Betakar a lombja: az Öreg Hölgy Cégénydányádon

Az Öreg Hölgy látogatása ebben az esetben nem Dürrenmatt drámáját jelenti, hanem azt, hogy fogjuk szépen a kerékpárt, és egy lendülettel elbiciklizünk a 600 lelket számláló Cégénydányádra. Mi látogatjuk meg az Öreg Hölgyet, és nem ő minket. Persze, csak akkor, ha nem Sopronból indulunk, mert onnan egy kicsit sokáig tartana az út. Ám a Felső-Tiszavidéken barangolva több érv is szól a bicikli mellett: az Észak-Alföldön szintemelkedés nélkül tekerhetünk a Szamos és a többi folyó töltéskoronáján sok helyen kiépült, remek bicikliúton. Mindezt természetes környezetben, a folyókkal, ártéri erdősávval párhuzamosan. Utunkat maximum mezei nyulak, őzek és fácánok keresztezik. Eközben pedig sok apró – és termetesebb csodára lelhetünk. Az Öreg Hölgy nem más, mint a cégénydányádi kastélypark közel kétszáz éves matuzsálem platánja.

A park létesítője, báró Kende Zsigmond különösen kedvelte a szép kerteket, bár az egykori terület jelentősen összezsugorodott. Így is tele van különleges és érdekes növénnyel, madármegfigyelővel, itatóval, melyhez mókusok járnak. A 43 hektáros pagonyt egyedi ízléssel, szaktudással és odafigyeléssel alakította ki: olyan növényeket szerzett be, melyekből Magyarországon egy vagy nagyon kevés volt. És az, ahogy 43 hektárból 16 lett – mert ekkora a mai terület –, egy picit szomorú történet. Szerepel benne államosítás, gazdátlanság, tűzifának kivágott különlegességek, árvíz. Ennek ellenére a cégénydányádi kastélykert ma mégis a magyar Alföld egyik legszebb, vadregényes kastélyparkja, ami minden hónapban kínál valami különlegességet: februárban itt töri át a hóleplet csoportokban a sárga téltemető. Később a tőzike jelenik meg, de lehet gyönyörködni a vérbükkökben, páfrányfában, jázminban. Számos ritka, védett növény és madár otthona ez. Azonban a kert abszolút sztárja a monumentális juharlevelű platán. Látványa még akkor is meglepő, ha tudjuk, hogy matuzsálem fát keresünk.

A kastélykertbe szabadon besétálhatunk: a hatalmas fa a Kölcse-Kende kastély mögött található. Az 1800-as években ültette a ház ura: Kende Zsigmond. Odvaiban csókák, denevérek tanyáznak, ágain macskabagoly huhog, kérgét fekete harkály kopogtatja. Messze terülő, vaskos ágait alátámasztással óvják, hogy minél tovább bírják. Ez a hely a Hortobágyi Nemzeti Park egyik központja, ahol a természetőrök szívesen megmutatják a rejtett kincseket. A közel negyven méter magas túlélő a település jelképévé vált, mindenki szívéhez nőtt. Aki ide ellátogat, annak a memóriakártyájára biztosan felkerül a fa fotója. Törzsének körmérete 724 cm, sokan kellünk hozzá, hogy át tudjuk érni. Lombkoronájának átmérője 43 méter, így ha valamire igaz, akkor ez a fa különleges árnyat képes adni – akár a fél falunak.