Bakancsot fel! - Három tavaszi túrajavaslat a Tihanyi-félszigeten

Elsőként következzen egy könnyed ajánló: egy séta a tihanyi Belső-tó körül. Különleges hely ez a félszigeten, hiszen ritkán mondhatja el az ember, hogy egy egykori vulkán kráterében kialakult állóvíz körül sétálhat. Ott, ahol ma békésen gyönyörködhetünk a meseszép tájban, nagyjából 8 millió évvel ezelőtt még izzó vulkáni magma tört a felszínre. Hogy milyen volt az egykori tűzhányók világa, azt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Levendula Látogatóközpontjában tudhatjuk meg, sőt, be is sétálhatunk ott egy „mini” vulkán gyomrába. A tematikus kertben pallós ösvény vezet egy másik rejtett világba: a part menti nádas számtalan ritka, védett madár és apró állat élőhelye.

A tó melletti mezőn ürgék laknak. Mókás kis állatok, tavasszal mindenfelé kíváncsi, fiatal kölykök szaladgálnak. Bár külön elkerített terület áll rendelkezésükre, ezzel nem nagyon foglalkoznak. Alaposan feltúrták már az egész környéket a szorgos kis rágcsálók. Nagyon ügyes építők, alagútjaik kialakításakor a föld egy részét beépítik a falba, a maradékot pofazacskójukba tömködve hordják a felszínre. Jó, ha tudjuk, hogy bár kolóniákban élnek, minden egyes ürge saját üreget ás magának, ezért mindig nézzünk a lábunk elé! Kis szerencsével egész közelről is megfigyelhetjük őket.

Mindegy, hogy jobbról vagy balról kerüljük meg a tavat. Sétánk kiinduló- és végpontja is lehet a Kotyogós Kávéterasz. Itt az egész család és a kutya is szusszanhat egyet egy levendulás süti, limonádé vagy kávé mellett. A pihenő után érdemes a félsziget többi kincsét is felfedezni!

A Tihanyi-félsziget számtalan megfejtetlen titkot rejt, különösen igaz ez a félsziget keleti oldalába vájt barlanglakásokra. A feltételezések szerint egykor az apátságot alapító I. András király feleségének, Beatrixnak a kíséretében érkeztek hazánkba azok a bazilita szerzetesek, akik elsőként megtelepedtek ezen a részen. Lakóhelyül cellákat vájtak a hegyoldalba. Túraajánlónkban lépten-nyomon érezhetővé válik a többezer éves történelem szele. A nagyjából 3,5 km-es, erdei ösvényeken vezető körtúra pazar panorámával és megannyi látnivalóval jutalmazza a felfedező kedvű túrázókat.

Kiindulópontként ajánljuk a IV. Károly Kálváriát a Visszhang utcában, amely az utolsó magyar király emlékét őrzi. A domb tetejéről csodás a kilátás. A három kereszt mögött a hatalmas sziklatömb Tihany különösen értékes földtörténeti emléke; a kihűlt vulkánok helyén feltörő melegvizes források hozták létre sok millió évvel ezelőtt. Egykor többszáz hasonló ún. forráskúp volt a félszigeten, azonban sokat elbányásztak és ezekkel a kövekkel töltötték fel a part menti területeket. Gyakran láthatunk a sziklákon napozó zöld gyíkot. Magyarország legnagyobb gyíkfajtája ez, hossza elérheti az akár 40 centimétert is. Teste mintegy felét a farka teszi ki. A hímet könnyű felismerni nyakának kobaltzöld színéről.

A kálváriáról indulva tábla mutatja a helyes irányt, a zöld jelzést kell követnünk a Barátlakások irányába. Az első szakaszon, a tihanyi Óvár peremén, egy több mint kétezer éves földvár sáncain sétálhatunk végig. Itt szinte szó szerint lábaink előtt hever a félsziget.

