvehagyma-hype kezdetén még óvatosak voltunk. Pogácsába tettük, maximum a krémlevesig merészkedtünk el, hogy ne legyen belőle túl sok. De ma már nincs fék a medvehagyma vonaton: a pesztó csak a belépőkártya, belekerül rakottkrumpliba, lángosba, tésztára, de még a fagyiba is! Felsorolni is nehéz, mibe érdemes beletenni. A szabály az, hogy amihez illik a fokhagymás íz, abba mehet a medvehagyma is. Vagy felejtsünk el mindent, amit eddig olvastunk, dobjuk a lovak közé a gyeplőt, és kísérletezzünk határok nélkül. Medvehagymázásra fel!