Le a cipővel! Frissítő élmények a patakmedertől a mezítlábas parkig

Manapság még a legelszántabbak se nagyon sétálnak csupasz lábbal a világban, hiszen a talpunk nincs hozzászokva a megpróbáltatásokhoz, és persze az is igaz, hogy nem is lenne mindenhol biztonságos így közlekedni. Ez igazából kár. Nem kell ahhoz ortopédusnak lenni, hogy sejtsük: a talp edzése fontos a tartásunk, a járásunk, a vérkeringésünk és még az idegrendszerünk szempontjából is. Tudta ezt Sebastian Kneipp is, a 19. században élő pap is, aki saját magán tapasztalta a bőrön keresztüli gyógyítás sikerét. Tuberkolózisától úgy szabadult meg ugyanis, hogy a jeges Dunában vett fürdőket. Miután meggyógyult, sokat foglalkozott a különböző vízkúrákkal a fürdőktől a lemosásokon át a borogatásokig. Tevékenysége világhíres lett, s bár sokan sarlatánnak tartották, eredményei megkérdőjelezhetetlenek.

Kneipp atya Alcsúton is többször megfordult, József nádor fia, József Károly állítólag mindig hozzá fordult, ha egészségügyi problémái adódtak. Az alcsúti kastélyparkban Kneipp irányítása mellett egy ún. csörgedezőt is kialakítottak, melyben jéghideg víz folyt. Ezt a család apraja-nagyja télen-nyáron használta – a visszaemlékezések szerint a forró napokon nagy örömmel, a téli hidegekben pedig nagy keservesen. Talán épp a közeli alcsúti minta adta az ötletet Tabajd községnek, hogy 2008-ben, az országban elsőként mezítlábas parkot létesítsenek. A nagyjából 40 perc alatt ingyenesen végigjárható útvonal egy része igazi Kneipp-kúra: vízben járást kínál, hiszen a falu központjából induló kis patak mellett indulunk útnak, és többször is lehetőség van belegázolni a hűvös vízbe. A kertek alján futó patakmedert elhagyva aztán egy dombra kapaszkodik fel az út – ezért, és a mindenféle járófelület miatt a kisgyerekeseknek babakocsi helyett hordozó ajánlott –, majd onnan leérve végül egy játszótérre jutunk. Mindenközben pedig kipróbálhatjuk, hogy milyen fenyőtobozokon, kukoricacsöveken, kiskavicson, faforgácson, földbe vert farönkökön vagy éppen homokon lépdelni. Több mint húsz féle különböző talajt taposhatunk végig. Nagyszerű móka, így érthető és örvendetes, hogy Tabajd után szerte az országban nyílt még számos mezítlábas park, melyeket az eredeti vizes Kneipp-kúrához hasonló hatásuk miatt Kneipp ösvényeknek is hívnak.

Ha patakban akarunk mászkálni – a gyerekek nagy örömére –, akkor a Budapesthez közel eső Solymár lehet az egyik legjobb úticél. A Paprikás-patak a község fővároshoz közelebb eső végénél, a benzinkúttal szemközt érhető el, és egészen a solymári várig visszavezet mellette a sétaút. Amúgy is jó választás az Alsó-Jegenye-völgybe bújni a hőség elől, a kirándulás alatt szinte végig árnyékban lehetünk, így ráérősen kivárhatjuk, amíg a nagyobb gyerekek sokadszorra is megmásszák az út melletti homokkődombot, kavicsokat dobálnak a vízbe, vagy ámulva nézik a környék legnagyobb vízesését.

A Zsámbéki-medence környékén egyébként általában is sok a vízfolyás és a kisebb tó – ezek jó része a pecásoké –, így egy csapadékosabb időszak után az ember azt veszi észre, hogy a települések között zöldellő lápos részek, sok helyütt pedig nádasok jelennek meg. A falvak szinte mindegyikében hol csobogó, hol kiszáradó vizesárkokat, patakocskákat találunk, de Etyek központjában például a Magyar-kútnál egy bőhozamú forrás tör a felszínre immár évszázadok óta (a vize nem iható, de így is érdemes megállni a ligetes részen). Selymes lápi fűben taposhatunk akkor, ha Tárnokon a helyi horgásztó és a Benta-patak között – ez utóbbi egyébként épp Biatorbágyról indul – indulunk sétára. A természetes Kneipp-kúra hozzávalói itt mind adottak: üdezöld fű, hatalmas, különleges formájú fák csoportjai, süppedős talaj és jó levegő várja azokat, akik szeretnék megtapasztalni, hogy milyen a mezítlábas felfrissülés!