Izgalmas részletek a múltból: menázsi turizmus a Balatonon

Mondhatjuk, hogy Magyarország mindig is híres volt vizeiről. Miután a háborúk idején 3,8 millió magyar kelt hadra, és közülük csak minden második tért vissza épségben, a hátország gyógyfürdőinek egy része berendezkedett a sérült katonák ellátására. Kezelések tucatjaival várták őket, a vízkúráktól az iszapkezelésekig mindent alkalmaztak, ami a rendelkezésükre állt.

Bár a háború alatt a magyar fürdők vendégforgalma – érthető okokból – visszaesett, 1915. után folyamatosan nőni kezdett, hiszen csábító volt a távollét a harctér zajától, és a bőségesnek, választékosnak nevezhető ellátás is vonzotta a katonákat. Olyan zsúfoltság keletkezett, ami miatt sok szállásigénylést már nem tudtak fogadni a Balatonnál. Ebben az időszakban 40 fürdő működött a tó körül, a legkedveltebbek közt Balatonfüred, Hévíz és Siófok szerepelt.

Hévízen termoterápiát alkalmaztak, a tó vize és iszapja a mozgásszervi, ízületi megbetegedésekre volt hatásos. Gyulladások csökkentésében és fájdalomcsillapításban is eredményesnek bizonyult. Siófokra inkább a szórakozni vágyó, Balatonfüredre pedig a szívbeteg katonák érkeztek. Érdekesség, hogy a háború idején Füredet feltűnően sok bécsi és berlini polgár lepte el, akik többnyire az élelmezés miatt jöttek, s jóllakottan távoztak.

A háborús koszt után a magyar fürdők igazi csemegének számítottak, és hízókúrát kínáltak osztrák, német körökben. Az élelmiszert nemcsak felvásárolták és kicsempészték, hanem „fürdővendégként” felélték. A Balaton és a Magas-Tátra fürdő- és nyaralóhelyeit valósággal ellepték. „Jöttünk magunkat tele enni” – mondták az osztrákok. Magyarország kedvelt fürdőin virágzott a „menázsi-turizmus”, és mivel a küzdelem egyre inkább a gyomor háborújává vált, „gyomorturizmus” elnevezéssel is illették

A gyógykezeléseken túl a balatoni fürdőhelyek lehetőségeit a katonaság kevésbé használta ki. Balatonfüreden és Siófokon kívül csak néhány kisebb szálloda állt a hadsereg szolgálatában. Ezzel ellentétben sok volt az előkelő vendég, akik máskor külföldön is csak a legfényesebb fürdőket keresték fel. Szállásért és élelemért megadtak bármilyen összeget, ha meg voltak elégedve. A kényesebb igényeket kielégítő, fejlettebb fürdők, mint Siófok, Füred, Földvár szállodái és a jobb villák zsúfolásig megteltek.

A Balaton északi partján Füred mellett Almádiban alakult ki jelentősebb fürdőélet. A déli parton a gyors ütemben épülő fürdőtelepek viszont a közelükben lévő parasztfalvak mezőgazdasági termelése miatt hátrányos helyzetbe kerültek. Az állattartás és az ezzel járó kellemetlen szagok elriasztották a vendégeket. Ugyanakkor a sekély vizű homokos part, jó ivóvíz, napfény, enyhe éghajlat és a kedvező közlekedés vonzó hatást gyakorolt. 10-15 éven belül a kellemetlen szagokra is megoldást találtak, egyre népszerűbbé váltak a boglári strandhoz hasonló, nagy zöld partszakaszok.

Újdonságnak számított az Adria partján alkalmazott, kibérelhető sátor rendszer bevezetése, ahol a vendégek napfénykúrát vehettek a homokban. A szórakozni vágyókat kávéház és nagyvilági táncosnők várták, akik éjszakába nyúlóan mulatták a közönséget. Siófokon lóversenyt, szárazföldi- és vízi versenyeket is rendeztek. A színházi élet mellett a zene is segített megfeledkezni a háború szörnyűségeiről.

Az ország vezetői ráeszméltek az idegenforgalom fontosságára, arra, hogy Bécsnél nem áll meg az utazni vágyó. Így megmozdult a nagytőke és a gyógyhelyek keresett „árucikkek” lettek. Wekerle Sándor miniszterelnök az idegenforgalmat a kormány feladatává tette. Az IBUSZ elődje, az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt. a németekkel utazási irodát alapított, ami meg is kezdte a működését 1918-ban. A Balaton pedig azóta is keresett és egyre népszerűbb a külföldiek körében is.

Cikkünk összeállításában segítséget nyújtott Haász Gabriella, történész, főmuzeológus, valamint S. Nagy Anikó-Spekál József: Fürdőélet a Nagy Háborúban c. könyve.