Az egykori földvár végében lefelé ereszkedik az ösvény, néhány lépcső majd erdei ösvény után immár részint 20 - 30 méteres sziklák aljában folytatódik az út. Képzeljük el, hogy egykor ezeknek a szikláknak az aljában ott hullámzott a Balaton. Az itt élő bazilita szerzetesek kilátását nagy valószínűséggel nem zavarta semmi. Otthonaikat a sziklafal puha vulkáni kőzetébe vájták. Celláikból napjainkra már csak néhány maradt meg, különlegességük többek között, hogy Közép-Európa egyetlen fennmaradt remetetelepét alkotják. Némelyik életveszélyes, ezeket kerítéssel zárták el, de van több is, ahova aggodalom nélkül bemerészkedhetünk. Az egykori helyiségeket ma már nehéz felismerni, de minden bizonnyal volt kápolna, lakószobák (cellák) és közös étkező is. A falba vájt mélyedések valószínűleg kisebb szekrénykék lehettek.

Mindenképp keressük meg azt a hatalmas vörös homokkőbombát, amely ma is jól mutatja a környék egykori vulkánjainak pusztító erejét. Az egyik cella falában, a puha bazalttufarétegekbe benyomódva ma is jól látszik, hogy mekkora erővel csapódott be több millió évvel ezelőtt.

A túra végén figyeljünk arra, hogy ne a régebbi, meredek útvonalon ereszkedjünk le a Ciprián-forráshoz, mert ennek a lépcsője már elkorhadt. Menjünk tovább a jól kiépített (bár szintén elég meredek) lépcsőkig. A part menti úton jobbra tartva hamar feltűnik a tihanyi személyhajó kikötő. Innen az apátsághoz kétféle módon lehet visszajutni: kényelmesen kisvonattal, vagy az ún. szerpentin úton (Garay J. utca) egy kisebb kaptatóval, pár száz méter után, ismét a tihanyi Visszhang-dombon találjuk magunkat. Mielőtt tovább indulunk a kikötőből, érdemes egy kicsit megpihenni – például a Sport Terrace-on egy frissítő mellett –, a lábaink biztosan hálásak lesznek majd érte!

Utolsó túraajánlónk a Tihanyi-félsziget nyugati oldalára kalauzolja el a kirándulni vágyókat. A kisebb szintemelkedéssel járó panorámatúra során a félsziget nyugati peremét fedezhetjük fel. Itt még jórészt az érintetlen természet az úr. A végcél az Őrtorony-kilátó, ahonnan fantasztikus a látvány a környékre.

Az útvonal nem a településről indul, hanem a félsziget „nyakánál” található Őrtorony-parkolóból. Bár több irányból is meg lehet közelíteni a kilátót (például Sajkod felől), mi ezt ajánljuk. A parkolótól a „kilátó” formájú jelzést követve pillanatok alatt megtaláljuk azt az apró kis templomot, amely mellett az erdei ösvény indul fel a hegyre. Itt volt a középkorban az első falu a félszigeten, amelyet Apátinak neveztek. A török idők alatt a biztonságot jelentő apátság szomszédságába költöztek innen az emberek, így a helyből mára csak ez a középkori eredetű templom maradt meg. Esküvői szertartások alkalmával ma is előszeretettel használják.

A kilátót jelölő turistajelzést követve, némi szintemelkedés és kaptató után, nagyjából 30-40 perc alatt érjük el a kilátó alját. Azt feltételezik, hogy egykor itt, vagy a szomszédos hegy csúcsán állt a rómaiak őrtornya, innen az „Őrtorony” elnevezés. Pontosat ma már nem tudunk, de az biztos, hogy a hely kiválóan megfelelt e célra.

A 216 méter magas Apáti-hegy tetején 2016-ban adták át a 16,5 méter magas kilátót. Felfelé menet ne felejtsük el megszámolni a lépcsők számát! Odafent aztán olyan panoráma tárul elénk, amely megéri a fáradozást.

A kilátó lábánál találjuk a legrégebbi levendulást a Tihanyi-félszigeten. Az itteni tövek a tihanyi levendula fénykoráról mesélnek, arról az időszakról, amikor az itt előállított illóolajok kiváló minőségének köszönhetően Tihany világhírre tett szert. A neves vegyész, Bittera Gyula levendulás illóolajait még az amerikai tőzsdén is jegyezték. A közel százéves tövek ma a nemzeti park védelme alatt állnak, nem szabad leszedni őket.

Visszafelé választhatjuk ugyanazt az utat, amelyen jöttünk, vagy leereszkedhetünk Sajkodra, ahol a túra végén megpihenhetünk az Apáti Étterem és Kávézó teraszán egy kávé vagy egy ízletes ebéd mellett.