Visegrád, a királyi város, lovagi játékok színtere ma is

Stratégiailag fontos elhelyezkedésének és kellemes miliőjének köszönhetően Visegrád mindig is a figyelem középpontjában állt. Az újkőkorszak óta folyamatosan lakták a területet. A kelták után a rómaiak is megvetették itt a lábukat, ennek nyomaira ma is rábukkanhatunk, ha a római-kori Duna-menti őrtornyokat megnézzük. 1009-ben keletkezett az első latin nyelvű írásos oklevél, amely a visegrádi várat és megyét is említi. (Maga az elnevezés szó szerint „magas várat” jelent.) Szent István király várispánságot alapított és főesperesi templomot állíttatott, amelynek alapjai napjainkban is láthatóak a Várhegyen. A jelenlegi várrendszert IV. Béla építtette az 1250-es években, a királyi palotát azonban Károly Róbert kezdte kialakíttatni a város főutcáján, a Duna-parthoz közel az 1320-as években. Visegrád néhány éven belül a király főhadiszállásává és kedvenc tartózkodási helyévé vált. 1335-ben a közép-európai királyok híres találkozóján Visegrádon írták alá az érintett országok Bécstől és a nyugati kereskedőktől való pénzügyi függetlenségét biztosító egyezményt is. 

1370-ben I. (Nagy) Lajos király itt fogadta azt a lengyel delegációt, amelyik felajánlotta neki a lengyel koronát, 1440-ben pedig egy valódi dráma játszódott le a várban, mivel a tragikus sorsú V. László anyja gondoskodott arról, hogy a koronát ellopják fia számára, később pedig a III. Frigyesnek elzálogosított koronát és Sopron városát csak Mátyás királynak sikerült visszaváltania, méghozzá 80 000 aranyért. Mátyás király uralkodásának idején a vár kivirágzott, a király csodálatos épületeket emeltetett a várrendszerben, a palotát pedig reneszánsz stílusban újíttatta fel. Mátyás reneszánsz udvarát gyakran meglátogatták a korszak befolyásos személyei, akik természettudományokkal, filozófiával, irodalommal, művészetekkel és találmányokkal foglalkoztak. Ezek a látogatók gyakran „földi Mennyországként” írták le Visegrádot beszámolóikban. A török hódoltság alatt azonban már inkább földi pokollá változott: a palotát lerombolták, a romokat a helyiek hordták szét. Jó időre leáldozott Visegrád fénykora. A meredek hegyoldal maradványait a heves esőzések következtében leomló talaj betakarta, és bár a 19. század folyamán régészek kutatták a romokat, csak 1934-ben sikerült Schulek Jánosnak (Schulek Frigyes, a Halászbástya és a budai Mátyás-templom tervezője fiának) egy kápolnát feltárnia. Az ásatások azóta is folyamatosan tartanak a helyszínen. 

A dunai gőzhajózás 19. századi megjelenésével Visegrád a kültéri szabadidős elfoglaltságok kedvelt helyszíne lett. A terület településszerkezete ebben az időben fejlődött mai formájára. A Dunapart új erőre kapott, és a lepencei partszakasznál egy új, zárt, sportolásra is kiválóan alkalmas öböl alakult ki. A visegrádi vár az első modern „királytalálkozó” szemtanúja volt 1991-ben, amikor Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország állam- és kormányfői megalakították a visegrádi csoportot. (2006 őszén ismét Visegrád adott otthont a most már négy tagú V4 kormányfői találkozójának, amelyen sikeres együttműködésük 15. évfordulóját ünnepelték.)

Akik a lovagi tornák izgalmait szeretnék átélni, látogassák meg a A Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokat, melyet a városvezetés a Szent György Lovagrenddel közösen szervez – ez az ország egyik legnagyobb ilyen típusú rendezvénye, mely látogatók ezreit vonzza minden év júliusában. Az Alsóvár szabadtéri színpadán a lovagi tornák bemutatója mellett középkori vásárt is rendeznek, ahol korhűen öltözött előadók mutatják be a középkori életet korabeli ételekkel és kézműves termékekkel a valódi középkori díszletben, ám az akkoriban gyakori kellemetlen szagok nélkül. 

„Több, mint 200 lovag és harcos vesz részt a tornán Csehországból, Olaszországból, Lengyelországból, és a Kárpátokból a Szent György Lovagrend tagjai mellett” – mesélik a szervezők. „A műsort íjászok kezdik, akik ellenfeleiket pontos és halálos nyíllövésekkel borítják. Ezután királyi solymászok, gyönyörűen öltözött udvarhölgyek, számszeríjasok és zászlósok szórakoztatják a királyokat és persze a nagyérdeműt.” Más versenyjátékokat is megtekinthetünk, például a kosztümös élő sakkot vagy a középkori labdajátékokat. A Duna-parton középkori kikötőt is építenek, ahol naszádok és gályák várják a látogatókat fedélzetükön lakomával. A királyi palotában báb-kiállítás és vásár várja az érdeklődőket, míg a parkban Mátyás király szobránál vásári komédia, középkori tánc és koncert szórakoztatja a vendégeket. A középkori vásárt a főutcán és a királyi palota előtt rendezik. A vásárban a turisták megismerkedhetnek a kovácsok, pékek és üvegfújók mesterségével, a Salamon-toronyban pedig koncertek, párbaj, trubadúr-verseny, komédia és táncbemutatók várják a látogatót. A szervezők a fesztivál egyik csúcspontjaként az esti fáklyás felvonulást tartják számom, ami Visegrád Fő utcájáról indulva a királyi palotáig tart. A fesztiválon a gasztronómia is nagy szerepet kap, „minden nap királlyal, nemesekkel vagy lovagokkal lakomázhatunk és megkóstolhatjuk a középkor jellegzetes ételeit. A tüzes magyar borok mellett cseh söröket vagy lengyel brandyt is ihatunk, mivel a Királyi Borudvar mindenkit vár egy finom kóstolóra. A legjobb borok kiválasztásában nagy segítségünkre lehetnek a jelenlévő borászok is.”