Kikapcsolódás keleten, avagy a Beregi-síkság látnivalói

Tákosban járva az ember úgy érzi, mintha egy magyar népmesébe csöppent volna. A párszáz fős beregi település gyönyörű utcácskáival, máig élő néphagyományaival és többszáz éves kis fatemplomával a falusi turizmus kedvelőinek egyik fő célpontja. Tákos ékessége az 1766-ban épült református temploma, amelyre joggal büszkék az itt élők. A helyi közösség tagjai annak idején saját kezükkel, sárból és vesszőből hozták létre, hiszen Mária Terézia rendelkezése alapján a reformáció követői nem használhattak köveket templomépítéshez. Az épületbe lépve lenyűgöző látvány fogadja a látogatót, a gyönyörű fakazettás mennyezetre és a virágmintás szószékre pillantva eláll az ember lélegzete. Másik különlegessége az épületnek az első sorokban elhelyezkedő, különböző díszítésű ülőhelyek, amelyeket a helyi nemesi családok készíttettek magunknak. Habár a templomot többször pusztította árvíz, a rendszeres restaurálásoknak köszönhetően kiállta az idő próbáját, és ma is teljes pompájában várja a látogatókat.

A Barabáson található Kaszonyi-hegy a belső-kárpáti vulkáni övezet részének tekinthető, nevét az Ukrajnához csatolt magyar településről, Mezőkaszonyról kapta. Több mint 219 méterével az Alföld legmagasabb pontjának számít, ahonnan szép időben még Munkács várát is megpillanthatjuk. Lábánál egy kristálytiszta vizű, azúrkék bányató található. A természetvédelmi oltalom alatt álló terület gazdag élővilággal rendelkezik, nagyjából 70 madárfajnak ad otthont – megtalálható közöttük az erdei szürkebegy, a fekete gólya, a barátposzáta, a nagy fülesbagoly és a csilpcsalpfüzike is. A hegy továbbá híres fokozottan védett ritka rovarfajairól, Magyarországon például csak a Bereg-Szatmári síkon fordul elő az erdélyi futrinka, valamint a lapos kékfutrinka. A túrázást és a természetet kedvelőknek tehát kitűnő célpontja lehet a Kaszonyi-hegy és környéke, egyszer mindenképpen érdemes ellátogatni ide.

Valaha a Felső-Tisza-vidék szinte minden falujában épült szárazmalom, akkor is, ha volt vízimalom vagy szélmalom a közelben. Viszont a tarpai az egyetlen, amely fennmaradt az utókornak. A szárazmalmot még a 19. század elején építtette a Hegyi család. A malom hatalmas kerekét az úgynevezett kerengőhöz kötött körbe-körbejáró lovak hajtották. A tölgyfából készült, fazsindellyel fedett építmény a falubeliek szokott találkahelye volt, ahol a sorukra váró gazdák pezsgő társasági életet éltek. A gőzmalmok térnyerésével aztán teljesen háttérbe szorult a szárazmalmok használata, a tarpaiban 1929-ben őröltek utoljára. A kifogástalan állapotban lévő építmény ma is látogatható, a malomház bejárata mellett pedig egy kis fapad szolgál a megfáradt kirándulók pihenőhelyéül.

A kastélyt 1728-ban építtette a Lónyay-család, majd a 18. század utolsó harmadában a bővítésekor nyerte el jelenlegi, barokk formáját. Az épület aztán az idők folyamán örökösről-örökösre szállt, és a 20. század elejétől egészen az államosításig a Tomcsányi családnak adott otthont, akiknek a nevét ma is viseli a kastély. Az államosítást követően egy ideig katonák tanyáztak benne, majd 1954-1986-ig gimnáziumi kollégiumként működött. 2005-ig üresen állt a kastély, állapota pedig a közel két évtized alatt nagyon leromlott. A kivételes építészeti örökséget 2007-re aztán teljesen felújították, és azóta a Beregi Múzeum állandó és időszaki kiállításainak, programjainak szolgál helyszínül. A múzeum rendkívül gazdag néprajzi gyűjteménnyel rendelkezik, ahová ellátogatva megismerhetjük a térség sajátosságait – köztük a híres beregi keresztszemes hímzést, amelynek motívumai virágok és geometrikus formák egyvelegéből alakultak ki, és piros, kék, valamint fekete színösszeállításban készültek. A kastélyt körülvevő park – amely számos múzeumi rendezvény helyszíne – olyan természeti ritkaságok élőhelye, mint a 300 éves japán akác és a tulipánfa.