Öt látványos téli szurdoktúra Magyarországon – jégcsapok, vízesések, vad patakvölgyek

Amikor a tél lecsupaszítja az erdőket, a hegyvidéki patakvölgyek addig rejtett részletei válnak láthatóvá. A lomb nélküli fák mögött kirajzolódnak a sziklás falak, a szurdokok méretei és formái, miközben a víz hol megfagy, hol új erőre kap. Jégcsapok, jégfüggönyök és zúgók váltják egymást ezekben a szűkülő völgyekben, ahol minden lépés egy rövid életű természeti állapot tanújává tesz. A téli szurdoktúra nem meghódítás, hanem csendes megfigyelés – jutalma a látvány és az időtlenség érzése.

A Szalajka-völgy Szilvásvárad mellett az ország egyik legismertebb kirándulóhelye – de télvíz idején egészen más arcát mutatja: csendesebb, letisztultabb, a hó és a dér kiemeli a Bükk mészkőformáit. Kisvasút ilyenkor nincs, a völgy viszont így is tartogat meleg „jutalmat”: pisztrángot nem véletlenül épp itt érdemes kóstolni. A Szalajka-patakban őshonos sebes pisztráng jelenléte régóta vonzza a halászokat, a pisztrángtelepet a 1920-as években hozták létre, a tórendszert pedig a 60-as években alakították ki.

A közelben a Szabadtéri Erdei Múzeum régi erdei mesterségeket mutat be, a völgy elején pedig egy rövid lesiklópálya ad plusz élményt a családoknak.

Az Óbányai-völgy a Mecsek egyik legvarázslatosabb túracélpontja, amely télen egészen más karaktert kap.

 A túra Óbányáról indul, a 250 éves, tornácos házaival megbúvó egyutcás faluból, amelyet gyakran „magyar Svájcként” emlegetnek. Az Öreg-patak völgyében fekvő település egykor a keleti-mecseki üveggyártás bölcsője volt.

A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán haladva érjük el az Óbányai-völgyet, ahol a víz egykor egész iparágat mozgatott: a patak mentén valaha több mint húsz vízimalom működött. A Krémer-tanya után tűnik fel a Csepegő-kő, mellette pedig a Ferde-vízesés, más néven Tündérlépcső, lépcsőzetes, elmozdult jurakori kőzetrétegeivel. Télen a jégbe fagyott formák különösen mesebeli látványt nyújtanak – igazi jutalom a hidegben útnak indulóknak.

Amikor a vonat a lombkoronák közül kibukkanva átgördül a sziklafalak előtt ívelő viadukton, könnyű úgy érezni, mintha egy gondosan megépített terepasztalt szemlélnénk – csak éppen alulnézetből.

Gázlók, barlangnyílások és formagazdag sziklafalak kísérik az utat, miközben a patak zúgva kanyarog a mély völgytalpon. A Vinyétől Porva–Csesznekig vezető túra rövid, kényelmes és jól kiépített, mégis végig vad környezetben halad. A kövezett erdei út és a patak hol eltávolodik, hol újra találkozik, a túrázó pedig a víz közvetlen közelében járhatja végig a szurdokot, viaduktok alatt áthaladva.

Télen a hóval és dérrel borított sziklafalak különösen hangulatosak, ilyenkor azonban a csúszós szakaszokra érdemes felkészülni, és fokozott figyelemmel haladni a szurdokban.

A Hór-völgy a Bükk délnyugati peremének egyik legvadregényesebb, mégis kevéssé ismert tája. 

A patak évezredek alatt mélyen bevágódott a mészkőbe és vulkáni kőzetekbe, szűk, helyenként szurdokszerű szakaszokat alakítva ki.

A völgy különlegessége nemcsak természeti, hanem történeti jelentőségében is rejlik: a középkortól kezdve évszázadokon át fontos közlekedési és kereskedelmi útvonal vezetett végig rajta, még az alsó, szoros jellegű részeken is. A természetjárók számára a Hór-völgy igazi időutazás. Az ösvény mentén elhagyott malomromok és o mesélnek az ember és a táj régi együttéléséről. Tavasszal vadvirágok, ősszel színpompás lombkorona kíséri az utat, télen pedig a csend és a dérbe burkolózó erdő uralkodik. A völgy nem harsány látványosság, hanem lassú felfedezésre hívó táj – azoknak, akik a Bükk nyugodtabb oldalát szeretnék megismerni.

A Szakadás-árok a Mátra lábánál, Mátraverebély és Pásztó között rejtőzik, és izgalmában könnyedén felveszi a versenyt a Rám-szakadékkal – csak épp jóval vadabb formában. A mintegy egy kilométer hosszú, kiépítetlen szurdokban helyenként 5-10 méter magas falak záródnak össze, az alján patak csorog, a mohos sziklákról pedig szivárgó víz csöpög alá. A bejárás inkább kaland, mint séta: köveken ugrálva, kidőlt fákon egyensúlyozva haladunk előre. A körülbelül nyolc kilométeres túra során erdők és patakvölgyek után ereszkedünk le a szurdok mélyébe, ahol a tér hol kitágul, hol alig egy-két méteresre szűkül. 

Fagyos időben a megkeményedett talaj sokszor könnyebben járható, a látvány pedig különleges jutalom azoknak, akik a tél nyers, érintetlen arcát keresik.

Fedezd fel az országot a Magyar Természetjáró Szövetséggel!

Ha szeretnéd jobban megismerni hazánk természeti és kulturális kincseit, keresd fel a Magyar Természetjáró Szövetség által kiadott Turista Magazin oldalát tippekért, ötletekért, vagy töltsd le a térképes Természetjáró applikációt, amely jobbnál-jobb gyalogos, kerékpáros és vízitúrákat ajánl országszerte.